Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Kerti és természetjáró kalandok

A Kertvárosi és az Őslakos

7 megjegyzés
A következő történet szereplői kitaláltak, mindennemű hasonlóság konkrét személyekhez természetesen csak a véletlen műve. Egyszer volt, hol nem volt, egy kertvárosiasodó falu egyik új utcájában sekicsi-senagy, átlagos házat épített magának egy falubeli pár. Az apuka őstermelő volt, az anyuka pedig ügyeskezű, növényeket szerető asszonyka, így hamarosan mutatós kertecske vette körül a házat, sok örökzölddel, amelyek egyelőre alig arasznyiak voltak. Eltelt pár esztendő, s mire a két gyerek a kiskamaszkorhoz közeledett, a kertecske csinos, árnyas, profi kinézetű udvarrá vált, dicsérték is sokan érte a családot. Aztán az utcában lassan elkeltek az üres telkek, s a szemköztit megvette egy kertvárosi pár. Hamarosan műmediterrán villa és háromméteres téglakerítés takarta el a Dunát kísérő nyárfaerdőre néző kilátást. Beköltöztek az újak, s igyekeztek szuperkedvesek lenni a szomszédsághoz, ehhez jó apropót adott kislányuk születése. 
Ahogy az az ilyen utcákban lenni szokott, az emberek figyelnek egymásra. A figyelés elképedt leséssé változott, amikor megjelent a kertépítő cég felmatricázott furgonja és elkezdte betelepíteni a mediterrán villa környékét. Tekercses pázsit és sok örökzöld. Véletlenül majdnem pont olyanok, mint az Őslakosoké, csak kapásból felnőtt méretben. Hamarosan fenyőerdő környékezte a villát. Utolsó simításként egy spirálformára nyírt tuját biggyesztett a kertépítők főnöke a bejárathoz, majd bement tárgyalni mediterránékhoz. A bennszülött szomszédság fejében csendben kattogni kezdett a pénztárgép, fogadások születtek az összeg hat-vagy hétszámjegyű mivoltát illetőleg.
Másnap a történet elején említett átlagos család feje körülnézett a teraszán, kiválasztott egyet a dézsás tujái közül, drótsablont készített és elővette a nyíróalkalmatosságait, estére az ő bejáratánál is ott tetszelgett a csináld-magad spiráltuja.Új szomszédja véletlenül sem hozta szóba a kert témáját. Viszonyukban látszólag maradt minden a régiben, csak a szuperbarátságosság árnyalata csúszott el egy picit. Az őslakosné ezentúl sokkal több barátságos kérdést tett fel, alkalmat adva mediterránnénak, hogy dicsekedhessen. Majd az őslakosné őslakos barátnéi köre utcasarkon vagy tejeskávé mellett mosolyogva tárgyalta ki a hallottakat.
Az elképedés aztán megintcsak feltűnt a bennszülöttek szemében, amikor bakonyi ácsok furgonja kanyarodott be a szomszédékhoz. Játszóteret készítettek az akkor tízhónapos, talpacskáin már úgy-ahogy megálló kislányuk számára. A fából készült vár ormai szépen kirajzolódtak a téglakerítés felett. A falu népe ilyet még nem látott, pedig uniós pénzből akkoriban stafírozták ki, nem is szűkmarkúan, az óvoda udvarát. Őslakos barátunk felesége ezt überelhetetlennek ítélve alaposan megdicsérte az építményt. Mediterránné büszkén fogadta a bókot, mondván, valami szórakozás kell az egyszem leánykának, hiszen nem lehet vele bírni, olyan rossz. A gyermek ebből mit sem értve mosolygott a szomszédasszonyra hellókittis babakocsija hellókittis kistakarója alól, miközben hellókittis kocsicipőjét kecsesen pakolta fel a babakocsi karfájára.
Átlagosné megint kapott valami témát, amit nyelvére tűzhetett barátnéi körében. Mediterránné talán most már észrevett némi zajt a kommunikáció mézözönében, mindenesetre amikor a köszönés után elindult útjára, az járt a fejében, milyen klassz is, hogy ő és az ő életstílusa mintát adhat, példát mutathat a bennszülötteknek :-)

7 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Túrós kuglóf

7 megjegyzés
Ezt a blogbejegyzést nagyon sok szeretettel ajánlom A közös konyha(kert) csapatának, cserébe a sok gondosan kipróbált és véleményezett ételötletért, amiből nap mint nap főzünk tesómmal. Különösen Andinak, akinek a kakaós kuglóf remek receptjét köszönhetem. A recept alapján készített tésztát sütöttem kuglófformában, vagy tepsibe terítve, sárgabarack-darabokkal és durvára vágott dióval megszórva gyümölcsös pitének, vagy full kakaósan tortaformában is - tíz perc munkával remek sütiket lehet készíteni ebből az alapreceptből. 

Ha már az egyszerű, mutatós sütiknél tartunk, mostanában nálunk gyakran készül ez a túrós kuglóf, aminek nagy erénye a könnyű előkészíthetőség. Tulajdonképpen nem más, mint egy bögretészta a Bögrés sütemények című füzetkéből. A bögre, mint mértékegység 200 ml-es poharat jelent.

Hozzávalói jó része egészen hétköznapi, mások pedig helyettesíthetőek, úgymint:
10 dkg puha vaj
1 bögre (200 ml) cukor
2 tojás
1/4 - 1/4 tk. őrölt fahéj és kardamom [utóbbit elhagytam]
25 dkg sovány túró
[fél-fél bögre kockára vágott cukrozott citrom- és narancshéj -az eredeti recept szerint, helyette saját birsalmasajtot használtam, de elhagyható]
[1 cs. rumos mazsola (készterrmék) - helyette 10 dkg mazsola egy pici vízzel és rummal összeforralva]
3 bögre liszt
1 teáskalnál [csomag] sütőpor

vaj és zsemlemorzsa a formához
porcukor meghinteni [elhagyható]

A sütőt 175°C-ra előmelegítjük. A kuglófformát (szilikon sütőformám van)  kikenjük és zsemlemorzsával behintjük - ez fontos, mert szép felületet ad kiborításkor. 
Most elő a kézimixert, a vajat a cukorral habosra keverjük, beleütjük a két tőjást, jól kikeverjük, majd jöhet a túró, a fűszerek és a mazsola, birssajt. 
Egy másik tálban összekeverjük a sütőport a liszttel. A lisztes keveréket a nedves részhez adjuk és jól kikeverjük. 

A kipróbálás során nálam előfordult, hogy a recept szerint elkészített massza kemény, morzsás lett, köszönőviszonyban sem volt a kevert omlós tészták jellemző állagával, máskor viszont egész krémesre sikerült. Ez a túró típusától, minőségétől függ. A light, tégelyes túrókra jellemzőbb, hogy krémessé teszik a tészta állagát, ha viszont sima, zacskós sovány túróval készítjük a sütit, egy-két evőkanál natúr joghurttal vagy tejföllel kicsit hígítani kell a tésztán.

Végül a kuglófformába kanalazzuk és kb. 50-55 percig sütjük. Ha kész, kis hűlés után kiborítjuk a formából, teljesen kihűlve érdemes fogyasztani. Ízlés szerint még porcukrozhatjuk a tetejét.

Készítettük kerek szilikon tortaformában is, ekkor elneveztük túrótortának és villogtunk vele :-)

7 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Csudabio

6 megjegyzés

A biokert kialakítása során én is sorra gyűjtöttem az ötleteket arra vonatkozóan, hogyan lenne a legcélszerűbb mesterségesen előállított vegyszerek nélkül megoldani a termelést. Ezért sűrűn faggattam, mamát, a kertszomszédot, lapoztam régi könyveket, hogy megtudjam a hajdani szép, vegyszermentes kertek titkát. Elég sok praktikát megtanultam, ami a szintetikus vegyszerek születése előtti időből való, és használni is tudtam őket. Rovarok és egyéb kártevők elleni tippeket is kerestem, és megint csak egy régebbi könyv akadt a kezembe. A címe: Hasznos tudnivalók, és a Magvető Könyvkiadónál jelent meg a Magyar Hírmondó sorozat tagjaként 1986-ban. A könyv egyik fejezete a Hasznos házi jegyzetek, amelyeket Fáy András gyűjtögetett 1826-ban. Így egy sereg majd’ 200 éves rágcsáló-és kártevőellenes ötlethez jutottam, gondoltam. Örömködtem is: még egy sereg tuti „biotippet” olvashatok! Aztán csak bámultam, mint Jencike a moziban. Íme, a régmúlt "biokertészete":

Zsizsik ellen a búzában.

Önts egy nagy fa edénybe tíz vagy több font zőld gálitz-követ, s tőlts mintegy négy-annyi forró vizet reá, egy fával addig keverd, míg a gálitz-kő egészen fel nem olvad. Ekkor egy seprőt márts be ezen gálitz kő lúgba, s a Gabona-tárt minden felől fecskendezd-be, hogy sehol semmi szárazon ne maradjon. Meg-száradván újra locsold-be, s ezt mintegy háromszor ismételd. Ez bizonyos orvosság a Zsizsik ellen.

Ez is hasznosnak találtatott: Végy sót egy fontot, Szalamiát, Timsót, Ürmöt, Rutát, Farkas-almát, mind egyikből fél fontot. Mind ezeket darabokra törvén, és vagdalván, nyóltz pint vízbe tedd-fel, felényire főzd le, s ruhán szűrd által. Ezen vízzel pamacsolj-be Gabona-táradban mindent, s a férgek bizonyosan elvesznek.

Zsizsik ellen.

Tíz garas árú Moschust (Pézsma) ugyan annyi árú olajjal vegyítvén, vele a lapátot kend-meg, s ezzel a búzát forgasd meg. Négy öt nap alatt mind el-vész a Zsizsik.

Jónak mondatik ellene a macska-ganéjt is; mint azt is, ha zőld kendert raksz a búzára, mellyre mind fel mász, s így ki pusztíthatod.

HOGY A BORSÓ MEG NE ZSIZSIKESEDJEN

Tégy száraz ló ganéjt közibe.

Vagy: Jól meg száraztván a lencsét és borsót, keményen meg sózott vízzel locsold-meg, s azon nedvesen tőltsd-be.

Vakondokokat fogdosni.

Áss le a földbe valamivel mélyebben egy lábnál egy keskeny-szájú mázos fazekat, és tégy egy döglött rákot belé; mihelyt a vakondok a döglött rák szagát meg érzi, azonnal oda siet, belé esik, mellyből többé ki nem jöhet.

Vakondokokat el pusztítani.

Egy font törött fejér húnyor-gyökeret, nyólcz lat gálnafüvel (Helleborus faetidus) vagy három font árpa lisztel, hozzá tévén fél font mézet, és ugyan annyi édes tejet, csinálj tésztát és formálj abból golyóbisokat, és rakd azokat a földbe fúrt lyukakba imide amoda.

Más mód: Végy egy fertály font disznó bab lisztet, egy lat Grünspant, hat lat óltatlan meszet, tizenkét darab rákot, egy negyed rész font Terpentin-olajat. Ezekből csinálj tésztát és golyóbisokat s tedd a vakondok járásába.

Hangyákat el-űzni

Kend-körűl a gyümölcs-fák kulimázzal, vagy e helyett madár-léppen; nem fognak a hangyák felmászni. Végy hamut, óltatlan meszet, kéményről vakart kormot, s hintsd meg ezen egyvelékkel a faallját, és azon helyeket, ahol a hangyák tartózkodnak, e szerént, mind el-távoznak. Nem szenvedhetik a büdöskövet is, és a rák levet mellybe rákok főzettek. Némellyek fogdosással is igyekeznek őket pusztítani t. i. tesznek az ilyen hangyákkal megrakodott helyekre szűk szájjú üvegeket palatzkokat, belől meg-mézelvén azokat; melly palatzkokba a hangyák seregestől igyekeznek be menni, s e szerént el-őlheted őket. Vagy pedig, tégy valami húsos csontot a hangya-zsombékba, azonnal sok ezeren meg-lepvén azt, vízbe márthatod és megölheted őket.

Hangyát a méh-köpűktől, fáktól sat. el-tiltani

Kötözz azon deszkákra vagy fák derekaira sat. rossz háló-darabokat. Úgy szinte a Hangya-zsombékokba hal-mosadékot önts, vagy hal-darabokat vagdalj, mind szét szélled a hangya.

Egerek ellen

Próbált orvosság egy meg-fogott egeret gyengén meg-pergelni, de hogy azonban éljen, s el-ereszteni; mind el-takarodik az egér. Méltó vólna meg-próbálni; nem használna e patkányok ellen is? Ámbár néminemü állat-kínzással van egybe-kötve.

Poloskák ellen

Azt mondják, hogy ha fel-aprított sárga répát ágyba, és ágy alá hintesz, el-vész tőle.

Más mód: A mész közzé mellyel meszelsz, sót vegyíts. Ezen kívül ó hájjal törj öszve kapuczinerport, s házi butoraidnak szerkezetjét kend-meg vele.

Más: Dió-fa leveleket jó bőven egy fazék vizbe tűzhöz tévén, sűrű lévre kell főzni, és a nyoszolyákat vagy ahol tartózkodnak, ezen lével meg-locsolni s öntözni. Ez igen eggyűgyű, de bizonyos orvosság a poloskák ölésére, mellyek ennek szagát s ízét tellyességgel nem szenvedhetik.

Más: Vizi kaprot (Phellandrium aquaticum) hányj-el az ágyba imitt amott, ki vesznek a poloskák belőle.

Más: Forralt vízben olvassz fel zőld gálitzkövet, és ezen meleg gálitz-köves vízzel kell minden hasadékokat meg-nedvesíteni; ez által a tojása-is el-vesz.

Patkányok ellen

A Spongiát apró darabokra vagdalván, rántsd meg zsírban, s hányd a patkányos helyre; valamely edényben vizet-is tévén nekik. Amint a Spongiát fel-falják, s égető szomjokat vízzel elóltják, megdagad gyomrokban a Spongia, s meg-pukkadnak.

Némellyek javasolják ellenek a fekete tyúk tartását; de ezt állítani nem merem.

Kerti bolha ellen

Némellyek a el-vetendő magokra büdös-kővirágot hintenek, s szokat egy nap egy éjjel ezen büdöskőbe tartván, úgy vetik-el. Mások magát a plántát rostára szedvén, s alatta gyenge szén-tűzre büdöskövet hintvén, ennek gőzivel jártatják meg gyengén azokat, s úgy ültetik-el. Használ száraz időben az-is, ha erős hamuval vagy porrá tört gypszel hinted-be plántáidat. Gyakran segít a kéményről levakart korommal való be-hintés is. – Ez is jó: csinálj dohányból és fejér ürömből lúgot, s ezzel, vagy csak igen savanyú káposzta-lével is locsolgasd plántáidat.

A Lúd-ganéjt verd vízben széllyel, és azzal öntözd az ágyakat. Igen jó mód e következendő: holmi darab deszkákat, vagy létczeket , kenj-be kulimázzal, deketzel, vagy friss marha-ganéjjal vegyített agyaggal, s rakd a plánta vagy káposzta közzé: ekkor vízzel ugrasd-fel a bolhákat, mind a deszkákra ugranak, s rájok ragadván el-vesznek.

Csalhatatlan szer, mindenféle ártalmas kerti férgek ellen.

Kenj meg kényesős hájjal egy kócz-madzagot, s ezzel tekergesd-körül a fákat; fel nem mász sem hernyó, sem hangya, sem másféle féreg reájok.

Vagy pedig viaszból, meszes és széksós lúggal, csinálj szappant, ezen viasz-szappannal ereszsz fel egy kevés vízben sublimált kényesőt, és egy kevés Terpentin-olajat. Ezen keverékkel nedvesíts meg darab-papirosokat, és ide oda a vetemény közzé rakogasd-el azokat; el-távozik minden féreg. Ezen kenőcsel a Poloskátkat-is el-lehet űzni.

Fa-hernyó ellen

Egy Magyar-országi orvos azt találta fel, hogy ha a hordóbeli savanyú kaposztának már rothadni kezdő leveleit borítják a fára, a hernyó arról, már más napra el-takarodik. – Ezt több éveken keresztűl csalhatatlannak tapasztalta.

A Fa-hernyók ellen, sokan sok félét javasolnak, nevezetesen: hogy a fa krétáztasson körül; de ezt magam tapasztalásából tudom, nem igaz. – Olasz országban némelly helyeken, zsúp kötelekkel kötözik-meg a fát mellybe szivesen fészkelvén a hernyó, későbben le-szedik, s meg-égetik. – Alkalmasint leg-többet használ a magvas kender pozdorjájával, vagy-is magházával füstölni a fa alatt, mellytől mind döglötten hull-le a hernyó.

Más mód: Estve és Reggel nap-kőltekor, és alkonyadatkor, nézd-meg, hol csomódzanak a hernyók a fán, és póznára tollat kötvén, ezt len-vagy fa-olajba mártsd, és vele kend-meg a hernyókat, más nap mind el-száradva potyognak le. Hanem vigyázva bánj a dologgal, hogy a fa ne rázódjon, különben hamar le-eresztik a hernyók magokat. Ez csak azon esetre való, ha a hernyó szét-mázolástól undorodsz.

Fátskákat és oltványokat a Nyúltól meg-oltalmazni.

Ezt egy Meusel nevű sziléziai tégla-vető találta fel, s jutalomért közönségessé tette. Ebből áll: Hatvan darab óltványhoz, végy egy negyed (werdung) Puskaport, egynehány garas árú Assafoeditát. Amazt jól porrá törvén, ezzel keverd öszve. Ekkor egy edényben tiszta agyagot, négy ittzényi meleg vízzel zurbolj, és a Puska-porral, és Assa-foeditával jól keverj öszve. Ezzel a kevertsel kend-meg a fákat, három lábnyira a földtől, valamely hozzá készített ecsettel. Csalhatatlan; de azt még a további tapasztalás mutatná-meg, hogy ezen erős szer a fák gyenge pórusain be-hatván, azoknak nem lehetne e ártalmas?

Más: Vegyíts Terpentint Dekeczel öszve, s kend-meg vele őszszel a fákat.

Más mód: hogy a nyúlak az óltványokat meg-ne rágják, ez: marha-epét, érett sajtot, egy lövetnyi puska-port, hat fog-hagymát apróra törvén, és lágy marha-ganajt-is hozzá tévén, s kevés vízzel fel-eresztvén, valami csutakkal az egész derekait a fátskáknak kend-be vele, így nem tesz az óltványoknak a nyúl semmi kárt. – Némellyek csak avas ó hájjal kenik meg.

Más: Puska-port, kevés óltatlan mésszel öszve törvén, meleg vízzel hígra fel-eresztett agyaggal kell öszve keverni, és úgy ezzel a gyümölcs-fa derekát be-meszelni. Ennek a szaga kedvetlen mindenféle állat előtt.

Verebeket a fáktól el-tiltani.

Csalhatatlan eszköznek állíttatik, a Német országban múlt Század végével ki-jött Kertész-újságban, a verebek el-tiltására az: ha az ember a fák és egyéb bokrok koronájára, világos kék gyapjúfonalat tekerget. Mi lehet az oka ennek, nem tudni; talám a veréb az Indigó-szagot el nem szenvedheti.

Verebeket a kert-ágyaktól el-tiltani: köss botra döglött rákot, s tedd-ki a ágy közepébe.

Farkas-féreg, Pata-féreg ellen a Kertekben

(Gryllus, Gryllotalpa, Maulwurfsgrille)

Egy kanál len-olajat önts egy cseber-vízbe; vesszővel csapkodd öszve, s a férgek járásait locsold-meg vele; mind fel-jönnek a föld színére, s könnyen el-ölheted. De ha a kerted nagy, könnyebben hozzájok férsz; ha a kert ágyak közé deszkákat fektetsz. Éjjel a férgek mind a deszka alá búvnak, mellyeket reggel fel-forgatván, könnyen el-ölhetsz.

Ennyit a régi idők modernul bionak nevezett rovarirtási ötleteiből. Azért érdemes megnéznünk, mi micsoda tulajdonképpen ebben a hatalmas listában, amit a kerti betolakodók ellen bevethetünk.

Gusztustalan, de még természetesnek nevezhető a macska-, ló-, lúd- és marhagané, a hal-mosadék, a rohadt savanyúkáposzta-levél, a zsírban sütött spongya, a döglött rák, a fokhagyma, a pergelt egér, a sárgarépa-apríték, a diólevél, a hamu, korom, gipsz, faolaj, kenderpozdorja, ó-háj. A durvábbak közül még valamennyire elmegy az üröm, ruta (ezek átható illatúak), farkasalma, hunyorgyökér, dohány (ezek mind mérgezőek), mész, timsó, terpentin. Több vegyi anyagot azonban le kellett nyomoznom, micsoda:

A gálitz-kő: kénsavas réz, szalamia: ammónia, szalmiákszesz, grünspán: ecetsavas réz, kulimáz: kocsikenőcs, ugyanígy a Deketz is: faggyúból és szalmahamuból, faszénből, kátrányból álló kence. A madár-lép fagyöngyből készült, madarak orv megfogására használt ragacs, olyan egérragasztó-féle anyagnak képzelem el. A büdöskő kén, a puskapor faszén, salétrom és kén keveréke. Az asafoetida aszatgyanta, az elevenkényeső kénsav.

Ez az összeállítás eljesen megfelel valami aranycsináló vagy bűbájos bábaboszorkány méregkeverő kelléktárának. Vajon mi az, ami ebből nyugodt lélekkel és jó gyomorral használható a kertben? Azért néhány biztosan, de csak csínjával!

A végére pedig a kedvencem: bőrápolási tanács izzadékonyaknak:

Ha fejér személynek a varrás-közben keze izzad

Tartson gyakran zőld leveli-békát a kezében.

6 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Hát ez mit csinálhat?

11 megjegyzés

11 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Újra itt a fitoftóra!

5 megjegyzés
Idén a paradicsomok növekedésének indulása több volt, mint ígéretes. Rengeteg fajta, szép nagy házi palánták, nagy műgonddal elkészített kordon, azon tetszetősen felfelé törekvő, és szép gömbölyűn növekvő termések, eső a kellő pillanatban, és jó meleg. Sokkal ígéretesebb, mint a tavalyi nyirkos hűvösség.
Minden nagyon tökéletesnek tűnt - már túl tökéletesnek! - amikor -úgy két héttel ezelőtt - felfedeztem az első barna foltokat a leveleken és a szárakon, és a beteg terméseket is.

És -atyavilág - korábban, mint tavaly, ami egy nyilvánvalóan rothadásteli év volt.
Valahogy azonban "hangoltam" a dologra... Idén nem töltöttem el hosszú órákat rézdrótozással, mint korábban. Azt tapasztaltam, hogy lehetséges, hogy valamit ér, de a védettséghez ez kevés, legfeljebb késlelteti a fertőzés kialakulását. Arra is rá kellett jönnöm, hogy rothadásmentes év nem lesz. Számolnom kell azzal, hogy augusztus derekára mindenféle hókuszpókusz dacára bármit tesz az ember, megjelenik a betegség.
Sok ismerősömet faggattam, hogy nála is tarol-e a kór. Van, ahol egy darab beteg paradicsom nincs, de a szomszéd kertben - az én paradicsomjaimtól három méterre - a földön rohadozik a teljes termés, szórva maga körül a kórokozókat. Szóval egy fertőzőforrás közelében elég nehéz egészségesen tartani az állományomat.
Azonban ez nem ok arra, hogy letegyek a paradicsomról! Idén afféle "megfigyelő védekezést" terveltem ki. Az alábbi paradicsomfajtákat ültettem: Kecskeméti Jubileum, Zömök, Roma VF, Black Krim, Great White, Malinowy Ozerowsky, Bursztyn, Yellow Goldfish, Wild Peru, Kumato,
Golden Königin, Belgian Pink Giant, és házilag szedett magból koktélparadicsom, Erdélyi ökörszív, tigriscsíkos. Mindent kiültettem, volt, amit a kordonhoz, más részét szétszórva a kertben, karóhoz kötve.
Sajnos a betegség megjelenése után sok növény azonnal tönkrement. Úgy figyeltem meg, hogy azok a fajták, amelyek nagyobb, vékony héjú, főleg piros terméseket hoztak, lényegesen hamarabb megbetegedtek, gyakorlatilag napok alatt úgy rohadtak el, ahogy voltak. Így tönkrement a Kecskeméti jubileum, a Great White, a Belgian Pink Giant. Valamivel jobban tartotta magát a Kumato, a Malinowy és a Bursztyn. Viszont van egypár fajta, amely - a beteg részek, termések eltávolítása és kéthetenkénti rezes permetezés mellett valamelyest tartja magát. Érdekes, ezek majdnem mind kisebbfajta, vastagabb héjú, gyakran nem piros, és nem gömbölyű termésű paradicsomok! Ilyen a két sárga: a kedvencem, a Golden Königin, és tesóm kedvence, a Yellow Goldfish.
Bírja még permetlé mellett a Roma VF és a Zömök. A házi koktélban se kellett csalódnom,
és a Black Krim is tartja magát. Termései nem feketék, hanem valami bordós-zöld színben játszanak.
A sikersztori egyébként a Zömök. Korai és determinált. Kis bokrain a termések már egy hónapja pirosodnak: előbb termett, minthogy a fitoftóra kitört volna. Sok is lett rajta. Igaz, hogy van nála ízesebb is, de az mind megrohadt! Nem is a rohadás volt a fő betegsége, hanem a levelei megsárgultak, és fura pöttyök alakultak ki rajtuk. Mint kiderült, a szeptóriás levélfoltosság jelent meg rajta. Ettől azonban a termések nem lettek betegek. Mostanra- mivel korai fajta - már letermőben van.
A növényvédelmi stratégiám annak kifigyelésén túl, hogy melyik fajta bírja jobban, a következőképpen alakult:
Drót helyett a rezes permetlé előírásszerű használatát helyeztem előtérbe. Viszont a szomszéd néni ötletét se találtam elvetendőnek, aki azt mondta, hogy ő mindig lombtrágyát permetez ki a paradicsomokra, ha megjelenik a rohadás, hogy jobban bírják a betegséget. Ennek megfelelően kevertem én is a permetlevet. Használtam Champion 50 WP-t (ez egy kontakt szer), aztán ahogy a fitoftóra máshol is megjelent, ez a környék vetőmagboltjaiban hiánycikk lett. A boltosnéni Kocide-ot adott, s ez talán még jobb is lett. Ugyanaz a hatóanyag nagyjából, mégis ez utóbbi mintha jobban oldódott volna! A Champion sokszor a legkülönfélébb keverési módozatoknál is rosszul elegyedett a vízzel, és a permetlé eleje túl híg volt, a tartály alján meg túl tömény lett a permetezés végére az oldat.
Az alábbi boszorkánykotyvalékot készítettem tehát: az előírásnak megfelelő mennyiségű Kocide, hozzá Volldünger, és 5 literenként 2 darab mokkacukor - szomszédnéni mondta, hogy ez jó gyorsmegkötő helyett, mert ragad! A permetezés előtt az összes szóbajöhető ép termést leszedtem - egy jó nagy vödörrel lett. A beteg terméseket, leveleket, menthetetlen töveket mind feltépkedtem, és elvittem a vesztőhelyre elégetni. Kigazoltam, leleveleztem és nagy műgonddal permeteztem a fürtöket. És most megállt egy kicsit a betegség, kegyelmet kaptunk. Az időjárás is megfelelő, nem nyirkos, bár a hajnali harmat még kövér cseppekben lóg a bogyókon reggelente. A napközbeni meleg pedig szépen érleli a gömböcöket. Érdemes volt tehát dolgozni vele, megmaradt a termés.
Az első vödörből elkészítettem Andi elévülhetetlen érdemeket szerzett ketchupjét, de mivel megint részben sárga, illetve fehér paradicsomot használtam hozzá, idén nem sárga lett a szósz, hanem valami pónirózsaszínnel elegy narancsos tónusú. Tesóm a pizzagyártásnak esett neki, ő ehhez a Yellow Goldfishet tartotta a legmegfelelőbbnek.
Azt hiszem, ez a permetezéssel kombinált fajtaválogatás hatékonyabb, mint a rézdrótozás, bár még így is pengeélen táncolunk a termesztés sikerét illetően: jöjjön egy esősebb nap, és már kezdődik az újabb betegséghullám. Addig azonban élvezzük az ízeket, esszük rendületlenül, és örömködhetek: igen, néha nekem is sikerülhet!

5 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Babakert

2 megjegyzés
Andris baba pont úgy időzítette az érkezését, hogy dúskálhatott a sok zöldségben-gyümölcsben, mire eljött a hozzátáplálás ideje. Az volt az eredeti szándékom, hogy a saját kertünkben termett zöldségekből, gyümölcsökből álljon a tápláléka. Én leszek a babaételek készítésének nagymestere, na persze! Aztán az élet úgy hozta, hogy a naivan elgondolt elveken folyamatosan lazítottam :-)

A hathónapos kizárólagos szoptatás két hét híján sikerült, öt és fél hónaposan a bébi uzsonna utántól egészen estig raplizott-nyűgödködött, hiába kapott cicit. Egy hét után, amikor már elegem lett a csontkemény ínyharapásokból (nyolc kék folt), turmixba dobtam egy fél felszeletelt almát, amit ügyesen, de malac módon hagyott bekanalaztatni,  helyreállt a házi béke. Aztán kiderült, hogy meglehetősen nagyétkű a babám, hat és fél hónapos korától szívesen legurítja az akár 2,5 dl-nyi főzelék- gyümölcs- és kásaadagokat. Szívesen olvasgattam W. Unvári Renáta szoptatási tanácsadó blogját, ahol az egyik bejegyzésben a hozzátáplálás késleltetéséről és a rossz evő kisbabákról volt szó. Minden házban más a gyakorlat, de nálunk ez azt hiszem, bőven a gyerekkínzás tartományába esett volna... Az alapban mindig meghivatkozott WHO-irányelvek magas tökéletességét mi sem értük el, de jelentősen könnyebb lett volna az életem, kevesebbet bénáztam volna, ha ezt a csecsemőtáplálási ajánlást nem csak ma reggel találom meg a neten. Minden jótanács ennek a dokumentumnak a tartalmát  színezi-variálja, a régi gyakorlattal ötvözve, ebből ered a káosz, amely szerint mindent szabad, de minden potenciálisan ártalmas és alapból érezz bűntudatot mindenért, hiába fejlődik rendesen a gyereked, és hallgatólagosan mindenki beleérti, hogy fingfelhő az egész, mert ugyebár a genetika...  arról meg semmiféle konkrétumot nem tudni, csak a tapasztalatokat ráfogni. Uff. Ja, meg mi már állítólag háromhónaposan toltuk a töltött paprikát, mégsem lett semmi bajunk tőle. Uff-uff.

Aztán a Kérj tanácsot blog rutinos, négygyermekes Zsófija világosított fel, mikor is jó az üveges étel. Nyaraláskor láttam be, mennyire igaza volt. Azóta nem görcsölök a külön főzés miatt, nem gyakorlom hősi fokban a konyhatündéri erényeket, inkább nagyobb adagokat készítek idényzöldségből és töltöm a fagyasztót ínségesebb vagy sietősebb napokra. Négy-öt üveg bébikaját most már tartok a kamrapolcon készenlétben.

A kertészkedéssel kapcsolatos elveim is változtak, a gyomokkal szemben eddig is toleráns voltam, de most már a lehető legtoleránsabb lettem. Csak igénytelen zöldségnövényekkel foglalkoztam ebben az évben és nem akartam mindent egyedül megoldani. Szerencsére a család segített, életem párja az "erőmunkáknál" -ásás, komposzt, dzsungelirtás-, tesóm pedig a palántázásban. Egyedül nem ment volna, különösen a kora tavaszi időszakban, amikor még alig lábaltam ki a gyerekágyas időszakból. Szóval letettem arról is, hogy a kerti munka hőse legyek, főleg mert megtapasztaltam, hogy az egymást az elején oly sűrűn követő növekedési ugrások időszakában tényleg csökkentette az intenzívebb fizikai munka Andris kajaadagját. Nem volt kellemes...
Így csak áprilisban álltam neki az alapzöldségeknek és a továbbiakban is csupa olyasmit vetettem, ami minimális munkával ad elfogadható eredményt. Letettem arról is, hogy ezerrel a téli szükségleten görcsöljek, a kiskertem most inkább szabadtéri éléskamraként működik, ahová pillanatok alatt el lehet szaladni némi főzési munícióért.
Lássuk a növénylistát. Van a kertemben egy kis tábla sárgarépa, petrezselyem. Fontos a húsleveshez, ez az egyik alapkaja a családnak, meg fontos a zöldséglevesekhez. A répapürét magában viszont köpi kifelé a ded. A káposztafélék világából van pár tő karalábé, egyelőre csak a nagykorúaknak, valamint leveses leveles kel. Top igénytelen mind a közönséges, mind az új-zélandi spenót, három-négy kétméteres, de erősen hiányosan kelt sorom (a sor, mint mértékegység kb. 2,5 folyómétert akar jelenteni) van. Ez megint egy sokféleképp felhasználható alapkaja. Összesen 3-4 sornyi, többféle fajta saláta és rukola a szendvicsekhez, gyors vacsorákhoz. Tökfélék, fajtánként egy-két bokorral: cukkini, patisszon, főző- és sütőtök. Az a fránya főzőtök, a hideg ráz tőle már hámozás közben is, a baba pedig kilószám eszi a zsengéjét... Volt Áginak hála zsenge zöldborsó tavasszal a felnőtteknek, a fagyasztóbelit lassan megkóstolhatja majd a pici. A négy sor zöldbab megtöltötte a fagyasztó egyik rekeszét, amit pedig  nem volt időm leszedni, már a fejthető állapothoz közeledik. Van másodvetett cékla és feketeretek, ez utóbbi apának, volt tavasszal hónapos retek is. Alapvető a hagyma, fokhagyma, enni-főzni-fűszerezni, de a múlt héten el nem árulom, mekkora gazból bűvöltük elő a termést. Mindegy, az őszt kihúzzuk vele. Ági adott és ültetett paprika- és paradicsompalántákat, uborkát, méteresbabot, hála neki, ezek még fejlődőben vannak, szintén inkább felnőttkajának valók. A paradicsommal nincs szerencsénk, a rézoxiklorid ellenére a klinikai halál felé közelít - esszük a boltit, a piacit, a tesómtól lopottat. Fontosak még a zöldfűszerek, de ezek jó része évelő, csak szedni kell. Nincs semmi extra, nincsenek vízigényes növények, a paprika mondjuk az lenne, de a Mindenható eddig remekül gondoskodott róla. Nincsenek trópusi kísérleti növénykülönlegességek, nincsenek gyöngyörgetnivaló karfiolok.
Nincs pár olyan növény sem, ami az igénytelenség okán bekerülhetett volna a körbe - kelbimbó, brokkoli, csemegekukorica -, de időm-kedvem-energiám nem volt palántázgatni, soron kívül vetegetni. A gyomok listája pedig: apró szulák, komló, aszat, muhar, papsajt, cickafark, paréjok és libatopok, keserűfüvek, nebáncsvirág, elszabadult egynyári virágok és még ki tudja, mi minden. A répa között magról kelt citromfű is gyomosít!
 Az alaphelyzet az, hogy általában  gyerkőc alvásidejében  sikerül kirohanni, elvégezni a legégetőbb munkákat, márpedig Andris sem éjjel, sem nappal nem alvóbajnok. Vagy pedig az apja segítségét kérni, erőmunkákhoz a fizikai erejét, észmunkához pedig megkérni, hogy vigyázzon a picire. (Bocs, Jani:-) Egyedül nem menne, ez tény. Próbáltam háton hordozva kapálgatni, de sajnos a kilenc kilót már elhagyott gyerekkel eléggé elgyötri a porcleválásos térdeimet, meg balesetveszélyes is az alacsony gyümölcsfák miatt. .
Kb. így zajlott a babakert idei éve:
Április:
- gereblyézés (kb 1,5 óra)
- répa-, petrezselyem-, hagymavetés (kb 1 óra)
-saláta, retek vetése (kb. fél óra)
-spenótszedés 4-5 alkalommal 5-5 perc
Május
- Cukkini, patisszon, tök, bab új-zélandi spenót, rövid tenyészidejű karalábé helybevetése (1 óra)
-saláta-, retek-, hagymaszedés (alkalmanként 5-5 perc)
-néhány virágmag vetése cserépbe (Kb. 15 perc)
Június
-felmagzott retkek, saláták kitakarítása (fél óra)
-eperszedés, alkalmanként 10-10 perc
-ribizliszedés, kb. 2 óra
-meggyszedés, kb. fél óra
- a hónap közepétől sárgarépa, petrezselyem ritkítása, egyúttal a zsenge növénykék felhasználása a baba ételeihez (alkalmanként 10-10 perc)
- paprika, paradicsom, uborka palántázása (Tesóm végezte, alkalmanként 10-10 perc). Ha tesóm nem lett volna ilyen rendes, ezeket a palántákat piacon vettem volna meg, nem bajlódok a palántákkal
-általános kapálás (2 óra, felét Jani végezte)
Július
-kabakosok leszedése (4-5 alkalommal 5-5 perc)
- sárgarépa, petrezselyem, hagyma szedése a főzési igényeknek megfelelően
-vajbab szedése, 2 alkalommal 20-20 perc
-cékla, retek, rukola vetése az üres helyekre (1 óra a talaj előkészítésével együtt)
-sárgabarack szedése (2 alkalom, fél-fél óra)
-mák leszedése (fél óra)
-általános kapálás
Augusztus 
-a júliusi teendőkből a sárgarépa, petrezselyem, kabakosok folyamatos szedése folytatódik
-hagyma felszedése, szárításra előkészítése (1 óra)
-rukola, paradicsom, paprika szedése (alkalmanként 5-5 perc)
-nyári körte szedése (részben folyamatos, egy alkalommal kb. 20 perc lerázással)
-általános kapálás, gazolás
 Itt tartunk most. A gyakorlatban az vált be, hogy a folyamatosan végzendő szedegetést egy gyors reggeli körüljárás során elvégzem, közben kihúzom a már eget közelítő paréjok, labodák közül a leginkább szemet szúrókat, aztán betervezem a másnapi nagyobb teendőt. A délelőtti alvás alatt, még a kánikula előtt szoktam hátraszaladni és dolgozgatni, de ha nagyon körmömre ég a munka, mindenképp segítséget kérek. Az őszi-téli időszakról majd még beszámolok.

Késő délután, amikor már nincs túl meleg, szánok egy kis időt a virágoskertre is, ez csak locsolásból, tápoldatozásból, némi gazolásból-kapálásból áll. A legtöbb dísznövényem évelő, tehát képes tutujgatás nélkül is önállóan boldogulni.
A gyümölcsfák már elég bőven teremnek, különösen a sárgabarack. Ebből befőztünk egy keveset. Ribizli bőven termett, egy kevés eperrel-meggyel összefőzve dzsem készült belőle. Meggyből csak friss fogyasztásra és sütibe szedtem, nem főztem be, hiszen nem termett túl sok. A nyári körte egy áldás volt a babának, kilószám ette. Főztünk kompótot is belőle, de azért nem az örökkévalóságnak. Ágiéktól kaptunk finom, szaftos nyári almát és nektarint, sokat. Köszönjük az eklézsia nevében:-). A befőzést úgy oldottam meg, hogy a mosós-tisztogatós, megszakítható munkákat szép lassan elvégeztem, ha félre kellett tenni a gyümölcsöt, bepakoltam a hűtőbe és amikor jött a főzésnek a kimeregetős-dunsztba rakós, legkényesebb félórája, akkor összefogtunk a gasztronómia gyakorlati oldala iránt egészen nyitottá váló életem párjával, felváltva egyikünk gyerekezett, a másikunk befőzött. Nem volt egyszerű, egyedül ez sem ment volna.
Különben egészen hasznos holmi a botmixer! Jó kis házi gyümölcsleveket lehet készíteni a túlérett körtéből, őszibarackból leturmixolva, esetleg teaszűrőn leszűrve, jéghideg ásványvízzel hígítva. Kis poharakban jó sok adag gyűmölcspürét is szórtam a fagyasztóba a kicsinek, tízóraira-uzsonnára való adagokban. Desszertnek sem rossz a gyümölcspüré vaníliapudinggal, piskótával rétegezve, tejszínhabbal a tetején.
Szóval a nagy szövegek, elvek szépen megszelídülnek a hétköznapi rutin vasmarkában. Ti hogy vagytok vele?

2 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Köröshegyen nyaraltunk

Nincsenek megjegyzések
 
Község a Balaton közelében

A Balaton déli partjának sekély(es)sége csak addig igaz, amíg egy borongós napon be nem keveredünk a Somogy dombjai közé.Ez a vidék Székelyföldet idézi, de a partközeli dombokról még jól látszik a tó.
Az Öreghegyen igen jó borok teremnek, a lankásabb, könnyen művelhető részek szőlővel vannak tele.A meredekebb oldalakon félig rideg tartásban szürkemarhák, mangalicák, lovak bóklásznak a villanypásztorok között.
A háromszáz-egynéhány méter magas dombról a kilátást a Balatontól északra fekvő hegyek szegik be. 

Minden második ház eladó, de a legszebb kilátást kínáló helyeken puccos nyaralók is épülnek.

Program
Szerény érdeklődés mellett került sor az amatőr  fogathajtó bajnokságra, sok indulóval Tihanytól Tabig. Voltak a fogatok közt lassúak, gyorsak, parádésak és szerények. Másfél-két perces köröket mentek a focipályán felállított akadályok között, szóval pörgős volt a verseny.

Kisvilág
Az Öreghegy egy löszdomb, benne szekérvágta mélyutakkal és vízmosásokkal, s aki ismerős erre, órák hosszat tud úgy sétálgatni, hogy még kánikulai napon is hűvösben maradhasson. Mi is ezt tettük. Helyenként alig derékig ért a partfal, s a napsütötte szélein vadvirágok nyíltak. Mint például a mezei zsálya. 
Ez az év ott viszonylag esősnek számított, így a füves területek gyönyörű zöldek, dúsfüvűek, de kevesebb a virág, mint máskor. Azért találtunk vadkakukkfüvet, hoztunk is haza belőle fűszernek is, gyökereset is, cserépbe.




A gondozott szőlők közt kevés a cserjefolt, ahol mégis található néhány, ott a bodza és az iszalag párosa dzsungelt alkot. Szép dzsungelt.

A mély, árnyékos vízmosásokban fagyökéren apró gombák nőnek.
A lepkesokadalom idén elmaradt, de kis boglárkákat láttunk a szarvaskerepen.


Ez a pazar rejtőszínű jószág meg valamiféle tarlósáska lehet, hogy konkrétabban mi, az annyira szakfeladat, hogy nekem nagyon magas. Ha valaki tud, segítsen.
Csigaház
Kisporontyunk jókat aludt apja "erszényében".
A kis szürkemarha-bocik is hűsöltek a karámsarokban.


Amíg mi élveztük a kánikulát, hallgattuk a családtagok aggasztó híreit az aktuális hidegfrontról: az otthoniaknál a csatorna alig bírta elnyelni a vizet, mialatt mi napoztunk-pancsikoltunk. Aztán a Bakony felett megjelent a felhőtakaró. Felkészültünk a viharra, de a tetszetős felhőjátékon és pár csepp esőn kívül semmi rendkívülit sem észleltünk.


Másnapra azért hűvösebbé vált a levegő, élessé váltkl a Balatonon túli hegyek-dombok kontúrjai. A Tihany így látszott Zamárdiból a Balatontól való elbúcsúzáskor.

Hazafelé eltöltöttünk pár kellemes órát a zirci arborétumban. Átépítés zajlik, a terület egy része le volt zárva, földkupacokkal és dréncsövekkel megpakolva. Egy új vizes élőhely kialakításán dolgoznak, amit a Cuha patak részleges elgátolásával kialakított újabb tavacska körül fognak kiépíteni. Ennek ellenére jó volt ismét megcsodálni a kanyargó patakot, a hortenziákat, a hársfasort, a hatalmas fenyőket.

Az örökzöldek mellett láthattuk a botanikai hungarikumnak tekinthető szentendrei rózsát,
A legfőbb látnivaló nyár végén a Teleki-virág, amelyről saját fotóval nem tudok jeleskedni a pótaksik lemerült állapota miatt, de Gyurgyalagoknál, az Ilyen a természetünk blogban szép képet és részletes leírást találhatunk róla. A fotó is tőlük van. Nem semmi a Teleki-virágokkal körbeültetett rönkjátszótér!


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Egérkommandó

11 megjegyzés


A vidéki életet azt hiszem, a magamfajtának találták ki, ezt bátran ki merem jelenteni hatévnyi megyeszékhelyi panelélettel a hátam mögött. Hiába volt csodás panoráma a kilencedik emeletről a pannonhalmi apátságra, attól még nyomasztó volt a tízemeletesben lakni. Egy felülmúlhatatlan előny azonban itt is megvolt: sosem volt egér a lakásban!

Bezzeg itt falun! Utóbbi időben (pontosabban az elmúlt három hónapban) valami ötször volt rágcsáló a házban, kétszer én is találkoztam a drágával. Emiatt azonban valami elképesztő egérfóbiában kezdtem szenvedni, ami még a meztelencsiga-utálatomat is messze felülmúlta.

Először az egér a kazánházban tűnt fel, a kukát túrta. Három nap után sikerült megfogni. Ekkor eltöltött a nyugalom, egészen addig, amíg abból a kredencszárnyból, amiben a szakácskönyveket tartjuk, ki nem ugrott a következő. A harmadik egér a spejzban volt, a stelázsi oszlopain közlekedett. Na, ettől már a szívszélhűdés kerülgetett tényleg. A negyedik anyucinál rágta össze a küszöböt, az ötödik a kanapé ágyneműtartójába begyurmaszolt pehelydunnában óhajtott tanyát verni. Ekkor már tényleg azt hittem, begolyózok. Letámadtam a gazdaboltot a faluban, és a következő egérfogókat szereztem, illetve vetettem be:

a.) egérragasztót

b.) hagyományos lecsapós egérfogót,

c.) „élve fogd el” egérfogót - ez se élve, se döglötten nem fogott el semmit a mutatóujjomon kívül-,

d.) egy fura egérfogót, amely egy tégla alakú fakockából áll. A fakockán van két lyuk, mindegyik lyuk felett egy rugós szerkezet, dróthurokkal. A dróthurkot egy erre kialakított horonyba madzaggal leszorítjuk, és a madzag mögé csalit rakunk. Az egér a csali elfogyasztása érdekében elrágja a madzagot, ettől a rugós hurok felcsapódik, és kitöri az egér nyakát. A téglalap alakú fakockában két ilyen akasztóhurok van, magyarul „kétszemélyes” az egérfogó. Azt nem tudom, hogy aki megkonstruálta ezt a szerkentyűt, miféleképpen gondolhatta, hogy egyszerre két egeret is meg tud ezzel fogni? Odamegy majd a másik egér a fogóhoz akkor, amikor a komáját döglötten látja a fogó másik fakkjában? Mindenesetre ilyen szerkentyűt még sose láttam.

e.) Cserép dióval.

A csalik népes választékát vonultattam fel: mogyorós Milkát, sajtot, szalonnát, babapiskótát, diót, sütit, házikolbászt.

A kazánházi és a kanapé-beli egér ezzel a kétszemélyes fogóval lett elcsípve, a konyhai a hagyományossal, a spejzegér ragasztóval. A küszöbrágót nehéz volt elkapni, nagyon tapasztalt jószág volt. Végül az ajtó alá kartonra kent egérragasztóval fogtuk meg, amikor kedvenc elfoglaltságát végezte: rágta a küszöböt, hogy ki tudjon menni a szobából. Elfogatása balesetjellegű volt, szerintem ismerte már az összes egérfogótípust.

Az egérinvázió után helyszíni felmérést végeztünk: hogy kerülhetett a lakásba ez a ménkű sok egér? A nyitva hagyott ajtón, ablakon?

Végül kiderült az egyik ok: a kazánházajtó alatt háromcentis hézag van, ott érkeznek ezek a drágák az ígéret földjére.

A másik ok: nincs macskánk! A cicánkat a szomszéd már egy éve átcsábította magához, ott szobacica lett, nem egerész. Amikor még nálunk tanyázott, sosem merészkedett egér a lakásba, mert mindig a küszöbön ült, és az egerek a tájékát is messzire kerülték a bejáratnak. Idővel aztán megkutyásodtunk, és abban a tévhitben voltunk, hogy ahol kutya van, ott a macskának nincs ugye helye. Ennek megfelelően nem is gondoltunk arra, hogy macskával oldjuk meg az egérhelyzetet. Mindenesetre először is az ajtó alatti hézag került eltüntetésre. Arról meggyőződhettünk, hogy a két kutya ki fogja nyírni a macskákat a ház körül. Hiszen a hozzánk tévedő macskákat olyan ádáz módon kergetik mindig!

Lacira azonban a munkatársa valahogy rábeszélt egy kismacskát. Az egyik vasárnapon meg is hozta az ipse az állatkát egy dobozban, aztán elslisszolt. Gyors távozásának meg is volt az oka. Ugyanis a dobozban három teljesen egyforma kiscirmos lapult… Nyunyi persze teljesen belelkesedett, Laci meg fogadkozott, hogy megneveli a kutyákat, hogy ne egyék meg tíz percen belül uzsonnára a három szőrgombócot. Neki is fogott az ebokításnak, söprűnyél segítségével. És sikerrel.

Zsömivel egyszerűbb volt a helyzet: ő alapvetően egy nagyon ragaszkodó, de eléggé hízelgő, idegenbarát kutya. Szerintem a macskákat a gazdik valamiféle „kihelyezett tagozatának” tekinti, de már szinte kisajátította őket. Szegény kicsikék először szörnyen féltek tőle, a kutya meg mint valami apuka állandóan loholt utánuk, leste, hogy mit csinálnak, de nem bántotta őket. Ha otrombán játszott volna velük, a macskáktól a szemébe kapott pesszegő fújások mindig megijesztették.

Roxi, a másik eb azonban nem ilyen egyszerű eset. Ő ugyanis originál házőrző kutya, magyarul: harap, az idegeneket, kóbor kutyákat vadul támadja, már a telekre tévedt vakond, nyest, pocok is esélytelen vele szemben. Jellemesebb, csemegével nem korrumpálható. Ezért napközben, ha otthon vagyunk, kénytelenek vagyunk megkötni, mert a kapun túl tőle senki sem léphet be rajtunk kívül. Azonban ha mindenki elmegy hazulról, illetve éjjel visszakapja a szabadságát, és vigyáz a házra. Na, tőle aztán lehetett félteni a kiscicákat, neki a macska alapesetben csak betolakodó lehet! Itt is söprűnyél mellett szoktattuk őket össze.

Roxi azt látta, hogy a Zsömi se szedi szét a macskákat, és szerintem ezért is nem bántotta őket eddig. Remélem nem is fogja! Mindenesetre szemtanúja voltam, hogy elég ostobán játszik velük: a fogai közt hurcolja őket. Így amikor szabadlábon van, a macskák felköltöznek a fa tetejére, vagy bebújnak a pince vakablakába, ahova nem tud a kutya utánuk menni. Ha látom, hogy a macskákat vegzálja, mindig adok neki.

Lett három, némileg kutyakonform macskánk. Illetve a Roxival kapcsolatban lehet ezt a „kutyakonformot” kijelenteni, a Zsömivel a kapcsolatuk már túlmegy a kutyakonformitáson. És ezen fel is háborodtam kicsit magamban. A várt egérfogás helyett nap mint nap ilyen és ehhez hasonló látványok fogadnak:

Zsömi alapvetően egy lusta disznó, a lábtörlő a kedvenc helye az ebéd utáni szendergés végrehajtásához. Az utóbbi két hétben a macskák is csatlakoztak hozzá: egérles helyett a négytagú egérfogó bizottság békésen döglik a lépcsőn, az ember csak a nyakát törve tud bejutni a lakásba. A kutya, ha meglát, fél szemét kinyitja, egyet csap a farkával üdvözlés címén, a három cirmos meg mellette és rajta fekszik, úgy durmolnak.

A másik változatban a macskák meg a kutyát tekintik játékszernek, a hátára másznak, a fülét ráncigálják, húzzák, vonják, amíg az meg nem unja.

Egérfogás nuku. Egerészet helyett így kutya-macska barátság bontakozott ki, ami kis háziállatkáink egész napját kitölti. Tőlük mindenféle rágcsáló nyugodtan végzi egészségügyi sétáját a tyúkok búzáját meg kukoricáját dézsmálva. Azért igen remélem, hogy ha a macseszok kicsit nagyobbak lesznek, az egérkommandó érdemben is beindul. Meg is bolondulnék, ha megint egér jönne ki a kanapé alól!

11 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Megint a mákról

9 megjegyzés

Nemrég szüreteltük le a mákokat. A gubók közt voltak kicsik, nagyok, közepesek, mindenfélék. S ebben van valami érdekes? Hiszen tavaly is ugyanilyenek voltak, és akkor ezt már kiveséztem egyszer. Igen ám, de akkor csak a tavaszi mákkal kapcsolatos tapasztalataimat írtam le. Idén és a múlt évben azonban már három ütemben vetettem: egy adagot ősszel, egyet januárban, egyet meg kora tavasszal. És mivel a mák nevelgetésének mindennapi részleteivel nem valami sok könyv meg netes oldal foglalkozik, megosztom a tapasztalataimat

Az első vetési turnus tehát tavaly ősszel, valahogy október-november táján volt. Az ágyást tesómnál alakítottam ki, ahol nem kellett kiszántástól tartani. A föld az őszi esők miatt tisztára sárgalacsinos volt, alig tudtam takarni a magot, olyan sekély ágyásba voltam kénytelen vetni. Pedig sógorom lelkesen fel is ásta hozzá a földet, hogy puhább legyent. Az elvetett magok igen hamar kikeltek, még arra is volt idő, hogy kiritkítsam a sort. A kis mákok decemberre olyan ujjnyiak lettek. Nem takartam őket télre, csak kíváncsian lestem, hogyan fejlődnek. A hidegtől mintha beragadtak volna a földbe, de nem fagytak meg, sem nem rohadtak, csak szolidan meghúzták magukat az évelőágy árnyékában.

Tavasszal meg mint a bolondgomba, nőni kezdtek, még egyszer ki kellett ritkítani a végleges távolságra, tövenként tíz centire. Márciusban már vagy harminc centi magasak voltak.

Április végén kezdtek nyílni. Fehér virágra számítottam, ehelyett csodás, bíborszín-fekete virágok fejlődtek a nagy, eleinte fejnehezen bókoló bimbókból.

Jó korán – beérett, tesóm a helyét már régen feltörte másodvetésnek. A lényeg azonban a termés! Teljesen beigazolódott, hogy az ősszel vetett mák virágai még azelőtt kinyílnak, hogy a máktokbarkók, ezek a főgonoszok rajzani kezdenének, és ellenállhatatlan ingert éreznének, hogy összeböködjék, összetojják, telepetézzék a gubókat, amik így csak kukacot teremnek. Alig volt egypár hibás gubó. Azt nem tudom, hogy tesóm kifejtette-e azóta a mákot, de a gubójában így is jól eláll. Andrist láttam zörgőzni egyik nap egy jó naggyal zörgőzni, szóval a jó termés mellett az alternatív felhasználási lehetőségeket is megtaláltuk…

A második kört januárban, egy enyhébb téli napon vetettem el, zöldborsóval együtt, ezt is tesóm kertjében. A talaj a mélyben még fagyott volt, de a teteje művelhető, csak egy kicsit ragancsos. A fagy és a kemény föld ellenére ez is hamar csírázni kezdett. Egyszer ritkítottam, aztán csak békén hagytam. Március legelején olyan 10-15 centisek voltak a kis növénykék.

Sógorom gaznak nézte, és nekiesett a kapával. Egy fél sort még sikerült megmentenem előle, de minek? Májusra inkább valami mákbarkó-tenyésztelepnek nevezhettem volna ki, mint normális kerti ágyásnak.

Egy darabot nem lehetett a gubókból leszedni, mind teli volt kukaccal.

A harmadik ágyást már a saját kertünkben alakítottam ki. Ide márciusban hintettem el a magokat két nyolcméteres ágyásba. A tapasztalatom a tavalyiéhoz hasonló: gyors csírázás, ritkítás kell, kapálás, aztán hadd nőjön. Júniusban kezdett virágozni.

Volt rajtuk barkó, de nem több, mint tavaly: magyarul: a gubók nagy része tűrhető, de van köztük beteg is. Szóval teljesen átlagos képet nyújt, de mindösszességében mégiscsak lehangolót az őszi mákéhoz képest.

Az is probléma volt, hogy nem egyeltem kétszer, csak egyszer. Március végén már ilyen kefesűrű, végtelenbe vezető párhuzamos jellegű sorokba ment át az egész vetés.

Így a növények eléggé elaprózódtak, a terméseik sem túl nagyok. Az altanulság az, hogy ezt az aránylag nagyra megnövő terményt szívfájdalom nélkül ki lehet egyelni, és eleve jó ritkásan kell vetni. Az egyeléskor kitépett növények kiváló mulcsanyagot adnak.

A főtanulság meg az, hogy kár a tavaszi mákkal kezdeni. Akármilyen vegyi anyaggal, biomódszerrel, sziromleszedéssel, hintőporozással próbáljuk megfékezni a barkókat, nem megy. Csak úgy lehet legyőzni őket,ha versenyt futunk velük időben: ősszel kell vetnünk.

Az őszi mák magja minden vetőmagboltban kapható, egy zacskóban irdatlan adag van, s csak egyszer kell megvenni. A későbbi években a termésből félretett egy-két szép mákfej bőven ellát minket vetőmaggal. A fajta neve Zeno.

Van azonban olyan kertészkedő is, aki ősszel is csak közönséges mákmagot vet, hisz a mák nagyok igénytelen, áttelel. Így a tavasziból őszit lehet csinálni. Tesóm vetett már bolti edd-meg mákból is, korrekt termést kapott.

Az őszi mák vetése szeptember közepétől október közepéig lehetséges, így még van egy bő hónapunk, hogy kinézzük a helyét a kertben. Én is kisasoltam már egy kellemes parcellát, amin per pillanat még letermőfélben levő csemegekukorica ácsorog. Ezt a kis területet kivonom majd a szántás alól. Két sort tervezek, abból pont kijön az a mákmennyiség, ami nekünk egy évre elég.

És hogy miért propagálom ennyire a mákozást? Minden gyanúsítgatást megelőzve nem alkaloidizálva bemákolni akarok, hanem a gyomromat szeretném kényeztetni elsőosztályú mákos tésztával, kaláccsal, mákos sós sajtos rúddal. Sajnos a boltokban, közforgalomban kapható mákok 99 %-a nem megfelelő helyen tárolt, kínai, avas, szemetes. Különösen az előre ledarált máktöltelék undorítóan csípős ízű. Sokan azért utálják a mákos dolgokat, mert még nem ettek szerintem idei, megfelelően tisztított, frissen darált mákból készült édességeket. Igaz, jó minőségű mák kapható a piacokon, kilónként minimum 1500 forintos áron… Ezért is biztatom minden olvasónkat: ha tényleg jót szeretne enni, akkor próbálkozzon meg ezzel az amúgy igen egészséges olajos maggal, biztosan nem bánja meg. Én mindenféleképpen vetni fogom idén ősszel is!

9 megjegyzés :

Megjegyzés küldése