Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Kerti és természetjáró kalandok

Boldog újévet!

6 megjegyzés
Jó évet zártunk itt a blogon: bár kevesebbet írtunk, sok új olvasónk lett, és rengeteg kiváló tanáccsal segítettétek a kerti munkánkat. Köszönjük minden olvasónknak a részvételt, a lelkes hozzászólásokat, tippeket, tanácsot és biztatást, mindenkit szeretettel várunk 2012-ben is! Boldog, eredményes, minden szépben-jóban gazdag új évet kívánunk mindnyájatoknak!

6 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Idei bénázásaim-2. fejezet: Okra

7 megjegyzés
Második fejezet következik az elbaltázott vetemények házikerti történeteiből. Okrát, avagy bámiát kíséreltem meg termelni a kertben, sovánka eredménnyel, inkább masszív balszerencsével.
Már két éve kísérleteztem ennek a növénynek a meghonosításával a kertben, hiszen számtalan helyen lehet olvasni, hogy ez az eredetileg trópusrajongó növény vígan eléldegél a mérsékelt égöv melegebb nyarain, így kis hazánkban is, bár fagyérzékeny.
A tavalyi évben próbáltam meg először meghonosítani. Mindenekelőtt gyűjtöttem a tudnivalókat, hogyan neveljem. Valahol azt olvastam, hogy igen rossz kelő, lassan csírázik, és mindenféleképpen palántát kell nevelni, hogy normális növény legyen a magból. A magokat pedig fényre csírázónak írta. A beszerzett szegfűbors-szerű magvakat ezért tejfölösibrikbe vetettem el, mindenfajta takarás nélkül. 
A kelés igen jó arányú volt, és meglepően gyors, de a csírák nem fejlődtek tovább, és végül az összes növény elpusztult. 
Nem a palántadőlés végzett velük, hanem egyszerűen a sziklevelekből előbújó kis hajtás gyatrán nevelt zöld leveleket, sárgásfehér maradt, majd kornyadozni kezdett és kimúlt. Gondoltam fényhiányra is, de mellette a másik ládában robusztusra fejlődtek a paprikapalánták. Nem jöttem rá a hiba okára.
Így másik lehetőségként csak a szabadföldi nevelés maradt. A magokat májusban, a fagyosszentek után vetettem el. Igen ám, de hamarosan jött az az időszak, amikor egy héten át mindennap zuhogott az eső, a kert földje agyagtömbökké alakult, és a hatást egy laza jégeső is kiegészítette. Az egész nyár ilyen hűvös és esős volt, ti is tudjátok. Szeptemberre az okráim fele ki se kelt, a másik fele olyan tíz centi magasságot ért el. Aztán jött a fagy, és mindennek vége volt.
Idén már ennél tovább tudtam lépni. Volt még magom a tavalyi évről, amiről azonban megfeledkeztem. Június elején – tehát kicsit későn -  valami apróságot kerestem a kazánházi remájzliban, amikor a kezembe akadt a kis tasak. Hamar-hamar elvetettem, de nem takarás nélkül, hiába fényre csírázó: olyan egy centi mélyen került a föld színe alá. Esőt is kapott, meleg is volt: a kis növények gyorsan fejlődtek. 
Eleinte babszerűek voltak sima levelekkel, azon pedig sárgás foltokkal (amire azonnal azt hittem, hogy betegség), aztán felvette a várt cakkoslevelű mályvafazont. Nagyon megörültem neki, hogy hamar karcsú bokorrá fejlődtek. Közben szépen begazosodott a sora, és Laci ezt is gaznak nézve, ugyanúgy, mint a lóbabnál, megkaszálta az ágyást. Itt azonban a kimenetel nem lett olyan katasztrofális, mert a nyolcból négy tő megmaradt, ezeket pátyolgatva neveltem tovább. És rá kellett jönnöm, hogy egy tisztára rossz helyet találtam ki neki. Azok a növények ugyanis, amelyek a fojtogatóan tűző napra kerültek, vígan megéltek, amelyikre azonban – és ez a többség – a kukoricatábla árnyéka vetült, nem mentek semmire. Azért nem kellett elkeserednem, mert a tűzőnapos okratársaság bimbókat hozott, és csodás virágokat nyitott, amit naponta háromszor néztem meg. J
Nagyon vártam, hogy termés is kifejlődjön a virágokból. Bár kíváncsi voltam az ízére, a megszülető zöld kúpokat nem akartam megenni: ehhez egypár termés édeskevés. Inkább azt akartam megtudni, hogy beérleli-e magvait a növény, jövő évi vetőmagnak. A termés kúpja már megbarnult, benne kitapogathatóak lettek a kemény magkezdemények, de ekkor megérkeztek a korai, októberi fagyok, és vége lett az idei okratermesztési kísérletemnek.
Azért ez is igen sok tapasztalatot adott. Megtanultam, hogy nem érdemes palántával veszkődni, a korai vetést, a hidegebb napokat sokkal rosszabbul tűri, mint a szomszéd ágyásban levő, és szintén idén először próbált földicseresznye (ez a kisebb tavaszi és őszi fagyokat is átvészelte, gyümölcséből még most is van egy kisvödörrel, kifogástalan minőségben!). Nem kell külön elbánás neki sem, csak özönlő napfény. A virágja csodálatos. Csak az ízét nem volt alkalmam megismerni. Így végül is mindent tudok róla, csak a lényeget nem: milyen a kajában…
Remélem, jövőre azt is megtudom, mert ha már ennyi tapasztalatom összegyűlt, olyan nincs, hogy ne próbáljam meg még egyszer! Addigis nagyon örülnék, ha megosztanátok velem a ti tapasztalataitokat!

7 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Verőfényes karácsonyi séta

4 megjegyzés
Bár csütörtökön már megjárattuk a szánkót és csendben reménykedtünk a fehér karácsonyban, az ünnep délelőttjén ragyogó napfény és hét-nyolcfokos langy idő fogadott minket, ami sétára hívogatott: megnéztük a jó öreg Mosoni-Dunát. Egyéves gyerekkel a Duna közelében kihagyhatatlan lehetőség a kacsa- és szárcsaetetés a megmaradt száraz kenyérdarabok hasznosítására.

 A vízszint a száraz ősz után nem meglepő, hogy nagyon-nagyon alacsony. Nedvesebb időszakokban a zöld gyep széléig vagy még magasabbra is kicsapnak a folyó hullámai.
 A szomorúfüzek és nyárak sora szépen bekeretezi a két partoldalt
 Penge, penge
 Talán kacsacsapda?
 A parton sok az uszadék, kupacokat rak a folyó, amiket újra meg újra megtetéz kisebb-nagyobb ágdarabokkal, gallyakkal.
 
 Ezeken a gallyakon aztán az enyhe időben duzzadozni kezdenek a rügyek, hiába is hiányoznak a gyökerek.

 A szemközti parton pedig egész kidőlt fatörzsek pihennek félig az iszapba fúródva.
Ez ad búvóhelye a sok szárcsának, kacsának, akik az ember láttán azonnal izzítják az evezőcsülköt vagy a szárnyat és jönnek kunyerálni. Mire hozzánk értek, sajnos az akkum pont lemerült :-(

4 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Boldog Karácsonyt!

3 megjegyzés
Békés, boldog karácsonyt kívánunk minden kedves Olvasónknak!


Üdvözlő képünkön egy védett helyen szokatlanul korán szirmot bontó téliviolát láthatunk, teljesen stílusos, karácsonyi színekben. Ma délelőtt fényképeztem.

3 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Idei bénázásaim - 1. fejezet: A lóbab

18 megjegyzés
Sok elmaradásom van itt a blogon, rajtam kívül álló okok miatt már régen nem írtam, pedig bővelkedek ötletekben… Régóta ki akartam vesézni idei balfékségeimet, amik – a sok kísérletezgetés miatt – jócskán akadtak. Érdemes ezeken is rágódni egy kicsit, hiszen minden ilyen rosszul elsült termelési próbálkozásnak van tanulsága, nemcsak nekem, hanem másnak is. S szívem mélyén mindig remélem, hogy a soraimat elolvassa olyan gyakorlott személy, aki aztán kommentel is ráadásul, és hasznos tanácsokat kaphatok tőle a helyes nevelésre vonatkozóan.
Az idei szezon elsőként elfuserált növénye a lóbab volt. A magját „fitnesz bab” néven vásároltam. A cifra név valami egészen újszerű kerti veteményre utalt, nem egy évezredek óta termelt kultúrnövényre, aminek a nevelésére vonatkozó 1908-as cikket már közzétettem hajdanán a blogon. (Tiszta vicc, nem?) Nos, a kis fitneszbabjaimat a kapott leírás szerint elvetettem márciusban. A magok laposak, világosbarnák voltak, semmihez se hasonlíthatók. Kicsit féltem a korai vetéstől, mert márciusban minden jótét babmag még csak álmodik a talajról, a vetésre még egy hónapot várhat. Azért elvetettem egy kis zugba, ahol jónak tűnt a föld, és vártam a csírázást. Az bizony elhúzódott a „hagyományos” babokhoz képest. Már éppen le akartam tarolni a helyszínt, hogy mást vessek oda, de akkor megláttam a talaj tetején a kis púpocskákat, amiket a feltörő csírák törtek fel. Hamarosan megjelentek a levelek is, de a „fitneszbab” mivolt egyre gyanúsabb lett, mivel semmi bab formájuk nem volt a kelő növényeknek, inkább valami fura, óriási borsóhoz kezdtek hasonlítani. 
 A hideg és a földicserkókat megcsipkedő fagy nem ártott a húsos leveleknek. A bab tehát azért lett „fitnesz”, mert hősiesen állta a hideget is… J Nem igényeltek semmi extra gondozást egyébként, buzgón fejlődtek a kis növények egészen térdmagasságig minden különösebb „abriktolás” nélkül is.
Aztán május derekától bimbók jelentek meg a nagy, zöld levelek alatt. Itt a veteménybab-mivolt teljesen összeomlott, mert ezek a virágok nemigen hasonlítottak semmilyen más babféle virágaihoz, a pillangós szerkezetet kivéve. Nagy, fekete-fehér, látványos vitorlácskák nyíltak ki, sűrű, mézes illatuk csalta a méheket, amik úgy zsongtak a kis ültetvényben, mint egy virágzó meggyfán. 
Hamarosan megjelentek az első termések is, de a virágoknak csak kis részéből lett babhüvely.
Ezek aztán nagy növekedésnek indultak, kis idővel később már nagyobbak voltak a török bab széles, zöld hüvelyeinél is, és még egyre csak nőttek, nőttek. Maguk a növények is átalakultak, sötétebb lett a száruk. De nem valami botanikai csodától, hanem a fekete levéltetvektől. Ezek vastag rétegben vonták be az elfásodó szárakat. A sorok ezidőtájt már eléggé begazosodtak. Laci pedig egy szomorú napon gyomtengernek gondolva a területet, rajta próbálta ki az új motoros kaszát, utána pedig eldicsekedett, milyen f@sza az új kasza…
A történet azonban itt nem ért véget.
A nagy, zsenge szemekkel teli hüvelyek megvoltak épen, csak a töveket metszette el a damil. Hamar kifejtettem, és zöldséggel egy jó kis babcsipedővé dolgoztam át a végromlásból a szerény termést. Így legalább megkóstolhattuk! A félig érett szemek íze valahol a borsó és a fejtőbab közt van félúton. Fontos azonban, hogy a héja keményebb, így sokkal tovább kellett főzni, mint egy hasonló zsengeségű zöldborsót.
Száraz, vetni való magot így nyilván nem sikerült gyűjtenem.
Ennyi volt nálunk a lóbab féldicstelen története. Tanulságok is vannak:
1. a kísérleti növények nevelésére használt kiságyásokat jobban meg kell jelölnöm, nehogy mgint gaztengernek tűnjön,
2. Egy jó veteménnyel gazdagodhat ezáltal a kert. A növény tenyészideje a zsenge érésig mindösszesen 10 hét, korai vetéssel. Amikor a rendes veteménybab még kisdedkorú, a lóbabról már rendes termés szedhető, jóval a szezon előtt. Másodveteménynek se lehet kutya, mert elég hamar beérik, de a hideg se gond neki. Prímán passzol tehát a fajtasorba.
Ennek fényében a jövő évi terveim a következőek vele:
A jövő évi magvakat már megszereztem. Márciusban, a borsóval egy időben fogom elvetni. Ha megtetvesedik, ellenlépéseket foganatosítok. Ebből a tavaszi vetésből szedek majd vetni való magot is, aztán jöhet egy másodvetési kör valamelyik megürült területen. Ez már igazán egyszerűnek tűnik az idei év dupla vagy semmi-jellegű zöldségültetgetéseihez képest.  Csak sikerüljön is!


18 megjegyzés :

Megjegyzés küldése