Ezt a bejegyzést december elején
kellett volna megírnom. Akkor történt, hogy egy napfényes, enyhe
reggelen bébikémmel a karomon ráérős kismamaként kibámultam az
ablakon. Pont a telkünk sarkára láttam rá.
Gondolom, nem kell bemutatni több
olvasónknak az alábbi, építkezés utáni viszonyokat: szétdobált
cserép-, tégla-, hungarocell darabok, kavicsok, egyebek, amik
eltakarításra várnak, hepe-hupák, árkok, töltőföld-hegyek.
Csak egy sáv van, ahol már normálisabbak az állapotok, és
elvitték a törmeléket: a hosszabbik utcafront felőli kerítés
melletti három méteres sáv. Itt csak perje van, meg egy három méteres,
húsz centi mély árok, ahol a földkábel halad. Ja, és persze a
villanyóra. Az ablaknál álldogálva a lelkem édelegni kezdett
azon az álmon, hogy a villanyóra alatt egyszer aranysárga tulipánok
nyílnak, körülöttük a törpe flox lila virágözöne, a spiccben
októberben lila csillagőszirózsa díszlik, mellette krizantémok....
De jó is erről álmodozni....
Álmodozni? Hiszen nagyon enyhe az idő,
nem mondhatom, hogy reménytelen bármit is elültetni. Annyit
litániáztam a tél alá vetésekről korábban, legalább
lecsekkolom, lehet-e virágokat telepíteni télen, ha nem fagyott
a föld. A lelkesedésemet párom próbálta lehűteni, mondván,
hogy pont ott a kerítést meg kell majd javítani, a megbillent
oszlopot egyenesbe hozni stb... Én viszont azzal érveltem, hogy ha
legalább egy tavaszon szép lesz az a sarok, már akkor is megérte.
(Az is biztos, hogy jövőre is ugyanolyan rogyottan áll majd ott az
a kerítés, mert jelenlegi költségvetésünk nem teszi lehetővé
a kerítés komplett javítását. Így a mini virágoskert nem egy évig fog
díszleni, azt hiszem. Ha meg mégis bontunk, akkor meg egyszerűen
áttelepítem.)
Szóval a tettek mezejére léptem.
Beruháztam két csomag krókuszhagymára, huszonöt tulipánra, egy
krizantémra, egy kis kézi ásóra. Lerohantam Hédi kertjét,
bevásároltam sásliliomokból, gumós íriszekből, mályvából és
a vágyott törpe floxból. És megalkottam – babám alvásideje
alatt - az első két négyzetmétert, amely lágyan körülölelte a
villanyórát. A szélét kavicsokkal raktam körül, hogy lássuk,
hol van :-).
Ez azonban valahogy nem tett boldoggá.
Veteményes is kell nekem! De milyen veteményes lehet decemberben?
Első olvasatra az ember azt gondolná, semmilyen. Azonban mégis!
Úgy gondoltam, hogy az átévelő –
áttelelő zöldségek közül a hagymafélék átvészelnék a
telet. Egyéb híján ismét tesóm kertjéből vásároltam be évelő
sarjhagymát meg snidlinget. Jó lenne egy kis petrezselyem is
tavasszal, de hogy ültessek? Eszembe jutott az, hogy sokszor a
nagykertben a tavaszi szántáskor mindig hajt itt-ott sárgarépa,
hagyma meg petrezselyem, ezek a „cájglik” a tavalyi vetés
földben maradt darabjaiból nőnek ki. Ennek a tanulságait levonva én is előszedtem két
termetes petrezselyemgyökeret és elültettem, hátha kihajt... Ha
meg is ered, biztosan magszárat hoz, de addig talán megörvendeztet
pár zamatos levélkével. Ezzel a művelettel két négyzetméteres
kertecském területe háromra nőtt.
Most, hogy a hó elolvadt, szemléztem
a kiskertemet. A snidling valahol a föld alatt bujkál, az egyik
petrezselyem kirohadt. Az áttelelő hagyma közepén van valami kis
zöld hajtás. A sásliliomok, gumós íriszek, flox köszönik, jól
vannak, a többi majd tavasszal kiderül.
A lelkesedésem mit sem csökkent.
Megmondtam párocskámnak, számítson rá, hogy a kerítés töve
melletti földet teljes hosszúságában fel fogom törni. Már látom
lelki szemeimmel a chilipaprikákat, a petrezselyemsort, a
cukkinitöveket és a kerítésre futtatott paradicsombokrot. És
ebben a kérdésben most nem tűrök ellentmondást!
