Hááát... elég régen posztoltam ebben a blogban. Elég kemény éven vagyunk túl, az élet úgy hozta, hogy a két nagy és a kétéves kis Kikim mellől igaz, hgy részidően vissza kellett mennem dolgozni és ez szinte minden szabad időmet és energiámat leszipkázta. Közben csendben elmúlt a tizedik blogévforduló, de hát üsse part.... Kertünk is emiatt idén elég minimál dizájn, a strapát bíró évelőim azért megvannak és a ház körül összehoztunk egy jó nagy egynyári ágyást, majd egyszer jövök vele... A zöldségesben nyári alapcuccok: répa, hagyma. cukkini, uborka, paradicsom, paprika.
Csavarogni azért továbbra is szeretünk. Itt, az északnyugati hármashatár közelében könnyű jó kirándulóhelyeket találni. Mostanában gyakran rándulunk át Szolvákiába. A Kis-Kárpátok alig egy óra autózással elérhető. Egy ráérős szombat délutánon indultunk el egy kis baráti társasággal Limpak község határába egy kis hegyi túrára. Kis Kikink nemsokára három éves, ez volt az első gyalogos túrája. A 3 kilométerből úgy 2 és felet saját apró lábacskáin abszolvált. Jó kis kezdet.
Limpak Pozsony agglomerációjához tartozik, a régi falurészt sok-sok új építésű. csicsás ház fogja körbe, sőt a domboldalakon szemre több száz négyzetméteres, panorámás villák is terpeszkednek. Ehhez képest ahogy a hegyek meredekebbé válnak, apró alpesi nyaralóházikók váltják fel az épületeket, a szombat délutánon a szabadban sütöttek-főztek a tulajok. Szálltaak az illatok, de aztán egyszer csak megdörrent az ég és végig csepergő esőben jártuk az ösvényeket a saját fejünk után. A sípályáig nem jutottunk fel, mert az aprónépnek elfogyott a szufla.
