2009. július 29., szerda

Beszámoló a nyanyabogárnak

Csak, mert olyan ritkán látlak, és személyesen sosem tudod megnézni.
Megmentetted a paradicsomok életét, bepárásodott a hálától a fényképező, nem a kép béna.
Kikelt a saláta, amit vetettél Jó sűrű, lehet szétpántázni, igen, vihetsz majd haza.

Ez jó: az eper közt kelt vad szarkaláb, amit sajnáltam kiszedni, aztán összekereszteződött a fehér egynyári szarkalábbal, és most kelt ilyen fehér, mini szarkaláb. Ez most vad vagy szelíd? Szerinted szaporítsuk?
A füvünk fajgazdag, mert lusták vagyunk nyírni. Van benne nagy útifű.
Csók, nemsokára megszűnök, holnap megyünk a Balcsira, meg kullancsostúrára a kedves Somogyba. : -( Szedek sok vadvirágmagot. Hétvégén tartsd a frontot.

Sziklakertiek - sziklakert nélkül

Mivel sík vidéken, Szigetközben lakunk, nem tartom jó ötletnek, hogy mesterségesen sziklakertet alakítsunk ki, a telek adottságai sem teszik ezt szükségessé. Teraszunk ugyan van, de a telek keskeny, így földkupacból lejtőt építeni szerencsére nincs elegendő hely. Vannak igaz, ilyen betonból készült, "flórakosárnak" csúfolt szörnyszülemények, amivel a meredek rézsűk kialakítását tennék lehetővé, de az beültetve is ocsmány, aztán senkinek sincs kedve sziklamászás közben gyomlálni, így eddig az összes flórakosaras meredek rézsűből paréjok, csalánok, libatopok meredeznek a magasságos mennybolt felé. A természetben itt, helyben kavics az alapkőzet, tehát a kertben ezt lenne célszerű az épített részeken felhasználni. Terméskövet nem akartunk messziről fuvaroztatni (négy lépőkövem van mondjuk a kerti csap mellett, de ennyi untig elég). Sziklakerti növényekre viszont sok helyen szükségem van, más célokra kiválóan megtalálják a helyüket a kertben.

Az ágyások járdához, gyephez csatlakozó szélein összefüggő, talajtakaró szőnyeget képez a fehér varjúháj. Egy részét a Szent György-hegyről, tehát a természetből, másik részét Köröshegyről, a papa kertjéből hoztam. Két kis csokorból három év alatt úgy 5 m2 növényfelület fejlődött ki apránként. Ezt a világon a legkönnyebb szaporítani, a letépkedett hajtásokat rá kell szórni a megkapált földre, aztán kicsit rágyúrok és meglocsolom. Már egy hét alatt kezd feléledni, egy hónap múlva pedig szőnyegsűrű. Igazából a félárnyékot majdnem joban kedveli, mint a napot.


Közülük nőnek ki az alacsonyabb évelők, mint a lenek és a szegfűk. Így nincs sok gond a gyomlálásra, azt az egy-két szálat, ami kikel, gyorsan ki lehet húzkodni.



Vannak más varjúhájaim, kamcsatkai meg borsos. Ezek úgy pozsgások, hogy rendes, levélformájú leveleik vannak. Vannak lehetetlem, néhány négyzetdeciméteres foltok, ahol más nem élne meg például a szegélykövek és a kerítés közti száraz és sekély talajú zug, ahol vígan elvannak.
A rózsaszín virágún meg pont ott egy méhecske! Ez energikus, termetesebb fajta, úgy 15 cm vastag szőnyeget alkot, de napon. Laza, jó minődégű talajba került, s ezt nagyon meghálálja.

Zöldön kívül megjelenik a vörös, a virágokon és a leveleken is., a piroslevelű varjúhájon. Szerintem ez a legszebb. A képen egy virágláda-beültetést fotóztam, igazából őszi-téli dekorációnak készült, de nyáron néz ki a legjobban.


A kövirózsák a csibeitatót nőtték be, nagyon tetszenek így, elégedett vagyok az ötlettel. Télen is jól néznek ki, amikor a többi pozsgás megy telelni. A második képen az a pókhálós kövirózsa, a leglassabb növő.

A virágágyásban szeretek a különböző lombszínekkel variálni, ültettem vörös, sárgatarka, ilyen-olyan zöld levelű növényeket, de az ezüstös árnyalatot a nyuszifül és a deres csenkesz adja. Jól mutat közötte a tarkalevelű meténg és az égőszerelem. A sziklakertiek nem kényes, alamizsnával is teljesen elégedett növények, abszolút kezdőknek a próbálkozáshoz ez a csoport a legjobb játékterep.

2009. július 27., hétfő

Angyaltrombita és peronoszpóra

Ez a paradicsom rothadása: Köztelek, 1908 április :
Angyaltrombita szaporítása az 1934-es Hangya szövetkezeti földmíves kalauzból:





2009. július 26., vasárnap

Pozsgások 2.

Tavasz elején már egyszer írtunk a pozsgásokról, ami családi szívcsücsök. Jópár fajta maradt ránk az évek folyamán. A terasz egy részét és a bejárati ajtó környékét általában ők foglalják el. Ott, ahol sokat süt a nap, a déli meg a nyugati fekvés a számukra fenntartott hely. Nemcsak cserepekbe, hanem ilyen-olyan talált edényekbe ültetem össze őket, fele virágföld-fele homokba, vastag kavicsrétegre, ezt azért, hogy ne álljon meg rajtuk semmiképp a pangó víz, mert az számukra halálos. Egy edénybe mindig többféle fajtát telepítek, jól mutatnak együtt. A bolondériám az, hogy a talajukat színenként válogatott folyami kaviccsal borítom, amit a kavicskupacból gyűjtögetek. A fehér mészkőkavicsok a legszebbek, de a sárga meg a szürke sem rossz. (Kertcentrumban van válogatott, mosott dekorkavics is a gyengébbek kedvéért, 1000 Ft/kg, körülbelül.) Külön elbánásban részesülnek, ami egy picit szárazabb tartást, ritkább tápoldatozást jelent. Volt, hogy kétszer ennyivel bajlódtam közülük, nyaranta ez rendben is volt, de a telelést sok sehogy sem viselte. A fotózott növények legalább háromévesek, világos-hűvös helyen, a többi dézsással együtt töltötték a telet, és kis hősök, mert kibírták. Július-augusztusban csúcsformában vannak, sok közülük virágzik. Eddig élveztem, hogy élnek, de most, hogy írni akarok róla, előszedtem egypár szakkönyvet, használtam a netet is, és megpróbáltam beazonosítani, hogy mi micsoda. Remélem, nem fogtam nagyon mellé.


Fásodó aloé (aloe arborescens), fa alakú aloének is mondják. Az első hajtást öt éve valami lépcsőházból szedtem össze, és hihetetlenül gyorsan szaporodik, láda-és cserépszám. Azt a meglepő dolgot olvastam róla, hogy a hatóanyagtartalma húszszorosa az Aloe verának, csak a benne lévő trutyi iparilag kevésbé feldolgozható, ezért nem olyan elterjedt. Szerintem az az előnye is megvan, hogy sokkal igénytelenebb. Virágzott is!

Fás pozsga, kövérke (Crassula portulaces). Tavaly ez a növény még huszonöt centis, nagy bokor volt, a telelést is szépen átvészelte, egyszer aztán elkezdett lepotyogni a sok hajtás, és a törzs elszáradt. A lehullott hajtásokból fejlődött ki ez a pár új növényke, de dugdostam belőle több cserépbe is.


Crassula tetragona. Ennek nem találtam magyer nevet, a Crassula az pozsga magyarul. Pedig olyan igénytelen és kezes növény. Őrá tavaly jött a pusztulat, de nemcsak a töve újult meg, hanem a dugványokból is sok megéledt. Csinoska, de nagyon geometrikus. Kockapozsga.

A mexikói kövirózsa (Echeveria derenbergii) nagyon megizmosodott, de eddig még sosem virágzott. Hátha most.
Az Echeveriák vagy amerikai kövirózsák egyik talányos fejtája ez, talán Globosa. Annyira változatos csoport! Összezavarodtam.
A tövises kutyatejben(Euphorbia horrida) az a jó, hogy becsapós növény. Első pillantásra kaktusznak tűnik, de a tövisei már gyanút kelthetnek, mert elágaznak,az igazi kaktuszokon ilyesmit nem nagyon látni. Ha megsérül, akkor pedig kutyatejhez illően fehér nedvet ereszt ki magából. Most olyan 25 cm-es, hároméves. Bokrosodik és felfelé is nő. Előtte egy fügekaktusz nyamvadt hajtása az a sárga valami.

Ezt a növényt a Búvár Zsebkönyvek Kaktuszok és pozsgások című kötetéből próbáltam azonosítani (minden lakásban szerintem van vagy tíz darab belőle), aztán kiderült, hogy bénázás. Ami nekem van, valószínűleg Haworthia margaritifera. Magyarul gyöngyös szemölcsliliomnak nevezték el. Lassan terjed a töve és minden évben virágzik. Nem véletlenül kapta a nevét: törékeny és kecses fehér liliomot növeszt, annyira szép...


A Pachyphytum oviferum névhez két nálam tenyésző növény is azonosítható, egy sárgászöld meg egy hamvasfehér. Mindent kibírnak nálunk. Van egy jó határozó itt, de abból sem lettem sokkal okosabb, hogy melyik igazából micsoda. Tesóm azt mondta, olyan, mint a szőlő.



Ez egy bent teleltetős varjúháj, talán Sedum moranense, aranyos, és szinte minden cserépben van belőle. Részben felfelé nő, aztán ha betelt a cserép, csüngővé válik. Télen mintha beszáradna, egészen eltűnik, visszahúzódik, kint viszont hetek alatt megújul.
Szóval ők azok. Ha látok apró, olcsó kis tetszetős pozsgás növényeket a virágpiacon, vagy kirakodóvásáron, veszek egypárat, ami megtetszik, aztán összeültetem, és kezdődhet a darwinosdi, a harc a túlélésért. Akik itt fotón pózolnak, ők a nyerők. Az igazi fanatikusoknak ajánlom a pozsgásgyűjtő honlapokat, kész tudomány ez a műfaj.

A hét újdonságai

A zödségekkel kb. ugyanaz a helyzet, mint a tesóméknál, nálunk virágozni kezdett a sütőtök, sőt nekiállt csinos, koronás tökfejeket növeszteni. Ha valaki emlékszik a "tulipánból paprika - parikából Jancsika" hajtogatós játékra, engem arra emlékeztet. Igazán helyigényes, úgy négy méterre kígyóznak a hajtásai.

Vaki kutya kennelkerítése mellett kikelt és szépen növekszik a méteresbab, kíváncsi vagyok, terem-e valamit, vagy csak a gazt nyomja el.

A szomszéd dzsumbi aljnövényzetét kecskerágók alkotják, és ilyen dekoratív betegségben szenvednek. Tavaly egészségesek voltak,szerintem ez valami nedves idő miatti gombafertőzés.
A dipladénia tölcsérében bújnak el a fülbemászók.
Mályvarózsa porzóoszlopa:


Végül tegnap este jobb híján videókat nézegettem, és találtam egy érdekes kis kincset. Magát a klipet valahogy nem sikerül beszúrni, béna vagyok, de érdemes megnézni. (Ripoff Raskolnikov). Pont a mostani hangulatomhoz illik.

Rejtvény

Készítettem egy fotórejtvényt, találjátok ki, ezek micsodák.
Segítség: részben kapcsolódik tesóm második sárgavirágos bejegyzéséhez. Van egy másik trükk is, aki ügyes, könnyen rájöhet. Tesóm az elsőnél nem találgathat, mert már látta a képet és a növényt is.

Első kitalálandó:


Második:


Harmadik:
Várom kommentben a megfejtéseket.

Csírák, dugványok


A nyári szaporítás elég jól alakul. Elsőnek a dugványok:
Az elduggatott virágszárak közül a lizinka szépen fejlődik, a szarkaláb küzd az életéért. A krizantémokat felzabálták a csigák, úgyhogy az a vödör csigacsapdaként funkcionál a továbbiakban.

A cserjék elég jól bírják a kiképzést, pardon iskolázást. A lila és fehér nyáriorgonák levele jórészt leszáradt, a szár még zöld, eleven. Remélem, hogy az alvó rügyek hamarosan kihajtanak. A tavalyi dugványozás -tesó, a tiéd- szépen bokrosodik, csak kissé csigarágott, Dorka pedig kukucskálja.

Rózsaloncaim kis hajtásain a bimbók is kifejlődtek, virágoznak a cserépban, eddig minden jól halad, csak a teleltetést kel szerencsésen átvészelniük.

A magvetések sokkal energikusabb képet mutatnak.
A díszkáposztát azon ravasz fondorlat miatt ültetem, hogy télen a gyümölcsfákat hátha megvédi a nyúl-és őzrágástól, hiszen az erdő szélétől úgy fél kilométerre lakunk, a vadak kerítés híján akadály nélkül meglátogatnak bennünket és sajnos ha nincs jobb, a gyümölcsfák kérgét rágcsálják. A díszkáposzta általában jobban ízlik nekik, mint a fakéreg. (Igaz tavaly a kelbimbót otthagyták, a diófát pedig totál körberágták, pedig annak a kérge állítólag keserű) Fiatal díszkáposztacsíra, készülődő valódi levélkével, ami lila!



Harangvirágok:Évek óta görcsölök azon, hogy harangvirágot neveljek magamnak, de eddig soha nem óhajtott kikelni. Idén megtette, sőt a tavaly hozatott kavicsbányai ócska agyagos töltőföld fantasztikus gyomflórája között harangvirág is akadt! Dupla siker! Hihetetlenül picikék a csíranövények, a sziklevelek közt náluk is mutatkozik a valódi levél.
Kikelt és izmos a bíbor kasvirág, a bal oldali sziklevelén ott az üres maghéj:
Nem túl sok, de kelt a vastövű imolából is:

Hajnalkák:


Andi, te írtad, hogy még most is lehet hajnalkát ültetni, találtam is magot. A ki nem kelt szarkalábak ládájába vetettem el őket. Ezek a turbócsírák úgy ötnaposak. Fantasztikusan energikus növény.

A július utolsó vasárnapját...

... megelőző héten - a szúnyoginvázió dacára - picit aktívabbak voltunk a kertben. Permeteztem: a még többé-kevésbé egészségesen megmaradt paradicsomtöveket fújtam le egy réztartalmú paradicsomvész elleni szerrel. A permetezés úgy tűnik, hatott, mert a meleg, de még mindig csapadékos idő ellenére a rothadás megállt. Az uborka menthetetlen, teljesen tönkrement. A néhány adag salátán és az öt nagy üvegen kívül nem tudtunk semmit sem elfogyasztani belőle. Az öt nagy üveg viszont legalább nem forrt föl, nem puhult be, mert a pince hűvösén lapul. Sajnos vennünk kell apró ubit, eltevésre. Sikerült a másodvetésű babot kitisztogatni. A paprikából és a petrezselyemből kazalnyi gazt rángattam ki. Végül Hédi kertjében csináltunk egy másodvetésű ágyást - a kirohadt paradicsom helyén, amibe spenót, új-zélandi spenót, leveleskel, lollo rosso és tépősaláta került.
A szeles idő sok kárt tett a gyümölcsfákban, levert egy sereg gyümölcsöt. A körtefa még így is úgy teli van gyümölccsel, hogy drótkötéllel rögzítettük fel a roskadozó ágakat a törzshöz.
Anyuci sok szép kardvrágja kifeküdt a viharban.
A fűszernövények (lestyán, bazsalikom, borsfű) leveleit lecsipkedve buzgó fűszerszárításba kezdtünk a nagy hőségben.
A héten a munkák leginkább a gyomirtásban és megint a fűnyírásban merülnek ki... Ha a rothadás megint megindul, újra permeteznem kell. Jó azonban, hogy a héten már lesz csemegekukorica, amivel egyszerűen nem tudok betelni, alig várom! Jobb minden sütinél, tortánál, csokinál, marcipánnál, pedig azt is imádom!
A héten főztünk főzeléket a zsenge zöldbabból, ettünk cukkinit, brokkolit szezámos bundában, volt zöldségleves, darás tészta, hozzá tetszés sterint ubisali vagy almakompót. Egyébként intenzív fagyasztókievést folytattunk a napokban. kell a hely a zsenge terményeknek.
Képem most nincs a kertről az előző bejegyzésben már említett ok miatt, de ígérem, pótolom. Meg találtam egy cikket a paradicsomvészről (1908-as), azt is idevágom majd.

Július még mindig aranylik

Sajnos olyan ütődött violtam, hogy az angyaltrombita szaporításáról összeállított anyagot a memóriakártyán felejtettem. Az meg pont nincs nálam, kárpótlásul csak az e heti vadvirág-képeimből tudok csak néhányat feltenni. Hédi mára úgyis tervez két bejegyzést, nem fogunk olvasnivalóban szűkölködni.
Magas aranyvessző: sok helyen tömeges. Nem őshonos Magyarországon, invazív fajnak tartják, de ettől még állítólag jó mézelő és fontos gyógynövény. Egyik éven nekünk is kihajtott valamilyen szélhozta magból, szép volt, de millió terméssel terjedt volna. A rendszeres fűnyírástól azonban beadta a kulcsot. Nem is volt baj, a körtefák alatt nőtt ki, az meg nálunk az udvari dzsungel melegágya, legalább nem burjánzott tovább. Tesómnak is van azt hiszem, egy ilyen madárköpte töve.
Vadrezeda: nem túl mutatós, de isteni illatú, eből kifolyólag olyan rovarforgalom van rajta, mint a bevásárlóköözpontokban aranyvasárnap. Hihetetlen helyeken képes hatalmasra megnőni. Hajdani győri lakos koromban a régi győri várfal mellett laktunk egy tízemeletesben (ez is egy beteg dolog: hogy lehet a történelmi várfal közvetlen közelébe tízemeletes házgyári panelekből lakótelepet felhúzni?), a várfal legtetején nagy tömegekben nőtt. Esténként gyakran ott ücsörögtünk, és szagolgattuk a virágokat (Persze mást is műveltünk azért...)Ragyogó napraforgók a máriakálnoki út mellett. Madártömegek dézsmáják az érő tányérokat.A kutyatej zöldes aranya is ott virított a fűben:Ez vajon mi lehet? Egyszer nőtt ilyen "madárvetéssel" a kertünkben, de akkor se tudtam...
Vannak termések is: pókhálós bogáncs: és a kontyvirág termése. Arról már írtam, hogy a mályvabimbót néztem el zöld, éretlen kontyvirágtermésnek. Hát, elég ciki, nem nagyon hasonlítanak a növények egymásra.
Ezt csak azért fotóztam le, mert megtetszett a virágernyő szerkezete.
A gólya - ami ott sétált a zöld, másodszori kaszálásra váró réten, és szöcskékkel tömte magát - csak bónusz...