2015. február 23., hétfő

Gallyak hasznosítása

Nálunk örök probléma a sok ág, ami metszésnél, kertalakításnál keletkezik és nagy kupacaival elcsúfítja az udvart. Kezelésére a gazégetés gaztett, de szalonnasütés már elfogadhatóbb mód. A kertben van egy kis nyitott, maradék téglából készült sütögető, szezonjában egész sokat használjuk is. A gallyak mennyisége azonban annyi, hogy kb. minden nap sült szalonnát vacsorázhatnánk a kertben, ami azért nem működőképes megoldás.  Hosszú távon, ha elkészül a melléképületünk, biztosan hasznát vesszük majd egy takaréktűzhelynek, de addig is kell valamit kezdeni az ágtömeggel. 

Fogy valamennyi ág, mint babkaró, paradicsomtámaszték, dísznövényfuttató, lehet fonni is a szőlővenyigékből, meg biztos lehet más tippeket is kiokoskodni, de azért ott áll az udvaron az a két köbméternyi ághalmaz, ami idén keletkezett a kertalakítás során. Normál években úgy fél m3 keletkezik. Foglalja a helyet, kirohad alatta a fű, belenő a csalán meg a szulák. 

El lehet tüntetni  többféleképpen. Ha konténer bérelnénk, az úgy  kb. 20000 Ft-ba fájna. Vettünk inkább egy elektromos ágdarálót, ami a kérget is megeszi, néhány ezer forinttal drágábban. Tény, hogy pénzbe kerül az áramfogyasztása, meg kell egy ember, aki eteti, de pipec mulcsot készít.


A mulcs készen megvásárolva nem is olyan olcsó dolog, pedig hasznos is és mutatós is. Kilója a webshopban kiszereléstől függően akácból 20 Ft/l fenyőből 32 Ft/l, vegyes aprítékmulcs 9 Ft/l. 

Egyszerűség kedvéért legyen mondjuk 10 Ft litere a házilag előállított daráléknak a saját munkaidőnket is beleszámolva, így a harmadik évben simán megtermeli az árát, a három virágágyás meg a bokrok alja pedig végre minimális kapálással és gyomlálással rendezett lesz. Nekem jó megoldás, örülök is az új kütyümnek fenemód. 

2015. február 22., vasárnap

Zöldet látni,

 no meg fehéret, sárgát és lilát nagy öröm így február végén, hallgatni benne a tavasz csalóka, csaknem hamis ígéretét. Változékony időre lesz kilátás, de határozottan melegednek a napok. A télvégi napsütés a legkorábbi hagymások, évelők friss leveleit, virágait már elő is csalogatta a földből. 

 Mosolyognak a csibevirágok.


Nagy örömömre megtaláltam az ősszel vett szellőrózsákat. Kíváncsi leszek, milyen színekkel lep meg ez a színkeverék.

 Megvan a léggömbhagyma is.

 Bújnak, furakodnak a tulipánok.

 A botanikai kardvirágok is nagyon igyekeznek, egyre jobban elszaporodtak.
Megvan az első krókusz nekünk is, bár még a szirmait zárva tartja.



Jövő héten pedig már március lesz.

2015. február 9., hétfő

Krumplis lepény

avagy mire jó az öreg, ráncos, száradozó krumpli, aminek most épp szezonja van, mondhatni idényzöldség.

Hogy a gazdasági válság tette-e, nem tudom, de tény, hogy a blogunk népszerűbb bejegyzései közt van a tejfölös bablevesről és a sós lepényről írt poszt. Az utóbbi időben egy ennél is olcsóbb, egyszerűbb fogást készítettem el többször. Bizonyára sokan ismeritek. A klasszikus tócsnitól annyiban különbözik, hogy főtt és áttört krumpliból készül. Olyan kaja ez, aminek a szomszéd házban már más a kedves neve, ahogy azt pár éve a botanikafilozófia nagymestere megírta és befotózta. 

Kistarcsán például fesztiválja is van, afféle gasztrokulturális ünnepet szentelnek ennek a régi parasztételnek. Kőszegen meg olyan turistacsalogató és jóllakató étel, mint az Őrségben a dödölle, de ott már 600 Ft-ért mérik. Számomra afféle népies komfortkaja, amiért kiskoromban gyakran nyúztam anyut, nagymamát. Ők általában valami csipetkés leves, borsó vagy bab mellé szokták kínálni.  

Otthon a családtagok mindig érzésre készítették, de a precizitás kedvéért lemértem a főbb összetevők tömegét, hátha segítség valakinek. Szóval a hozzávalók: 
4 db nagy krumpli főzve, áttörve, hidegen  (488 g)
2 db  tojás 
170 g liszt
1 tk só
A kritikus a krumpli-liszt arány, a burgonya tömege jelen esetben 2,87-szerese a lisztének. Persze azért az egyéni ízlés a döntő, a túl sok liszt a kellemes íz rovására megy.

Úgy készül, hogy a hideg,  főtt, áttört (leginkább maradék) krumplihoz hozzáteszem a tojást és a sót, majd apránként annyi lisztet, hogy formálható legyen. Lisztes gyúródeszkán fél centi vastagra nyújtom, majd vagy késsel tenyérnyi téglalapokra vágom, vagy ha ott nyüzsög az aprónép, kiszaggatjuk tetszőleges formákkal. 

A sütésnél nekem úgy ízlik a legjobban, ha tapadásmentes serpenyőben, kb. evőkanálnyi olajban sülnek aranysárgára. Frissen, melegében a legfinomabb. Sajt, tejföl mindenképp jár hozzá, de gondolom, másféle szószokkal is fimom lehet. Kíváncsi vagyok, ti hogyan készítitek és mivel eszitek.