Néhány éve hagyomány, hogy december 30-án, barátainkkal és kedves ismerőseinkkel, egy jó népes társasággal megsmésszuk Kőzeg mellett a Szent Vid-kápolna és az írottkői kilátó közti szakaszt, emlékezve a társaságuk elvesztett tagjaira. Idén az időjárás különösen kedvező volt a túrázásra.
A fiaim nagyon élvezték az erdőjárást. Andris az első tíz percben elvétett egy letérőt és elkeveredett, de csatlakozott két högyhöz, akik szerencsére tudták az utat a Hörmann-forrás parkolójához és visszajött velük pár perc alatt, ezúton is hálás köszönet nekik.
Balázs negyedikes, így valós időben pont megtanult egy csomó dolgot az Alpokaljáról. Kis Kiki tavaly még részben a nyakunkban "jött", de idém már becsülettel végigtalpalta apró lábacskáival a majdnem tíz kilométert. Sokat erősödött tavaly óta.
A kilátás egészen elképesztően pazar volt: a Kis-Kárpátok, a pozsonyi dombok, a Fertő a nádasokkal és mögötte a nezsideri dombokkal, a Bécsi-Alpok a Schneeberggel, az egész Bakony, tőle nyugatra a tanúhegyek mind-mind kristálytisztán látszottak. Az ég ajándéka volt ez a nap.
.jpg)
Ha bírjuk, jövőre megint megyünk. Nagyon népszerű lett egyébként az évek alatt ez a túra, állítom, hogy több ember járt a túraösvényen, mint a kőszegi sétálóutcán. Tekintve a két ünnep közötti punnyadási időszakot, valahol klassz dolog a szokások ilyen változása.
