2017. november 6., hétfő

Soproni-hegység


Mentegetőznék, de... Tudjátok, három a legény nálunk, a legkisebb két hete lett egy éves. Mostanra vagyunk ott, hogy egy napra velük is bárhová, bármikor mehetünk. Még étterembe is:-). Jó kis dinamikus csapat ez a három fiúcska, nem semmi tartani velük a ritmust. Azért most már, ha a két nagy épp nem beteg, szeretnék blogolgatni, most éppen túrázós poszt jön. Később kertesek is.

Felpakoltuk tehát szombaton  a mi kis mozgó állatkertünket, mint a cirkuszosok, és körülnéztünk kedvenc városunk környékén.


 Fertő


Bizonyára olvastátok a térségre vonatkozó két fontos hírt, az egyik a cölöpházak leégése, a másik pedig a térség kiemelt turisztikai fejlesztési célponttá válása. Elvileg nemsokára dől a lé, jönnek a markolók és jön a balatonosítás.

Ennek egyelőre nincs sok jele, a hajók már pihennek, a romokat lassan eltakarítják a leégett klubházak helyén, lassan eltűnnek a szenes gerendák. Biztos, hogy más arculata lesz ennek a csodás kis szegletnek. Diszkók, bisztrók, nagyhajók... ki tudja...

Vagy nagyarcú turisták sok pénzzel és égig érő elvárásokkal, az osztrákok kedélyessége nélkül...


 Nyilvánvaló, hogy mekkora a potenciál a területben, mindenki látja hogy Illmitz és Podersdorf hol tart, hogy bőven verik a Balcsit is sok szempontból, de fejlődés lehetősége mellett van vesztenivaló is. A Fertő keleti partja fejlett, de vidékies hely, a parasztházas főutcákon a sok stube kötött ésszel járnak a mesés kabriók, nem arcoskodik senki, ízléssel-mértékkel használják a pénzüket a szomszédok. Túl nagy illúzióim nincsenek, de csalódott lennék, ha valamiféle Siófok-utánzatot rittyentenének ide pár év múlva.

Talán ez sem lesz többet a helyén, ahogy talán klubház sem  lesz meg a régi formájában. Nekünk hiányozni fog.


Gloriette
Nem a fertőbozi, Széchenyi-féle, hanem a Sopron, Vas-hegyi kilátó.



Takaros, kicsi gerendatornyocska, egy emelet magas. Jó kis gyerekszalasztó.


Látni a város egy részét, 

a  korlát mellett a mélységbe letekintve pedig 

 harangvirágokat. 

A Faber-rét felé

Néhány tíz méter után lombosból elegyesbe vált az erdő, bár a terep jó darabig lefelé lejt. 




 A levegő metsző, hűvös, tiszta.  Mohák, páfrányok szokatlanul gazdagon nőnek, az utakon pocsolyák, a vízmosások nedvesek. Fenyőpalánták burjánzanak. Szinte keressük a Pettson és Findus-könyvek kis lényeit, vagy Piroska farkasát.

 Szörnyláb. 
Árvacsalánok utolsó virágai.

Csillagmohák spórahozásban. 


Vas-hegyi páholy
Egy sziklaorom, egyszerű fakorláttal elkerítve szinte az egyik utca végén, ahonnan remek rálátás nyílik a városra, a környékbeli falvakra, a Fertő nádasaira-vizére és azon túl a nezsideri dombokra a számtalan szélerőművel.



Ez az egész túra a rengeteg érdekességgel, hegymászással, két kilátóponttal, táskányi tobozzal és makkal együtt nem volt több, mint három kilométer, időben pedig jó két óra. Ajánlom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése