Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Kerti és természetjáró kalandok

A gyomcsata újabb fejezete vagy bio talajjavítás?

Amit július végén elkezdtünk, azt lehet gyomfojtás néven is nevezni, de zöldtrágyázásnak is, de ha nagyon menő akarok lenni, azt is írhatnám, hogy bio talajjavítás. Kétszáz négyzetméteres parcella van  ilyenkor már "üresjáraton" - a hagyma, zöldborsó, korai krumpli helye. A korábbi években ezen csak a gaztenger állt ilyenkorra. Idén elhatároztuk, hogy novemberig fehér mustár és lucerna fog nőni benne az őszi szántásig. Őszig egyszer megkaszáljuk, aztán novemberben leforgatjuk a föld alá a zöld hajtásokat. Ez alkalmas gyomfojtásra és talajjavításra egyaránt.
Nézzük meg ezeket a gyomfojtó-talajjavító növényeket!
A fehér mustár egyéves, a vetőmagos zacskóra írt tájékoztató szerint 120 nap alatt kész, kaszálható. Ez így is van, amikor korábban - tavaly-  próbálkoztunk, májusban vetve augusztusban kaszálva szeptemberben már derékig ért a helyén a gaz, vége volt. Addigra letermett, kapálhattuk újra. Most a július végi vetést végeztük el ezen a területen, októberig tartó gyomfojtással számolva.
Más a helyzet a lucernával. Ez évelő növény, nagyon leegyszerűsítve már 75 nap után illedelmesen virágba kell, hogy forduljon. Utána meg magérlelésbe, aztán áttelelésbe kezd, de nem dobja be a kulcsot, mint a fehér mustár, tovább hajt és zöldell. Ezt az átévelést nem szeretném kivárni, már novemberben meg kell kaszálni, aztán leforgatni mindenestől és a területet jövőre más zöldséggel bevetni. Tehát egy évelő meg egy egyéves növényt is használni akarok erre a célra.
Ez viszont énnálam nem ilyen elegáns, cizellált és egyszerű. Odáig eljutottunk, hogy július végére a javítandó területre tuti, szép, porhanyós magágyat készítettünk, mindenféle kerti szaporítóanyag álmát.
Aztán előkotortam a szekrényből az erre szánt magokat. A fehérmustáros és az egyik lucernás vetőmagos zacskót kiszúrta véletlen a mellétett metszőolló, és a magok is összekeveredtek.  Hát válogassa a dunaremeti kénköves ménkű, egyben, vegyesen lesz elvetve az egész, októberben úgyis egyszerre lesz f@szán kaszálva az egész placc- gondoltam. Biztos furi lesz egy ilyen növénykeverék, de oda se neki.
Ezeket a növényeket kiskerti viszonyok között lehet szórva is vetni, így a magágyra csak rászórtuk a keveréket, aztán kicsit begereblyéztük. A mustár tényleg HIHETETLEN sebességgel kezdett csírázni, már két levélkéje volt, amikor mellette a disznóparéjcsírák még csak sziklevelesek voltak!
Aztán... két nap múlva jött az 57 mm csapadékot hullató zivatar. A talaj jól megtömődött, még két nap múlva is ragadt. Amikor meg kisütött a nap, fölrepedezett a föld teteje, ahogy mifelénk szokás.
A zuhé kicsapkodta a földből az apró növényeket, volt, amelyik a vízbe fulladt, letörtek a csírák. Csak néhány edzett darab maradt meg, ezek mostanra már 10 centisek.
A lucerna valamivel lassabban kezdett csírázni, ott nagyobb kárt nem tett az erőteljes eső. Az éppen csírázni kezdő, még igazából a talajba nem belekapaszkodott növényeket a zuhé csak ide-oda sodorta. A mélyebb helyeken kezdtek el ezek a magvak igazából hajtani és megkapaszkodni a föld megszikkadása után. Tisztára jól lehet látni, hol volt az a nagy tócsa, ahol megállt a víz, tele van kis lucernákkal, ahonnan meg lefolyt, ott alig kelt valami. Ezzel el is árultam, a lucerna igen szépen kelt, kis zöld mező - csak éppen nem ott, ahova vetettem.
Azonban ez még csak az első fele volt a talajjavításnak, A következő talajrészhez szintén megcsináltuk a tuti magágyat, mindenféle kerti szaporítóanyag álmát, de vetni már nem volt aznap kedvem.  Négy óra múlva befutott az éjszakai zivatar. Most csak 20 mm. A föld megint lekvárrá vált, utána meg cserepessé, a teteje rögtön megszáradt. Na, mag legyen a talpán, amely erre a talajra szórva a tűző napon csírázni tud. Nem volt mese, elő kellett szednem a nagykapát, és a tegnap még pihepuha magágyat újra fel kellett törnöm. Emiatt ide elegáns  sorokban ültettem a lucernát. Itt is igen jól kikelt.  Azért a perjék, tarackok megjelentek, de sokkal ritkábban.
Mivel azonban vannak üres helyek - ahonnan kimosódtak a magok, vagy túl nagy sorközzel vetettem- azt gondolom, beszórom ezeket maggal, aztán szintén legereblyézem, nem játszok sorba vetéssel. Itt ilyet meg lehet csinálni, hiszen nem cél a termények nevelése ezen a területen.
Egy dologtól még tartok: nem lehet, hogy visszafelé sül el a gyomfojtás? Az, hogy most lefogja majd a gazt, az majdnem biztos a kelését látva. A lucerna évelő. hosszú karógyökeret növeszt. Most ha én ősszel ezt leforgatom, lehet, hogy a zöld rész és a gyökerek jó része  elpusztul, lebomlik. De lehet, hogy a bennmaradó gyökérrészekből tavaszra átével,  újrahajt, és ugyanúgy irtanunk kell majd a vetemény közül, mint a perjét meg az acatot? Idei gyomfojtás után jövőre mint szennyező, kiirtandó gyom fog megjelenni a veteményben tavasszal?  Erre és az érdemi javító hatásra csak jövő nyáron tudok válaszolni. Erre a helyre jövőre krumplit szeretnék ültetni, Jövő júniusig a föld alatt és felett is megkapjuk a választ ezekre a kérdésekre.

Kísért a múlt

A kert pont olyan undorítóan gazos, mint az elmúlt években minden júniusban. Igen, megint előre ittam a medve bőrére. A mi kertünk olyan volt a hónap elején,mintha nem is a mi kertünk lett volna. Aztán eltelt két-három hét, és a sok eső meg a földben lapító rengeteg gyommag biztosította a megfelelő gazutánpótlást. Komolyabb kertészkedésre nem volt idő: vagy esett, vagy más után kellett futkoznunk, a gyerekek is beszedtek valami bacit. A napok repültek, a gyom meg nőtt.
Úgy tudtuk elkezdeni a múlt héten a gyommentesítést, hogy nagyjából kikutattuk, hol vannak az egyes veteménysorok. A sorközök motoros kaszával lettek kipucolva, utána járta meg Laci a kapálógéppel. Azért ez egészen vérfagyasztó: végül is először kaszálni kellet a gazt ahhoz, hogy a vetemény közelébe férkőzhessünk. A veteménysorokban kell csak gazolni, de ott aztán vannak térd fölé érő disznóparéjok.

Egyes helyeken a hatvan centis térköz keskenynek bizonyult. A krumpli, bab, csoporthagyma úgy összefeküdt, hogy nem lehet köztük haladni. Itt nincs mese, elő kell szedni a jó öreg kapát, és bevetni a karizmokat...
A talaj újra elkezdett tömörödni a tavaszi szántás óta, ezt a kapálógép se tudja teljesen eltüntetni. Még így is ezerszer könnyebb a másodvetéseket megcsinálni, mint kézzel kínlódni, porhanyósítani a földet. Le is kellett hordanom az igazán nagy hantokat. De ezzel nem volt gond, mert a kerti út szegélyét kiválóan meg lehetett ezzel tömöríteni.
Igen jó azonban, hogy a többszöri rotációzástól, bolygatástól a perje elkezdett meggyengülni. Aljas egy növény ez, minden kertész tudja, hogyan hajt újra a legkisebb gyökérdarabról. A puhább földből viszont hetven centinyi gyökérdarabokat tudok egy az egyben kihúzni. Van még jócskán belőle, mindig is lesz, de a tavalyi gyepes réthez képest ez gyönyörű. A gyepes rét helyén sűrű, sok kézi munkát igénylő sárgarépa van, az is hozzájárul a talaj kipucolódásához. Na, az acat az más tészta. Az a sok bolygatástól felszaporodott. A jó kis karógyökerei szerintem a magmából táplálkoznak a föld alatt. Lenyesni lehet csak, kiszedni nem. Azért bízok és reménykedek, kezemben a gyomszurkálóval.
A sok gazolás közben észrevételezhettem, hogy az esők után igen szépen beindultak a zöldségek is!
A zöldborsó, saláta, retek már letermett, helyük üresen, kitisztogatva áll, jöhetnek a másodvetések.
A hétvégére ígért eső előtt már elkezdtem előkészíteni a másodvetésre szánt magvakat. Idén a céklát kizárólag másodvetésbe szánom. Korábban nem volt üres hely sem a számára, most viszont már van bőven a zöldborsó helyén. Sajnos nem tudom, mennyire fog jól kikelni, mennyire lesz aszályos a nyár. Vetéskor még nedves volt a talaj, de azóta porrá vált, az öntözést is nyeli a föld. Ha érkezik az égi áldásból,még teljesen kifejlődhet.
A fejtőbab vetőmagjait is most fogom majd beáztatni, Az üres helyekre még tettem néhány kelbimbópalántát, meg egypár virágpalántát. Lassan újra megtelnek a kiürült ágyások.

Feketeribizli szaporítása

Már lefaltuk a teljes termést a bokrokról, néhány fürtöcske jutott csak el a konyháig, ott is csak a pultig, nem ám a lekvárosüvegig! Idén a fagy tarolt, alig van gyümölcs, ezért is van ilyen nagy keletje. Meg finom is. Magyarországon egyedül a Szigetközben és a Hanságban fordul elő vadon ez a növény, védettek a populációi. Ami nekünk a kertben terem, az sem nemes oltvány, anyukám munkatársa adta vagy huszonöt éve Cikolaszigetről. Sok pici fürt van rajta, de édes, nem az a rém savanyú, mint a nemesített.

Már korábban töprengtem azon, hogy lehetne felszaporítani ezt a növényt. Ez a tő valami helyi fajta, nyilván nem hozzáférhető minden kanyarban, jó lenne fajtját fogni. Egyetlen van csak belőle, öreg, vannak száraz részei, amiket már belepett a zuzmó, lehet, hogy egy-két év múlva kiveszik a kertből. Pár éve csak két kis hajtása volt már, abból újult meg.Tényleg nem halogathatom tovább a szaporítást. Ráadásul idén tavasszal ez az öreg tő bizonyított: amikor kétszer egymás után megfagyott a barack, faeper, cseresznye, ő állta a viszontagságokat, termett. A felszaporítása azért is esedékes, mert az új háznál jó lenne egy kis gyümölcssövényt csinálni ebből a csemegéből. 
A szokásos lustakertészes és kifogásokat kereső megoldásokkal álltam hozzá a szaporításhoz. Többféle módszer közül lehet válogatni. Nyilván a magról szaporítás házikerti viszonyok között nem is merül fel, csak a vegetatív.
Egyszerű megoldás a tőosztás, tavaszonként, rügyfakadás előtt. Működőképes, ott ahol sok van a ribizliből, mi is így jutottunk az egyetlen tőhöz. Ettől még valahogy mindig megriadok: felássam az egyetlen tövet, ásóval vágjam széjjel? A huszonéves tő Isten tudja milyen mélyen lehet, alig lehet hozzáférni a szilvafától, ásatásban kéne előkaparnom a gyökereit. Valahogy nem érzek ambíciót vagy két köbméter föld kitermelésére. Mi lesz, ha bénán vágom el, és a növény mindkét felét sikerrel kidöglesztem? Ezzel a módszerrel lassú is a szaporítás. Egyből lesz egy év alatt kettő, aztán egy évig erősödik, aztán utána megint meg lehet osztani.... Mire nyugdíjba megyek, meg is lesz a gyümölcssövény.
Bujtani is lehet, ezt kedves olvasónk, Emese Horvát is javasolta ezt a módszert. Bár nem tudom, mikor kell hozzáfogni, javasolja a szakirodalom vegetációs időben meg azon kívül is. Szederbokrunk nekünk is így lett, átnyúlt a hajtás a szomszédból, legyökeresedett, most meg már önállóan terem. Ezt ősszel mindenképpen meg fogom próbálni.
A gyors megoldásra a következő (bolti) információt kaptam: úgy kell szaporítani, mint a rózsát! Miután leterem a növény, elkezd hajtani, és a fás hajtások hegyén frissek jelennek meg. 

Ezeket jó éles metszőollóval le kell vágni, a leveleket visszacsippenteni, a szárvéget gyökereztetőporba mártani, cserépbe elültetni, befőttesüveggel vagy méretre vágott műanyag palackkal takarni, árnyékban tárolni, sokat öntözni. Pár hónap után lehet látni, melyik hajtás maradt meg. Ezt valami védettebb helyen át kell teleltetni, aztán tavasszal, amikor fakad, kiültetni. Így 2-3 év alatt bőségesen lesz kis ribizlibokor. Na most az a csavar a történetben, hogy az innen-onnan összeszedett infók szerint ezt a műveletet el lehet végezni júliusban, szeptemberben és novemberben. Na most aztán melyik az igaz? Az lesz a vége, hogy egypár hajtással mindhárom időpontban kipróbálom a dugványozást. Csak maradjon valami végül az öreg bokorból a sok dugványszedés után.


Kicsi köbös kavicskertem...

a maga 27 négyzetméterével nagyon szépen összeszedte magát. Most legyek nagyképű? Igen, szépen néz ki.
Nem számítottam arra, hogy ebből a feltöltögetett, cserépdarabokkal teli, csupa homok sarokban ennyi minden elfér, és az ilyen jól meg is él. Nagyon jó, hogy a pillanatnyi főzéshez valók, fűszerek, hagyma, zeller, petrezselyem, minden kéznél van, csak ki kell szaladni érte.
Az is igaz, hogy itt a feltételek sokkal jobbak, többet tudok öntözni, és korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre arányag jó minőségű mulcsanyag: gyommal nem szennyezett nyesedék.A kertecske fele a diófa árnyékába esik. Őszre megér egy posztot majd, hogy élnek meg a fa alatt a zöldségek meg a virágok. Most azonban néhány kép:
A csoporthagyma hamarosan szedésre érett, már néhányszor megmentett, amikor nem hoztam hagymát a nagykertből, mert elfelejtettem:


A kelbimbó is egész nagy már:


Ezt a mályvatövet Hédinél ástam fel. Ő mondta, hogy magról kelt vadonc, valószínűleg csúnya, piszkosfehér színe lesz, és biztos rosszul tűri majd az áttelepítést, ki fog dögleni. Hát a mályva beintett tesómnak, dafke kihajtott három hatalmas szárat, több bimbós oldalhajtást, bíborvörös színben:

Na, ez az egyik legnagyobb örömöm. A paradicsompaprika már így hajt az oldalkertben. Minden évben házi paprikakrémet akarok csinálni, de sosincs hozzá elegendő paprika. Idén remélem lesz, és télen disznósajtot falhatok házi paprikakrémmel kenve...

A sarkantyúkák is kinyíltak már:


Sásliliom-arc:

Még egy adag levesbe való:


Még ezen kívül van erdei szamóca, dísznapraforgó, vasrózsa, őszirózsa, büdöske, saláta, tátika, paradicsom, estike. Nem nagy durranás az egész, nincsenek különleges növények, évelők. Mégis örülök, hogy sikerült. Az álmoskönyv szerint kerítés itt csak kb. 2 év múlva lesz, igen nagy hiba lett volna kihagyni a kis kert elkészítését. Néha még ingert érzek, hogy megnagyobbítsam, de itt ennyi az, amit karban tudok tartani, mulcsozni pillanatnyilag. Majd ősztől, addig planírozok,szedem a törmeléket. Egyszer hamarosan egy igazi kert lesz ennek a helyén.

Mintha nem is a mi kertünk lenne

Már nekem is kicsit uncsi, hogy hetedik éve állandóan a gazokról nyekergek itten. Sajnos a blog megkezdése óta sem tudtunk megküzdeni a kertben a gyomokkal. A saját táposságunk mellett közrejátszottak/közrejátszanak ebben a szomszéd kertekből átnövő perjék, csattanómaszlag-magok, acatpelyhek, kákicsok, a talajt meg elfertőzik az augusztusra nagyra nőtt egynyári paréjok, libatopok magjai. A helyzeten csak ront ez a tuti kis szigetközi agyagtalaj.   Tavasszal még valamennyire porhanyósítható, de nyár derekára fúrókalapáccsal kell fölaprítani, és kapálás után már a hajnali harmattól becserepesedik. Nem terméketlen, de igen nehéz művelni.
Télen ezen töprengtünk, mert munka, háztartás, kisgyerekek mellett egy ilyen méretű és állapotú kertet rendben tartani ennyiünknek borzasztó nehéz és sok ideig tart, még ha nagyon szeretünk is ott tevékenykedni, örülni és enni a termést. Máshogy kell csinálnunk! Mindenekelőtt be kellett látnunk, hogy ez csupán kézi erővel nem megy, gépesítenünk kell. Már korábban is használtunk kapálógépet, de ekkora területtel nem bírt el. Így télen a háztartásunk darabja lett egy komolyabb, kicsit tuningolt kapálógép. Apjuk egy régi laftikából valamennyi lakatosmunka után még egy kicsi kordét is szerkesztett hozzá, majd tulipirosra festette a fémrészeket. Ezzel robog a kertbe. Mindig biztatom is, hogy ízirájder, öcsém, told neki!

Utána a talajt is tuningolni kellett, nemcsak a kapálógépet. Egy foltban iszonyat mennyiségben tanyáztak a drótférgek, tavaly is rengeteg sárgarépát, krumplit megrágtak, tönkretettek. Ott bizony be kellett vetnünk a hagyományos talajfertőtlenítőt.
Ősszel terveztünk egy kiadós marhaganézást is a kert elülső részére. Kiderült,hogy ez nem úgy van, hogy gondolok egyet, aztán megganéztatom. Több lehetőség van, ezt is a boltban tudtam meg, mint korábban a muslicairtási tippet. Gyengébb idegzetűek és gyomrúak ezt a részt ugorják át. Szóval: 1. van a teszkós gané, aminek a használata egy ekkora kertben esélytelen, 2. van a Gyuri-féle gané (de a Gyuri egy aljas alak, friss disznóganét ad, és belekeveri az udvari pöcegödör tartalmát-egyébként nem tudom máig sem, ki az a Gyuri). 3. Van a Péter-féle marhagané. Ez a helyi tsz-től vehető gané, gyönyörű érett, de drága (sz@r aranyárban) és tiszta gyommag. 4. Van a Jóska-féle gané, ami jó, olcsó, ki is hordják, ha a ganézás tervezett időpontja előtt legalább 10 hónappal feliratkozol rá. (Komolyan vetekszik ez egy OEP várólistával!) Így feliratkoztunk, és idén ősszel ganézunk, addig valahogy megleszünk.
Szántás után aztán jöhetett a kézi munka. Még húsvét előtt nekiálltunk, és a meglazított földből iszonyat mennyiségben szedtük ki az acatok karógyökereit, félméteres, már hajtó perjegyökereket, több talicskányi mennyiséget - bár ezzel csak késleltetni tudtuk, hogy újra zöld mezővé váljon a kert.
Utána az így letakarított talajba vetettünk, de egész máshogy, mint korábban. Tavaly, tavalyelőtt egymásra merőleges elrendezésben ültettünk be növényfajtánként parcellákat, tavalyelőtt ilyen retek-hagyma-saláta társításaim voltak, kis sorközökkel, sűrűn vetve:


 Így nyugodtan lehetett társításokat, vetésforgót összeállítani, mulcsozni, biokert jelleggel. Az apró ágyások közt kiválóan lehetett mozogni, a területet pedig jól ki lehetett használni. Viszont mindent kézzel lehetett csak megművelni. Még tavasszal az ember lelkesebb is volt, de később a nyári hőségtől és az egymillió szúnyogtól már mindannyian lagymatagabban kertészkedtünk. A gaz meg erre nem volt tekintettel, csak nőtt, hiába lett a talaj egyre keményebb, végül kidöglött a vetemény. Kapálógép mellett azonban nem kell a bekeménykedett, porzó földdel kínlódni. Átszabtuk hát a kertet. A 8*5 m-es kiságyások helyett 11 darab 60 méteres sort alakítottunk ki, 60 cm-es sorközökkel. A 60 centis közökben a kapálógép legkisebb tárcsája vígan és bőven elfér, akkor is, ha már nagy a földben a krumpli és a répa meg a hagyma. 60 méteres szakaszon lehet is tolni neki.  Ha 2 hetente 1 órai kapálógépezéssel a sorközöket ki tudjuk tisztítani, akkor utána tíznaponkénti 3 órás kézi munkával nem gyommentes, de lényegesen tisztább a talaj, nincsenek magot hintő gazok. Csak a vetemény sorait kell gazolni, öntözni, valamennyit mulcsozni, a termést leszedni, és ennyi. Eddig ez egész tűrhető eredményt adott eddig a tavalyihoz képest.
Nagy kérdés volt azonban, hogyan rendezzük el így az egyes növényeket. Mert az nyilván nem ment, hogy mindent egyszerre és egymás utáni elrendezésben, csak sorokban vessünk. Valahogy figyelembe kellett venni a másodvetések majdani helyét is. Így nem folyóméterben vetettünk,hanem a korábbihoz hasonló, kicsit "tömbösített", de nagy sorközű ágyásokba, minden társítás nélkül, lehetőség szerint úgy, hogy a hasonló tenyészidejű növények egymás közelébe kerüljenek. A térkihasználás biztosan rosszabb, de a termést nem fojtogatják a gazok.


Ez a kert eleje: 60 centis, porhanyós sorközökkel elöl kiflikrumpli, utána sárgarépa, hátrébb balról hagyma, jobbra velőborsó.
Kicsit iparszerű az ilyen kiskert, de nem gaztenger. Nincs tapasztalatom se, hogy ebben a formában hogyan társítsak, de jövőre biztos többet tudok majd, és jobban megy. Addig meg örülök a tisztább kertnek. Nem is hasonlít a korábbi veteményesre a mostani állapot.
A kertművelés ilyen módja mellett kikötés volt, hogy semmilyen növényből nem vetünk három fajtánál többet. Ennek megfelelően eddig van hatféle paradicsom, paprika sajnos csak ötféle, káposztaféle hat-, borsó három-, bab hat-, sárgarépa három-, krumpli négy-, hagyma öt-, saláta háromféle. És itt még nincs szó a fűszerekről, virágokról, gyümölcsökről. Ennyire tudtam ezt betartani, ezt vegye tudomásul az emberiség :-) .