Pompázatos tavasz a Rax fennsíkján - június végén

 Régi tervem valósult meg június 26-án, amikor végre rávettem a családunkat erre a túrára. Pedig nem mentünk túl messzire: ez az 1700 m feletti csúcs tőlünk pont két órányira van autóval, kb. annyira, mint Budapest. Ezen a napon az időjárásjelentés a Kisalföldre 30°C-ot ígért, a Rax fennsíkjára pedig csak 15-öt, ami pont kellemes túrahőmérséklet. Előre vásároltam online jegyeket a kötélpályás, fülkés felvonóra. Online a fél és az egész órákra lehet jegyet foglalni, de a felvonó  a főszezonban sűrűbben jár, ez akkor hasznos, ha fáradtan visszaérve rögtön be szeretnénk szállni és lejutni a hegyről.  Az alsó állomás 600 m-es tengerszint feletti magasságról indul és nagyjából 1 km-t visz fel, a túra szintkülönbsége kb. 300 m, legtöbbször jól sétálható, vastagon murvás ösvényekkel, néhol kisebb sziklakaptatókkal. Elkel a bokát tartó túracipő. Fontos kérdés: a fenti és lenti állomáson is kulturált mosdó található, lent pedig egy kis vendéglő ajándékbolttal. Az alsó állomásnál egy elég nagy parkolót qlqkítottak ki, hétköznap reggel 4-5 autó foglalta  a helyet, késő délutánra kb. 70%-ig volt telített. 

forrás

Mi 3 kiskamasz gyerekkel, nagyon kényelmes tempóban, több megállással jártuk végig az egyik körtúrát, amire a Bergfex applikáció (kb. osztrák Természetjáró) 3-4 órát javasolt, végül 5 és fél órába telt nekünk mindez. A lépésszámláló a végén a 12.000 helyett közel 15 ezer lépést mutatott. 

Ez a második túránk a környéken, tavaly tavasszal, április utolsó napján a Schneeberget jártuk meg olvadó hóban és vad szélben, és meg kellett tapasztalnumk, hogy a hegyekben az időjárás sokkal szélsőségesebb és változékonyabb, mint amit a síkvidéken megszoktunk. Fent a fennsíkon az idő a síkvidéki április vége-május elejének felelt meg körülbelül, s ekkor volt a tavaszi fő virágzás időszaka. Nagyjából felkészülten mentünk, de a vízálló széldzsekit otthon hagytam, ami hiba volt: időnként a fellegekben jártunk (ránk ereszedett a köd), vagy percek alatt kisebb eső kerekedett, viharossá erősödött a szél. 

Gyönyörű rálátásunk volt a Schneebergre és a környező hegyekre-völgyekre, de az ösvényt nem tanácsos elhagyni, a sziklafal helyenként többszáz méter mély meredélyt alkot a túraúttól pár lépésnyire és a szikaodvakból hollók  repkednek zsákmányt keresve...

Már a felső állomástól tíz lépésnyire ezek a kis, hóvirág méretű orchideák fogadtak, a Plantnet alkalmazás szerint szúnyolgábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea) a neve. 

Ez a növény talán bérclapu, nagyon sok nőtt belőle mindenütt az utak mentén. Magas, mutatós, szép vadvirág. 

A túra első rövidebb szakasza végén egy tábla hirdette: "Alpengarten", és valóban, egy bemutató kert található a kellemes, kiülős hütte közelében. Az évnek ebben a szakában érdemes a leginkább  megnézni a helyet, a hivatkozott honlap növényeinek nagy részét megtaláltuk a környéken, még ha a képaláírások szégyenletesen hülye neveken is nevezik a virágokat!

Újabb csinos kis orchideafélék: 

Alpesi szegfű:

Tájképek az Ottohaus körül: 

Maga a hütte, a tűzfalán kifaragott védett növényekkel-állatokkal:

Alpesi cickafark:

A hütte után néhány száz méterrel tér le egy meredek, sziklás ösvény balra, amely a Preinerwand kereszthez vezet. Az út egy darabon törpefenyők és cserjés alpesi füzek közt vitt, a füzek épp termést hoztak:

Itt-ott havasalji rózsa is virágzott a cserjék  között:

 

Pöttöm tavaszi tárnicsok a cserjék árnyékában: 

 

Felkanyarodva következett a kereszthez vezető meredek kaptató: 

A kereszthez közeledve a törpefenyők és magasabb növények mind elmaradoztak, a kopár, vihatos szelektől kínzott csúcson csak a legellenállóbb fajok tudtak megmaradni. 

Molyhos napvirág

A Preinerwand kereszt 1783 m magasságban található a szirt peremén, alatta a tátongó mélység:

Innen az út hol lankásabban, hol meredekebben ereszkedik vissza a hüttéhez. Lassan visszatérnek a törpefenyők és a középmagas fenyőfák, tisztásokkal váltva. Az első párszáz méteren az út a sziklapárkányon vezet, három lépésre a szakadéktól:

Havasi gyopár: 

Kissé elnyílt medvefül kankalin:

Alpesi őszirózsa:

Tárnics a szikarepedésben:

Picike alpesi len:

A hegy királynője számomra a meglepően termetes, fenséges zergeboglár volt. Belőle is sok nőtt mindenfelé.

Végül egy utolsó meredek szakasz után visszatértünk a hüttéhez.

A végső  szakaszon a  fehér zászpa, egy nagytermetű, sárgésfehér virágú vad liliomféle búcsúztatott: 

Utolsónak a felvonót használva tértünk vissza a kocsinkhoz, fiúnként egy-egy svájci bicskával gazdagabban és 25 euróval szegényebben.

Az osztrák túraleírásokban ez a túra könnyű jelölést kapott, de a Dunántúli-köéphegységben szerzett gyakorlathoz képest közepesnek nevezném. A viszonylag sportos kiskamasz gyerekeim nyafogás nélkül bírták kb. 3 pihenővel, nem túl sietős tempóban, úgy, hogy minden érdekesebb növénynél megálltam fotózni. Gyönyörű túra volt, hihetetlen feltöltődést ajándékozott nekem, de a magasabb hegyek világába a szélsőségesebb időjárásra rákészülve érdemes elindulni. 

Kóstoltátok már a sarkantyúkát?

 Amikor készen lett a magaságyás, jobb ötlet híján körbevetettem sarkantyúkával. Mostanra szépen kikelt, megnőtt, fut és virágzik. Nemcsak gyönyörű kerti virág, hanem kiváló saláta- és fűszernövény is.

Tudtam, hogy ehető, de valahogy sosem jutott eszembe megkóstolni, egészen tagnapig. Kár volt eddig várni rá, hihetetlenül zamatos. Tormás-wasabis, nagyon friss íze van. A virág enyhe ízű, egy falatra lecsúszik, ikább ehető dekornak alkalmas. A levele, de főleg a levélnyele sokkal csípősebb. Apróra vágva úgy használtam, mint a metélőhagymát, at ételekre szórva vagy öntetbe keverve. Hihetetlenül fel tudja dobni a megszokott salátákat vagy a tojásrántottát. 

A magja csípős, azt olvastam, hogy ínséges időkbe borspótlónak használták. Sajnos most a forró szárazság miatt a földibolha betámadta, de vigyázni fogok rá, mert nálam ez a növény lett a nyár kedvenc zöldfűszere.