Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Kerti és természetjáró kalandok

Diófáink

Új házunkat kis diófaliget veszi körül, tíz diófa.
Az építkezés megkezdése után egy évvel már fásítani kezdtünk. 8 diófát ültettünk az oldalkertbe a meglévő egy fa mögé, egyet pedig melléje. A termés mellett azért is kellett ide fa, hogy takarjon és felfogja az utca - bár szerintem nem túl nagy - zaját.
A legkorosabb a ház előtt balról álló diófa, már az előtt itt állt, hogy a telket megvettük. Az előző tulajdonos ásta fel az ártérben, és ültette ide. Vad erdei magoncból óriási fává nőtt. Tulajdonképpen mindig is utáltam ezt a fát. Ki nem állhattam a görbe törzsét, azt, hogy elfogja a fényt a nappaliból, tavasszal a rengeteg barkát, ősszel meg a még több levelet kell takarítanom állandóan. Termése bőséges, de igen kemény héjú és apró. Namármost ha ezt nem szedtük össze teljesen, mindenhol kis diófák keltek, az udvari buditól a szomszéd virágoskertjéig. Ehhez a tömérdek varjú is asszisztál, amit a sok apró dió idecsalt.
Utálatom azonban lassan leépült. A lombok a tavalyi öt hőhullám során kellemes árnyékot vetettek az utcafronti ablakokra. Ősszel rengeteg avart össze kellett szednünk, az tény. A kis diók azonban igen jól jöttek, mert a többi diófa még alig termett. Hozzáteszem, egykilós piacos vaskörtesúllyal kellett törnünk a szemeket. ettől a belük szétmállott kis darabokra, nem voltak benne takaros féldiók. Az íze azonban jó, nem csípős, a sütiket meg nem zavarja, hogy miből van bennük a darált dió.  A nagy diófa idecsalta a madarakat.Télen mindig cinegék meg tengelicek táncoltak az ágakon, és sokszor az ablakpárkányon ücsörögtek, Kell ennél jobb? Idén madáretető is lesz!Tegnapelőtt, amikor zuhogott az eső, a fa alatti törött diókon keresgélt egy sereg cinege, verebek, egy zöldike tojó, rengeteg varjú és balkáni gerle, a fán meg a piros ülepű fakopáncs.

Ennél a fánál merült fel,hogy mit csináljunk a rengeteg avarral. Két nagyobbfajta big bag telt meg a lehullott, összeszedett levelekkel. Egy részét elhasználtuk őszi estéken szalonnasütögetéshez, a másik felét fahamuhoz keverve lekomposztáltuk. (Keltek is ám a komposztból az avar közé keveredett diókból a kis fák!)
Korábban második szomszédunk mondta, hogy ő az avarból fanyesedékkel keverve ráérő idejében madzaggal összekötve jókora galacsinokat csinál, és azt a gravitációs kazánban két hónap alatt gyújtós gyanánt eltüzeli.  Most azonban Laci hallott a munkahelyén egy jó módszert, ki kellett próbálnia. A lehullott avart - ott, ahova esett - tartályos fűnyíróval "lenyírta", mint a füvet. A gép összeszedte a leveleket, ugyanúgy, mint a füvet, és ugyanúgy apróra őrölte. El nem lehet mondani, hogy ez a két levélnyírás mennyivel könnyebbé tette a levéleltakarítást, nem volt lombsöprűzés, levéltalicskázás, a tartályból az apró nyesedéket könnyű volt kiönteni. Rakott össze egy külön komposztálókeretet a dióavarnak, és két ilyen nyírással megoldottuk az avarozást.
Egyik diófánk sem nemes oltvány. A nyolc kicsi fát sógorom anyukájáról kaptuk. Ő a kis fák "szülőanyját"  Mándokról hozta, ennek a "gyermekei", magoncai kerültek az oldalkertbe. A Tisza ezen vidéke pedig a legjobb termőterület Magyarországon, így bízhatunk az innen származó magoncok későbbi szép termésében.
2006 őszén el is ültettük a kis fákat, a következő tavasszal lestük, hogy hajtanak-e. Egy reggelre egy jóságtól túlcsorduló lélek az összes kis csemete csúcsát letörte. Utána pedig az utcafronti, jobb oldali kicsit nagyobb fa teljes koronáját vágta le valaki fűrésszel(!), amikor nem voltunk itt. A legenyhébb, amit ezeknek az embereknek kívántunk, hogy ez legyen a legnagyobb örömük az életben.
A kis diófák is fügét mutattak az illetőnek, mert hiába tördelte meg őket. Bár egy kicsit rondácska lett a koronájuk, hűségesen hajtani kezdtek, tavaly négy már meghozta az első termését is.
Tavaly a tizedik fa is a helyére került, egy ukrán diófatő. Ez egyáltalán nem gyakori fajta, tulajdonképpen különlegességnek számít. Még kisdedkoromban (már betöltöttem akkor a húszat) mellékkeresetként szórólapot terjesztettünk egyik ismerősömmel a sógoroknál Mönchhofban.  Ott láttam meg először ezt a fát. Illetve először a diókupacsokat, amit elsőre elhagyott cipőknek néztem, mert voltak köztük akkorák is, Utána láttam csak meg a diókat. A sógorok ezt a fajtát "Pferdenuss"-nak nevezik a mérete miatt, itt Magyarországon ukrán dió néven ismert. És akkor eldöntöttem, hogy nekem is lesz egyszer ilyen fám! Némi nyomozás után (a netes webshopokban hirdetik, de nem volt kapható), kéz alatt ügyeztem egy ilyen magoncot. Árban elég húzós volt, csikorogtam is rajta, amikor megérkezett a növény egy kis cserépben, benne egy tízcentis alany, egy darab rüggyel. Már szidtam is  a kertészt, aki így átvágott, meg magamat,hogy kidobtam egy csomó pénzt megint potyára. Amikor elolvastam a mellé adott nevelési utasítást, amelyben az állt, hogy évenkénti 10 cm-es növekedésre számíthatok, legszívesebben lenyomtam volna a fát a küldő torkán cserepestől....  Azért Laci elültette a kis magoncot. Nyár derekára kiderült: kár volt a hisztiért.

A kis fa fél méter magas, él és virul, remélem még vagy kétszáz évig ugyanezt csinálja, és hamarosan megkóstolhatom a jó közepes krumpli nagyságú termés belsejét. Közben meg szánom-bánom, hogy ilyeneket gondoltam arról a kertészről, aki eddig nevelte egyetlen nemes dióoltvány fánkat.
Idén a diótermés elkeserítő. A termés nagy része a hírhedt április 26-i fagyos hajnalon tönkrement. Reggel deresek voltak a hajtások és a friss virágzatok. Ahogy a nap első sugarai átmelegítették az ághegyeket, a friss hajtások elkezdtek csöpögni, majd pillanatok alatt lekókadtak, másnapra elfeketedtek. A fagyzugban levő fáról azt hittük, el is pusztult.  A ház előtt álló egyetlen fán mutatkozott dió, elég sok. Örültünk: legalább ennyi lesz! És szeptember utolsó két meg október első hetében a sok dió elfeketedett, elrohadt és lehullott. Hólapáttal mertem fel a sok tönkrement termést. A szívem vérzett. Állítólag az idén a fagyok miatt nem volt elég alma, az almamolyok "pótszerként" a diót zabálták fel, és amibe beleharaptak, az rögtön tönkre is ment.

Csak a varjúk járnak ide diót ropogtatni, dobálják a héjakat, utálatos látvány.
Így nem tudunk mit tenni, a kis fát pátyolgatjuk, és bízunk a jövő évi szebb termésben, a fagyasztóból rágjuk a tavalyi termés maradékát.
A dióról egy kiváló olvasmányt még szeretnék ajánlani ezen a linken.

A talajjaavítás és gyomfojtás kombináció újabb fejezete

A gyomcsata második fejezete mintha nekünk kedvezne... Minden dicsekvés és fogadalom ellenére idén is volt jócskán gyommotoroskaszázó földművelés a kapálás helyett, pláne ott, ahol tavalyelőtt ganézva lett a kert. Még jó, hogy itt nem lehetett élőben látni, miből ástam ki a krumplit, már megint mellig ért a gaz, a föld alatt kilométeres gyökerek...
De! Csak azon a részen, ahol nem volt lucerna-fehérmustár keverék vetés! A "lucernásban" csak egy gazos folt volt: ahol kimosódtak a magok, ott kihajtott még a paréj.
Ahogy írtam annak idején, jó bénán összekevertem a mustár- és lucernamagokat. És mit ád Isten, ez a mustár-lucerna magkeverék jobban fojtotta a gazt, mint a lucerna vagy a fehér mustár külön-külön. Ha ez bejön, jövőre szándékosan állítok majd össze egy ilyen magkeveréket.
Tanulság az is, hogy sokkal jobb szórva vetni a magvakat, mint sorba, mert a sorközökben hamar kikel a paréj, paprikagyam, megette a fene így az egész kifojtást.
A bevetett részt egyszer kaszáltuk három hete, azóta olyan 15 centis rajta a lucerna, nem virágzik már, közte egy-egy fehérmustár-szál, amely túlélte a forgó damilt.


Most a kert egy jó részén már üres a talaj, a krumpli-és gyomszárakat felszedtem, elégettük. Egy-két helyen, pl. a sárgarépában még látszanak a gyomkaszálás nyomai. És kb. egy 300 négyzetméteres területen szépen zöldell a lucerna. Szeptember elején megkaszáltuk, azóta a helyén nincs gaz. Mondjuk ezt a technikát nem értékeli mindenki. A szomszéd néni észrevételezte: "Ágikám,
milyen szép a kertetek, milyen jól letakarítottátok, kár, hogy a közepe még olyan gazos...." Mármint hogy a lucernával vetett rész. Amikor meg mondtam, hogy ez azért van, hogy ne gazosodjon be, szörnyülködött.
A nagy sorközű vetéssel kombinált gépi-kézi vegyes művelés meg a gyomfojtási periódus alatt jobban megismertem a kertet, mint az elmúlt tíz évben! Nem kellett sok pici parcellával kínlódnom, a sorközöket kapargálnom, azt elvégezte a gép, nem ment el rá az idő. Csak a veteménysorokkal és az alatta levő földdel kellett foglalkoznom. Van a kert szélén egy aránylag nagy, kb. 200 négyzetméteres igen rossz termőképességű négyszögletes terület, valószínű valami szín-vagy istállóféle állhatott rajta nagyapáink idejében. Ha bejön ez a "lucernázás" , és érdemben javít a most beültetett talajrész minőségén, akkor ennek a tapasztalatai alapján jövőre olyasmi veteményt ültetek oda, ami után júliustól másodvetésként mustár és lucerna lesz. Az idei gané, a fűnyesedék mind-mind ezt a terméketlen foltot fogja gazdagítani.
Még két fejezete van a talajjavítós gyomcsatának. Az egyik az, hogy a hamarosan leforgatandó, leszántandó lucerna nem jelenik-e tavasszal szennyező, gyomosító növényként a vetemények közt, amit nem győzünk kiirtani (magyarul eben gubát cserélünk vele). A negyedik pedig a tényleges talajjavulás, annak minősége. Ez a két fejezet már a jövő évé lesz, ott folytatom!

Aranyló napraforgók

Egy közeli kertészetben tavasszal gyakorlatilag ingyen el lehetett vinni mindenféle lejárt szavatosságú vetőmagot. Ilyenekből gyakorta bespejzoltam, paradicsomot, babot, paprikát, virágokat nemegyszer neveltem minden gond nélkül a lejárt magokból. Volt köztük néhány garantáltan kistermetűnek mondott dísznapraforgó-mag is. Elhoztam, gondoltam, van elég randa rész a kertben, odaültetem őket, a ramatyot a nyár folyamán eltakarja, és mivel kisebbek, nem kell fejszével kivágni a töveiket, mint a rendes - tehát nem dísz - napraforgónál.
Úgy tűnik, hogy a lejárt szavatosságtól begolyóztak a tövek, mint pálinkás kukoricától a kacsák... nem mini napraforgók lettek ezek! Hatt-vann mééte-ressek! - hangsúlyozta kedves kis unokaöcsém a nagyságukat szemléltetve:


Azt is megtanulhattam, hogy a napraforgók sekélyen gyökereznek, mert a többszöri erős esőzés miatt gyökerestől kifordult pár tő. Olyan lett a fél kert, mint valami akadályfutó-pálya a keresztbe fekvő száraktól:

Azért vigaszágon - legalább az illúzió meglegyen-  néhány kicsi meg színes tő is lett, a kicsik olyan 170 centisek, a nagyok minimum 3 méteresek:




A maradék néhány növényen meg kitört a dili: sziámi ikernapraforgói vannak.

 Ettől még nagyobb a dzsumbuj a kertben. De nem baj! A hatalmas, sárga virágok rengeteg röpülő rovart csaltak a kertbe. 



Van itt élet, Méhfélék, rengeteg pillangó minden színben, még fecskefarkú lepke is belátogatott hozzánk. Döngenek a méhek. A közönséges napraforgó nagy tányérjai meg ennivalót biztosítanak télen a madaraknak, a vastag szárakból gyújtós lesz felaprítva.
 A Napraforgó Fan Club pedig sose tud betelni úgyse a virágokkal.


A gyomcsata újabb fejezete vagy bio talajjavítás?

Amit július végén elkezdtünk, azt lehet gyomfojtás néven is nevezni, de zöldtrágyázásnak is, de ha nagyon menő akarok lenni, azt is írhatnám, hogy bio talajjavítás. Kétszáz négyzetméteres parcella van  ilyenkor már "üresjáraton" - a hagyma, zöldborsó, korai krumpli helye. A korábbi években ezen csak a gaztenger állt ilyenkorra. Idén elhatároztuk, hogy novemberig fehér mustár és lucerna fog nőni benne az őszi szántásig. Őszig egyszer megkaszáljuk, aztán novemberben leforgatjuk a föld alá a zöld hajtásokat. Ez alkalmas gyomfojtásra és talajjavításra egyaránt.
Nézzük meg ezeket a gyomfojtó-talajjavító növényeket!
A fehér mustár egyéves, a vetőmagos zacskóra írt tájékoztató szerint 120 nap alatt kész, kaszálható. Ez így is van, amikor korábban - tavaly-  próbálkoztunk, májusban vetve augusztusban kaszálva szeptemberben már derékig ért a helyén a gaz, vége volt. Addigra letermett, kapálhattuk újra. Most a július végi vetést végeztük el ezen a területen, októberig tartó gyomfojtással számolva.
Más a helyzet a lucernával. Ez évelő növény, nagyon leegyszerűsítve már 75 nap után illedelmesen virágba kell, hogy forduljon. Utána meg magérlelésbe, aztán áttelelésbe kezd, de nem dobja be a kulcsot, mint a fehér mustár, tovább hajt és zöldell. Ezt az átévelést nem szeretném kivárni, már novemberben meg kell kaszálni, aztán leforgatni mindenestől és a területet jövőre más zöldséggel bevetni. Tehát egy évelő meg egy egyéves növényt is használni akarok erre a célra.
Ez viszont énnálam nem ilyen elegáns, cizellált és egyszerű. Odáig eljutottunk, hogy július végére a javítandó területre tuti, szép, porhanyós magágyat készítettünk, mindenféle kerti szaporítóanyag álmát.
Aztán előkotortam a szekrényből az erre szánt magokat. A fehérmustáros és az egyik lucernás vetőmagos zacskót kiszúrta véletlen a mellétett metszőolló, és a magok is összekeveredtek.  Hát válogassa a dunaremeti kénköves ménkű, egyben, vegyesen lesz elvetve az egész, októberben úgyis egyszerre lesz f@szán kaszálva az egész placc- gondoltam. Biztos furi lesz egy ilyen növénykeverék, de oda se neki.
Ezeket a növényeket kiskerti viszonyok között lehet szórva is vetni, így a magágyra csak rászórtuk a keveréket, aztán kicsit begereblyéztük. A mustár tényleg HIHETETLEN sebességgel kezdett csírázni, már két levélkéje volt, amikor mellette a disznóparéjcsírák még csak sziklevelesek voltak!
Aztán... két nap múlva jött az 57 mm csapadékot hullató zivatar. A talaj jól megtömődött, még két nap múlva is ragadt. Amikor meg kisütött a nap, fölrepedezett a föld teteje, ahogy mifelénk szokás.
A zuhé kicsapkodta a földből az apró növényeket, volt, amelyik a vízbe fulladt, letörtek a csírák. Csak néhány edzett darab maradt meg, ezek mostanra már 10 centisek.
A lucerna valamivel lassabban kezdett csírázni, ott nagyobb kárt nem tett az erőteljes eső. Az éppen csírázni kezdő, még igazából a talajba nem belekapaszkodott növényeket a zuhé csak ide-oda sodorta. A mélyebb helyeken kezdtek el ezek a magvak igazából hajtani és megkapaszkodni a föld megszikkadása után. Tisztára jól lehet látni, hol volt az a nagy tócsa, ahol megállt a víz, tele van kis lucernákkal, ahonnan meg lefolyt, ott alig kelt valami. Ezzel el is árultam, a lucerna igen szépen kelt, kis zöld mező - csak éppen nem ott, ahova vetettem.
Azonban ez még csak az első fele volt a talajjavításnak, A következő talajrészhez szintén megcsináltuk a tuti magágyat, mindenféle kerti szaporítóanyag álmát, de vetni már nem volt aznap kedvem.  Négy óra múlva befutott az éjszakai zivatar. Most csak 20 mm. A föld megint lekvárrá vált, utána meg cserepessé, a teteje rögtön megszáradt. Na, mag legyen a talpán, amely erre a talajra szórva a tűző napon csírázni tud. Nem volt mese, elő kellett szednem a nagykapát, és a tegnap még pihepuha magágyat újra fel kellett törnöm. Emiatt ide elegáns  sorokban ültettem a lucernát. Itt is igen jól kikelt.  Azért a perjék, tarackok megjelentek, de sokkal ritkábban.
Mivel azonban vannak üres helyek - ahonnan kimosódtak a magok, vagy túl nagy sorközzel vetettem- azt gondolom, beszórom ezeket maggal, aztán szintén legereblyézem, nem játszok sorba vetéssel. Itt ilyet meg lehet csinálni, hiszen nem cél a termények nevelése ezen a területen.
Egy dologtól még tartok: nem lehet, hogy visszafelé sül el a gyomfojtás? Az, hogy most lefogja majd a gazt, az majdnem biztos a kelését látva. A lucerna évelő. hosszú karógyökeret növeszt. Most ha én ősszel ezt leforgatom, lehet, hogy a zöld rész és a gyökerek jó része  elpusztul, lebomlik. De lehet, hogy a bennmaradó gyökérrészekből tavaszra átével,  újrahajt, és ugyanúgy irtanunk kell majd a vetemény közül, mint a perjét meg az acatot? Idei gyomfojtás után jövőre mint szennyező, kiirtandó gyom fog megjelenni a veteményben tavasszal?  Erre és az érdemi javító hatásra csak jövő nyáron tudok válaszolni. Erre a helyre jövőre krumplit szeretnék ültetni, Jövő júniusig a föld alatt és felett is megkapjuk a választ ezekre a kérdésekre.

Kísért a múlt

A kert pont olyan undorítóan gazos, mint az elmúlt években minden júniusban. Igen, megint előre ittam a medve bőrére. A mi kertünk olyan volt a hónap elején,mintha nem is a mi kertünk lett volna. Aztán eltelt két-három hét, és a sok eső meg a földben lapító rengeteg gyommag biztosította a megfelelő gazutánpótlást. Komolyabb kertészkedésre nem volt idő: vagy esett, vagy más után kellett futkoznunk, a gyerekek is beszedtek valami bacit. A napok repültek, a gyom meg nőtt.
Úgy tudtuk elkezdeni a múlt héten a gyommentesítést, hogy nagyjából kikutattuk, hol vannak az egyes veteménysorok. A sorközök motoros kaszával lettek kipucolva, utána járta meg Laci a kapálógéppel. Azért ez egészen vérfagyasztó: végül is először kaszálni kellet a gazt ahhoz, hogy a vetemény közelébe férkőzhessünk. A veteménysorokban kell csak gazolni, de ott aztán vannak térd fölé érő disznóparéjok.

Egyes helyeken a hatvan centis térköz keskenynek bizonyult. A krumpli, bab, csoporthagyma úgy összefeküdt, hogy nem lehet köztük haladni. Itt nincs mese, elő kell szedni a jó öreg kapát, és bevetni a karizmokat...
A talaj újra elkezdett tömörödni a tavaszi szántás óta, ezt a kapálógép se tudja teljesen eltüntetni. Még így is ezerszer könnyebb a másodvetéseket megcsinálni, mint kézzel kínlódni, porhanyósítani a földet. Le is kellett hordanom az igazán nagy hantokat. De ezzel nem volt gond, mert a kerti út szegélyét kiválóan meg lehetett ezzel tömöríteni.
Igen jó azonban, hogy a többszöri rotációzástól, bolygatástól a perje elkezdett meggyengülni. Aljas egy növény ez, minden kertész tudja, hogyan hajt újra a legkisebb gyökérdarabról. A puhább földből viszont hetven centinyi gyökérdarabokat tudok egy az egyben kihúzni. Van még jócskán belőle, mindig is lesz, de a tavalyi gyepes réthez képest ez gyönyörű. A gyepes rét helyén sűrű, sok kézi munkát igénylő sárgarépa van, az is hozzájárul a talaj kipucolódásához. Na, az acat az más tészta. Az a sok bolygatástól felszaporodott. A jó kis karógyökerei szerintem a magmából táplálkoznak a föld alatt. Lenyesni lehet csak, kiszedni nem. Azért bízok és reménykedek, kezemben a gyomszurkálóval.
A sok gazolás közben észrevételezhettem, hogy az esők után igen szépen beindultak a zöldségek is!
A zöldborsó, saláta, retek már letermett, helyük üresen, kitisztogatva áll, jöhetnek a másodvetések.
A hétvégére ígért eső előtt már elkezdtem előkészíteni a másodvetésre szánt magvakat. Idén a céklát kizárólag másodvetésbe szánom. Korábban nem volt üres hely sem a számára, most viszont már van bőven a zöldborsó helyén. Sajnos nem tudom, mennyire fog jól kikelni, mennyire lesz aszályos a nyár. Vetéskor még nedves volt a talaj, de azóta porrá vált, az öntözést is nyeli a föld. Ha érkezik az égi áldásból,még teljesen kifejlődhet.
A fejtőbab vetőmagjait is most fogom majd beáztatni, Az üres helyekre még tettem néhány kelbimbópalántát, meg egypár virágpalántát. Lassan újra megtelnek a kiürült ágyások.