Zöld.ségek Amatőr kerti napló

Kerti és természetjáró kalandok

Mint pünkösdi rózsa

Ma reggel fél tízkor -mint a magamfajta szorgalmas kertész- még félig pizsamában a krumplit tettem fel a gázra, Laci meg alsógatyában kávézott, Juditka még aludt, Móni playmobil figurákat gyömöszölt a cserépkályha hamuzófiókjába. Igazi reggeli családi romantika, tisztára mint a tévében...
Egyszer csak hatalmas dörömbölés a bejárati ajtón. Mindjárt azt hittem, hogy a szomszéd jön át valamiért megint piszkálódni, mentem ajtót nyitni... és tátott szájjal bámultam az ajtón besuhogó hét hattyúfehér ruhás kislányra, akik egyszerre kiáltották: "Szabad-e a pünkösdöt köszönteni?"
És már rá is kezdtek a dalukra, amelyben az eljött Szentlélek áldását kérték a házunkra és minden lakóira, magasra nőtt kendert, bőségesen bort, búzát, gyümölcsöt, gazdagságot és egészséget kívántak, háromszor feldobva a magasba a bájos kis pünkösdi királylányt. Bár mifelénk még feltűnnek betlehemesek és balázsolók, a pünkösdi királylánnyal sose jártak felénk.
Nem lehetett meghatódás nélkül nézni ezeket a gyönyörű lánykákat, akik szorgalmasan felkészültek, és most mindenhova bekopognak és dalolnak, bearanyozva az amúgy is napfényes reggelt.
Jobb oldalon az első sorban a zöld kötényes lányka a pünkösdi királylány, őt emelték magasra hű kísérői.

A hűsítő bodzaszörp jólesett a lányoknak, ez a sok gyönyörű ruha azért biztosan nagyon meleg lehet, s a kosarukba is került részünkról egy kis ez-az.
"Elmentek a királylányok!"-pityergett a kisebbik lányom, amikor kikísértük őket.  Bár minden reggel ilyen szép meglepetéssel indulna!
Hamarosan visszatért a falusi háromnapos ünnep fíling (a hátsó szomszéd kihúzta a gattert a ház elé és ott fűrészelt, üvöltözött, szemben meg füvet nyírtak), de a dalok még a zaj ellenére még most is felcsendülnek a fülemben.

Aranyat érő

májusi eső képekben. Amíg a fiúk gumocsizmában tapicskálnak, én vízcseppekre vadászom a kertben.

Palástfű, talpig gyémántban.


Elhunyt magastörzsű rózsa virágzó alanyhajtása.


Gyűlik az öntözővíz a hordóban.


Lóherék.


Mire ideér a pünkösd, a peóniák szirmai lehullanak majd.


Nőszirom, ázottan. 


Póktanya, ázottan, a borókán.

Virágzó cserjék.



Skanzen

Még április végén összehoztunk a barátainkkal egy nagyon kellemes napot, amikor is megnéztük s szentendrei skanzen nyugat,magyarországi részét, egyben összeengedtük a 1,5 és 13 év közti gyerekeket... Izgalmasra sikerült.


Szélmalom, ez nem kisalföldi, hanem az alföldi Dusnokról való, Szekszárddal átellenben a Duna másik oldalán.

Kovácsműhely Szilsárkányból


Emblematikusan lusta disznó. Lehet, hogy már benőtt az ajtófélfába.
A csajok kedvenc paripája.








A Szatócsbolt hívogató épülete. Kifogyasztottuk a kakasnyalókaraktárt.




Meli, itt a három királyfim.


A legkisebb, a csupa-csupa vigyor a búcsúfiának vett homokozószerszámaival.


A mindig tevékeny két nagyfiam kukoricát darál.




Egyéb fontos látnivalók: az őrségi harangláb.

Szekerek


Az őrségi kerített ház kamrája.

Rengeteg, hatalmas, csípős fekete hangya. Meg se próbáltunk leülni a földre. 


A kondorfai osztatlan iskola és tanítólakás.




Skanzeni galagonya és árvácska


 Fenyegető viharfelhők, amelyek egészen Komáromig üldöztek.


Jó kis kirándulás volt. A gyerekeknek az ivókutakban való pancsolás volt a legmaradandóbb élmény.







Oldtimer show

Most hétvégén ez volt a legkellemesebb program.



Három fiúval mi lenne izgalmasabb, mint egy szabadtéri veteránautó-kiállítás. Nekünk gyerekkori nosztalgia, a kicsiknek kifogyhatatlan látnivaló.




100 forintért mászható traktor













A képek magukért beszélnek. No meg persze lángos, kürtős, fajátékok, szalmakalap, őstermelők. És ez még nem minden: hétvégén jön a felvonulás, roncsderbis veteránautós csillagtúra zárásaképpen





A tavasz egyik csúcspontja

az április vége-közepe. Lássuk, mit műveltek ezen a héten a zöld gézengúzok.

Az egyik aloe kivirágzott a ládában.
A lucfenyő bolondul szórta a virágport, addig udvarolt saját magának, amíg meg nem jelentek az ifjú és lila tobozkák. A porzós virágok bánatukban karom formájúra aszalódtak és most bánatosan potyognak, elporoznak. Ennyit az önszerelemről, bár a szél a szomszédságból talán hozhatott némi idegen virágport.



Tavaly nem is virágzott a fehér-rózsaszín cirmos tulipán, de idén végre magára talált. 



Virít az alma és a birsalma. A Húsvéti rozmaring a hatodik évben fordult termőre, az Érdi bőtermő meggy a negyedikben. Türelem kell az őshonos fajtákhoz, na!

Kezdik a haranglábak is, ő az első fecske.



A szellőrózsák sem tétlenkednek, s a paraszt nőszirmok sem. 



 Cserjéink közül a vérborbolyák sárgás-pirosan és összetéveszthetetlen illattal nyomják.


Kipusztult az egyik feketeribiszkém, de az alany egy gyökérdarabról kihajtott s csinos aranyribiszke lett belőle. Dísznövénynek megtartom, jó helye lesz a kerítés mellett. 

Ilyenkor a kertben olyan jóóóóóóó!