Mint pünkösdi rózsa
Ma reggel fél tízkor -mint a magamfajta szorgalmas kertész- még félig pizsamában a krumplit tettem fel a gázra, Laci meg alsógatyában kávézott, Juditka még aludt, Móni playmobil figurákat gyömöszölt a cserépkályha hamuzófiókjába. Igazi reggeli családi romantika, tisztára mint a tévében...
Egyszer csak hatalmas dörömbölés a bejárati ajtón. Mindjárt azt hittem, hogy a szomszéd jön át valamiért megint piszkálódni, mentem ajtót nyitni... és tátott szájjal bámultam az ajtón besuhogó hét hattyúfehér ruhás kislányra, akik egyszerre kiáltották: "Szabad-e a pünkösdöt köszönteni?"
És már rá is kezdtek a dalukra, amelyben az eljött Szentlélek áldását kérték a házunkra és minden lakóira, magasra nőtt kendert, bőségesen bort, búzát, gyümölcsöt, gazdagságot és egészséget kívántak, háromszor feldobva a magasba a bájos kis pünkösdi királylányt. Bár mifelénk még feltűnnek betlehemesek és balázsolók, a pünkösdi királylánnyal sose jártak felénk.
Nem lehetett meghatódás nélkül nézni ezeket a gyönyörű lánykákat, akik szorgalmasan felkészültek, és most mindenhova bekopognak és dalolnak, bearanyozva az amúgy is napfényes reggelt.
Jobb oldalon az első sorban a zöld kötényes lányka a pünkösdi királylány, őt emelték magasra hű kísérői.
A hűsítő bodzaszörp jólesett a lányoknak, ez a sok gyönyörű ruha azért biztosan nagyon meleg lehet, s a kosarukba is került részünkról egy kis ez-az.
"Elmentek a királylányok!"-pityergett a kisebbik lányom, amikor kikísértük őket. Bár minden reggel ilyen szép meglepetéssel indulna!
Hamarosan visszatért a falusi háromnapos ünnep fíling (a hátsó szomszéd kihúzta a gattert a ház elé és ott fűrészelt, üvöltözött, szemben meg füvet nyírtak), de a dalok még a zaj ellenére még most is felcsendülnek a fülemben.
Egyszer csak hatalmas dörömbölés a bejárati ajtón. Mindjárt azt hittem, hogy a szomszéd jön át valamiért megint piszkálódni, mentem ajtót nyitni... és tátott szájjal bámultam az ajtón besuhogó hét hattyúfehér ruhás kislányra, akik egyszerre kiáltották: "Szabad-e a pünkösdöt köszönteni?"
És már rá is kezdtek a dalukra, amelyben az eljött Szentlélek áldását kérték a házunkra és minden lakóira, magasra nőtt kendert, bőségesen bort, búzát, gyümölcsöt, gazdagságot és egészséget kívántak, háromszor feldobva a magasba a bájos kis pünkösdi királylányt. Bár mifelénk még feltűnnek betlehemesek és balázsolók, a pünkösdi királylánnyal sose jártak felénk.
Nem lehetett meghatódás nélkül nézni ezeket a gyönyörű lánykákat, akik szorgalmasan felkészültek, és most mindenhova bekopognak és dalolnak, bearanyozva az amúgy is napfényes reggelt.
Jobb oldalon az első sorban a zöld kötényes lányka a pünkösdi királylány, őt emelték magasra hű kísérői.
"Elmentek a királylányok!"-pityergett a kisebbik lányom, amikor kikísértük őket. Bár minden reggel ilyen szép meglepetéssel indulna!
Hamarosan visszatért a falusi háromnapos ünnep fíling (a hátsó szomszéd kihúzta a gattert a ház elé és ott fűrészelt, üvöltözött, szemben meg füvet nyírtak), de a dalok még a zaj ellenére még most is felcsendülnek a fülemben.
Aranyat érő
májusi eső képekben. Amíg a fiúk gumocsizmában tapicskálnak, én vízcseppekre vadászom a kertben.
Palástfű, talpig gyémántban.
Póktanya, ázottan, a borókán.
Palástfű, talpig gyémántban.
Elhunyt magastörzsű rózsa virágzó alanyhajtása.
Gyűlik az öntözővíz a hordóban.
Lóherék.
Mire ideér a pünkösd, a peóniák szirmai lehullanak majd.
Nőszirom, ázottan.
Póktanya, ázottan, a borókán.
Virágzó cserjék.
Skanzen
Még április végén összehoztunk a barátainkkal egy nagyon kellemes napot, amikor is megnéztük s szentendrei skanzen nyugat,magyarországi részét, egyben összeengedtük a 1,5 és 13 év közti gyerekeket... Izgalmasra sikerült.
Szélmalom, ez nem kisalföldi, hanem az alföldi Dusnokról való, Szekszárddal átellenben a Duna másik oldalán.
Kovácsműhely Szilsárkányból
A legkisebb, a csupa-csupa vigyor a búcsúfiának vett homokozószerszámaival.
Fenyegető viharfelhők, amelyek egészen Komáromig üldöztek.
Jó kis kirándulás volt. A gyerekeknek az ivókutakban való pancsolás volt a legmaradandóbb élmény.
Szélmalom, ez nem kisalföldi, hanem az alföldi Dusnokról való, Szekszárddal átellenben a Duna másik oldalán.
Kovácsműhely Szilsárkányból
Emblematikusan lusta disznó. Lehet, hogy már benőtt az ajtófélfába.
A csajok kedvenc paripája.
A nevezetes mosonszentpéteri sváb kápolna
A Szatócsbolt hívogató épülete. Kifogyasztottuk a kakasnyalókaraktárt.
Meli, itt a három királyfim.
A mindig tevékeny két nagyfiam kukoricát darál.
Egyéb fontos látnivalók: az őrségi harangláb.
Szekerek
Az őrségi kerített ház kamrája.
Rengeteg, hatalmas, csípős fekete hangya. Meg se próbáltunk leülni a földre.
A kondorfai osztatlan iskola és tanítólakás.
Skanzeni galagonya és árvácska
Oldtimer show
Most hétvégén ez volt a legkellemesebb program.
Három fiúval mi lenne izgalmasabb, mint egy szabadtéri veteránautó-kiállítás. Nekünk gyerekkori nosztalgia, a kicsiknek kifogyhatatlan látnivaló.
Három fiúval mi lenne izgalmasabb, mint egy szabadtéri veteránautó-kiállítás. Nekünk gyerekkori nosztalgia, a kicsiknek kifogyhatatlan látnivaló.
100 forintért mászható traktor
A képek magukért beszélnek. No meg persze lángos, kürtős, fajátékok, szalmakalap, őstermelők. És ez még nem minden: hétvégén jön a felvonulás, roncsderbis veteránautós csillagtúra zárásaképpen.
A tavasz egyik csúcspontja
az április vége-közepe. Lássuk, mit műveltek ezen a héten a zöld gézengúzok.
Az egyik aloe kivirágzott a ládában.
Cserjéink közül a vérborbolyák sárgás-pirosan és összetéveszthetetlen illattal nyomják.
Az egyik aloe kivirágzott a ládában.
A lucfenyő bolondul szórta a virágport, addig udvarolt saját magának, amíg meg nem jelentek az ifjú és lila tobozkák. A porzós virágok bánatukban karom formájúra aszalódtak és most bánatosan potyognak, elporoznak. Ennyit az önszerelemről, bár a szél a szomszédságból talán hozhatott némi idegen virágport.
Tavaly nem is virágzott a fehér-rózsaszín cirmos tulipán, de idén végre magára talált.
Virít az alma és a birsalma. A Húsvéti rozmaring a hatodik évben fordult termőre, az Érdi bőtermő meggy a negyedikben. Türelem kell az őshonos fajtákhoz, na!
Kezdik a haranglábak is, ő az első fecske.
A szellőrózsák sem tétlenkednek, s a paraszt nőszirmok sem.
Kipusztult az egyik feketeribiszkém, de az alany egy gyökérdarabról kihajtott s csinos aranyribiszke lett belőle. Dísznövénynek megtartom, jó helye lesz a kerítés mellett.
Ilyenkor a kertben olyan jóóóóóóó!
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)
Bejegyzések
