2013. június 7., péntek

Öngyógyítósdi 6. Gyomirtás, mulcsozás a vegyeskertben és az elvek szembeköpése

Egy kis személyes
Röstellem, de eléggé hanyagoltam a blogot, mivel elég sok minden más elvonta az energiám a kerttől meg a blogolástól. Szóval... mikor  Juhmeli édes Bálintja, Vargaera kis Lernkéje megszületett, annyira gyönyörködtem az apróságokban, hogy nemsokára azt vettem észre, hogy kétcsíkosat kell pisilnem. Október végére tehát a mi családunk is gyarapodik egy újabb kis emberkével. Nagyon boldogok vagyunk. 
A gyarapodás folyománya a helyszűke a házban, szóval épp lakásfelújítás közepén tartunk, Jani bútorokat gyárt, belefogtunk az összes kis javításba, ami az építkezés óta elmaradt, meg festetünk is nemsokára. A babavárás elején eléggé takarékon voltam, de most már kezdek erőre kapni és rendszeresebben posztolgatni. 

Vegyes kultúrák, társítások
Répa-hagyma-paradicsom

Korán vetettem, soká kelt ki, de mostanra nagyon megugrott. A sárgarépát egyelgetem a napi körutak során, az ujjnyi vagy ceruzavastag kis répákat megeszik a gyerekek. Bőven van már petrezselyemzöld, főzőhagyma. A kihagyott 1 m szélességű helyeket szalmával mulcsoztam, ide San Marzano paradicsom került, némi maradék dughagymával körbeduggatva. Őszintén szólva, nem nagyon turbósítgatta,  nehezen is eredt meg. 

Ebbe a közegbe vetettem a tápiószelei génbankból szerzett szigetközi pasztinák tájfajtát, a magminta két sorra volt elegendő. Lassan kelt ki, most öt-hat centisek a növénykék. Gyomlálás után fűmulcsot kapnak majd. 

Retek/sali + káposztafélék + kabakosok
Nagyon jól működő társítás, a száraz áprilisban alig volt földibolhánk. A retek-saláta vegyes vetés tuti tipp, merem ajánlani mindenkinek! A saláta a lassan palántává növő káposztaféléket is védi. (No meg szerencsém van a nedves idővel, azt rühellik a földibolhák.) A cukkinik patisszonok is alakulnak, bár szükség lesz némi pótvetésre, mert kicsi fiam nagy kíváncsian szétbontotta az egyik vetőfészket, kidobta a csírázó magokat. No de ennyi baj legyen...

Következő feladat a káposztafélék szétpalántázása, a zeller is már nagyon rühelli a virágládát. Nyári salátamagból elég kevés van, de ezt a kísérőt nem nagyon érdemes elhagyni, azt súgják az eddigi tapasztalataim. A Vetéstől a tálalásig azt a módszert javasolja, hogy ültetőfával vájt kis lyukba 6-7 szem magot tegyünk a tőtávnak megfelelően és locsoljuk be, így gazdaságosabb a magfelhasználás, mint a sorbavetésnél. Megszívlelendő az ötlet. 

Csemegekukorica-uborka
Szépen kikeltek, az ubi 3-4 leveles. Ha még két-három levelet hoz, ki kell csípni a közepét, hogy elágazzon. 

Marginális
Ági adott még 10 tő Zömök fajtájú paradicsomot, amit nem akartam a répás vegyeságy árnyékos részébe szuszakolni, ezért ez a paradicsomsor az egyik üres, napos ágyásszélre került, a fokhagyma mellé. Néhány tő körömvirágot kap kísérőnek, meg sok mulcsot. Lényegesen könnyebben éledt meg, mint a San Marzano.
Kiültettem a Zömökök mellé a Szentesi kosszarvú paprikákat is. 

Babok

Külön ágyba ment a bokorbab meg a génbankos babok. Pechemre futni akarnak, látszik a kacsokon, amit növesztettek. Meg kell karózni őket. A lóbab virágzik, a fűszerkertben találtam neki helyet. Egyelőre nem tetves. Hiába vásároltam be csicseriborsóból, el sem ültettem a magokat a sok eső miatt. Majd jövőre...

Mulcs gyomokból, hulladékokból
A májusi esők szinte egymásba értek, ennek következménye az elképesztő buján növekvő vegetáció. A gyomok persze elég jól beelőzték a veteményt, kapálni a sarat pedig nem volt kedvem, úgyhogy a kert nem vegyes, hanem inkább elhanyagolt képet mutatott. Most álltam neki rendet tenni, kapa helyett gumikesztyűvel nyűttem ki a gyomokat a még mindig jó nedves talajból és jobb híján ezzel mulcsoztam. 


Mulcsanyagot adott még a fűnyesedék, meg a dombágyásra vetett, majdnem felmagzott spenót. Figyelemreméltó ez a spenót, tényleg igazán szuper talajállapotokat hagyott maga után. Arra gondoltam, az őszi rendrakást követően, ha már nagyjából a fejünkben van a kertterv, a palántákkal nyáron betöltendő helyeket már ősszel elő lehet készíteni spenótvetéssel, amit ráadásul már február végétől lehet szedni. Palántázás előtt egy kicsivel csak lekapálom a kivénhedt spenótot és már mehet is közé a végleges nyári kultúra. Visszatérülne a magok többletköltsége.
A gyomnövények kondija sokat elmond a talaj állapotáról és ez a tavalyi mulcsozásnak köszönhetően szemlátomást javult. Kevesebb a paréj, több a tyúkhúr. Rengeteg a szulák meg a madárkeserűfű - jelezve a talaj tömődöttségét. Mulcsozz be, kérlek - szól az üzenet. A sok esőnek köszönhetően felhígult a tavaly túladagolt fahamu, sokkal szebb, egészségesebb a növények kinézete. Nem kapáltam a sűrűn benőtt sorok között, csak kihúztam a gyomokat, jól kiráztam a gyökerüket, nagyjából összetéptem őket és a sorközökre fektettem. Ahová kevés jutott, oda szórtam a felmagzott spenótot, salátát, magról kelt szarkalábakat. 

Gyümölcsök
Amilyen jó a sok eső a zöldségnek, annyira ártott a gyümölcsfáknak. Az őszibarack tafrinásodott, ezt megoldottuk tépkedéssel. A Húsvéti rozmaring almafán pajzstetvek jelentek meg, ezt is jól megkopasztottam. A tetvekkel azonban nem bírtunk (biokert ide vagy oda), jött a Decis, mint Minyonéknál. Most a körtéinken az a jó kis bacis hajtáshervadás van soron, hétvégén megkapja a rezet és kész. Az alatta lévő szamócát pedig letakarjuk fóliával. Ez van, mi is lejjebb adtunk az elveinkből. 

2013. június 1., szombat

Édes hármas



„A közepiből morzsoltam. Régen is mindig azt mondták, hogy a közepe a lelke a szemnek, vagyishogy a nyélnek. A hegyén meg a végén levő szemeket nem kell belerakni, azt ki lehet vágni, nem vetőmagnak való. A közepe, az éri a legtöbbet-’’ mondta a kertszomszéd Marika néni, amikor a markomba olvasta a csemegekukorica-szemeket. Előtte panaszoltam neki, hogy a drága, fémzárolt csemegekukorica-mag enyhén szólva hiányosan kelt ki. Marika néni erre meglepett egy óriási adag háziszedett vetőmaggal. „Ezt vissza lehet ültetni, nem fajzik el, mint az a sokféle agyonnemesített franc hibrid, és finom is”-tette hozzá. Igen megörültem mert már évek óta keresgéltem olyan fajtát, ami tényleg nem hibrid, és nyugodtan visszaültethető. Vetettem is belőle azonnal, de nem csak sorba, hanem a mifelénk divatozó hármas társítás szerint rendeztem el a neki szánt jókora ágyást: az uborka-kukorica-futóbab trió formájába vetettem.
 Ez a három növény egy területen gyönyörűen megterem. Kicsi koromban is gyakran láttam sok kertben ezt az „édes hármast”, amivel kis helyeket is jól ki lehet használni.Ebben az összeállításban a kukorica mint oltalmazó és támasz hűs árnyékot ad a vízigényes uborkának, és egyben természetes karója a futóbab indáinak. A termésérlelésben azonban a rákúszó növények nem zavarják. Valamivel nagyobb hely kell az „édes hármashoz” , mint a közönséges csemegekukorica – ágyáshoz, de lényegesen kisebb így is a szükséges termőterület, mintha külön-külön vetnénk babot, csemegekukoricát meg uborkát. Két éve kísérletezek kordonon nevelni uborkát, de teljes csőd, idén visszatérek ehhez a régi, parasztkerti megoldáshoz. 2010-ben ültettem utoljára így, akkor egész jól sikerült, különbül, mint az elmúlt két évben együtt.
A nevelgetési eljárás a következő:
Először a csemegekukoricát kell elvetni, sortávolságnak bő 1 méter kell. A kukoricamagot nem szoktam áztatni. Lépésenként ültettem el két-két szem kukoricát, takartam, majd vártam. Hamarosan kibújtak a kis növények. Ekkor a sorközöket felkapáltam, és a közepére egy sávban elvetettem az uborkamagokat. Marika néni mondta, hogy a magvakat édes tejben áztassam egy éjszakán keresztül a biztos kelés érdekében. Mivel nemrég vetettem, ezek még nem keltek ki. Célszerű a későbbi macera elkerülése érdekében peronoszpóra-rezisztens fajtát választani az uborkából.
A babot is közétettem: a babszemeket a kukorica kelése után kis kézi ásóval a kukoricatövek mellé ültettem, minden második tőhöz egy-egy szemet. A babnak mindenféleképpen futósnak kell lennie, jó a törökbab, a Juliskabab, meg a számtalan hasonló fajta. Ezzel összeállt a csapat, innentől kezdve csak pátyolgatni kell a fejlődő növényeket.
Mindhárom növény kikelése után alapos gazolás jön, aztán be kell mulcsozni jó vastagon az ubi környékét fűnyesedékkel, szalmával. Ez a talajt nedvesen és gazmentesen tartja, és az uborka sem lesz sáros. A kukoricát fattyazni kell egyszer. A babbal nem kell foglalkozni, az illedelmesen hajt majd, és ahogy kell, felkapaszkodik a kukoricára. Amikor az uborka méteres hajtásokat növeszt, kacskaringós kacsokkal a végén, akkor ezeket fel lehet tenni a kukorica alsó leveleire. Az uborkák így hasonlóan növekednek a kordonoshoz, szép tiszták maradnak. Azért nagy szárazságban az egész együttest meglocsolom néhányszor. Két hónap múlva dús, nehezen áthatolható dzsungelünk lesz, teli szúnyogokkal, ideális gyerekbunki. És lehet kutakodni a termések után. A kukoricák címereinek magasságában kifejtős jellegű babot szedhetünk, a kukoricacsövek eddigre már megteltek, és térdmagasságban lehet szedni az uborkát. Tény, hogy az intenzív, kordonos művelésben, illetve külön karókon bővebb a termés, de ez helytakarékosabb, illetve kevesebb vele a munka: megspóroljuk a támrendszer macerás építését, ősszel pedig elbontását.A sűrű, összefüggő növényzet és a vastag mulcs kifojtja a gazokat. Kordonbontás helyett csak a kórót kell eltakarítani, de ezt darabokra vágva gyújtós gyanánt el lehet használni. Nagyanyáink tapasztalatán kialakult, bevált társítás ez kiskertekbe. Nagykerti, szántóföldi változata is közismert volt a régi paraszti gazdálkodásban: ez a takarmánykukorica-bab-takarmánytök hármas.  
Az "édes hármas" ültethető főveteménynek- ilyenkor a vetés ideje április vége-május eleje, és júliustól terem. Ilyenkor a termés korábbi, igen finom minden. A kukoricából és a babból ha hagyunk tovább érni, a jövő évi vetőmagszükségletünket is kinevelhetjük.
Korai fajtákból összeállítva másodvetésként is jól szerepel, ha június végéig szabadul fel hely a kertben erre a célra. Ilyenkor a bab már nem érik be őszig száraz babnak, tehát a jövő évi vetőmagot sajnos nem tudjuk innen megszedni, de megenni fejtősen finom. Az uborka és a csemegekukorica ebben az esetben szeptember elejére ad fogyasztható termést. Ez is jó, bár a csemegekukorica íze ilyenkor már nem olyan dús, telt, mint augusztusban. Az uborkának viszont optimális a már kicsit hűvösebb időjárás! És még egy haszna van. Anyuci szerint szeptemberben a legjobb az uborkát eltenni, mert már nincsenek olyan melegek. A júliusban eltett ecetes uborka - hacsak nem tömte teli tartósítóval - sokszor az augusztusi kánikulában felforrt, megbuggyant, bepuhult, ki lehetett dobni. A szeptemberi eltevésű azonban még jövő tavasszal  is kifogástalanul ízes maradt. Eltenni való uborkát ezért régen mindig ebben a felállásban és ütemezésben neveltek nagyszüleink.
 Én is ezt az eljárást követem: egy darab van fővetemény gyanánt, és a hamarosan letermő zöldborsó helyére is ez kerül majd. Igazi lusta kertésznek való megoldás ez, aki mindent szeretne, kevés munkával.