Eisenstadt és a növények

 Hoztam néhány növény-és-város típusú fotót ebből a kis osztrák ékszerdobozból:

A kastély közvetlen környezetét kevéssé vízigényes, fenntartható évelőágyásokkal oldották meg, a leggyakoribb növények az ágas homokliliom, szamárkenyér, a Perovskia és a közepes termetű díszfüvek. Teljesen más a hangulatuk, mint az akár egy évtizeddel ezelőttig szokásos begóniáknak. 

Most már az ilyen típusú beültetések határozzák meg a virágágyások karakterét. 

A kastély macskaköves udvarát dézsások csoportjai színesítették pálmákkal, banánákkal és papagájvirágokkal. 

A vintage tárgyakkal díszített kirakatú bolt ablakát és a szomszéd kaput fehér futórózsa fogja keretbe.

A sétálóutca nagyméretű edényeiben olajfák nőnek, mint egy óriás bonsai, levendulával társítva. Apró izzójú ledes lampionokat hordoznak, ami hangulatos éjjeli díszkivilágítást ad a promenádnak. 

Virágkompozíciók a kastélyból, az edény, a fények, a növények és a kagylódíszes fülkék mediterrán festése izgalmas egységet alkotnak

Kertmérleg 2025

 11 éve, 2014-ben készítettem egy kis pénzügyi helyzetelemzést a kertről. Akkor az jött ki, hogy számszakilag csak viszi a pénzt a kert. Szezonjában 1 év alatt 84 munkaórát fektettünk bele, akkoriban a szabadidőnket 1000 Ft/órával számoltuk, plusz vásároltunk 20.000 Ft-ért magokat, szerszámokat, virágföldat és hasonlókat, tehét befektettünk költségben és munkában 104.000 Ft-ot, amit a kertre fordítottunk. 

Akkor az anyagi keretek nagyon szűkösek voltak, két kicsi gyerekkel voltam gyeden és minden fillér számított. A termények értéke, amit megtermeltünk (~88.000 Ft), egy kicsit felette volt a befektetett munkának, de a vásárolt dolgok étéke nem nagyon térült meg. 

Az egy szezon alatt termelt gyümölcs, zöldség, fűszernövény és egyebek értéke kb. az egy havi gyed össszegének (kb. 105.000 Ft) 85%-a volt. Akkor arra a következtetésre jutottam, hogy pénzben, számszakilag nem éri meg, de a konyhához adott plusz és termelt növényi javak sokfélesége, minősége miatt mégiscsak megéri a kerttel foglalkozni. De hogy változott a helyzet 11 év alatt?

És most, 2025-ben: 

Élethelyzetünk annyiban változott, hogy 3 gyerekünk van és már teljes állásban dolgozom, tehát egy picit kevésébé szoros a költségvetés, de pazarolnivalónk nincs. A munkaóránkat 5000 Ft-jával  számolom, ennyi lenne az órabérem a munkahelyen, tehát a munkaráfordítás 85x5000=425 000 Ft, idén magokat kb. 10.000 Ft értékben vásároltunk, palántákat 5.000 Ft-ért és virágföldet 10.000 Ft-ért, a dologi költség 25.000 Ft, meglepő módon alig növekedett. A ráfordításunk együtt 450.000 Ft. 

Az élelmiszerek nagyon megdrágultak és többen is vagyunk, nagy étvágyú kamasz gyerekekkel, úgyhogy az élelmiszerfogyasztásunk sokkal nagyobb. 

Volt növény, ami kipusztult, van, amit mi vágtunk ki, mert túlnőtt, nem termett, problémás volt. Másokból újat telepítettünk, ami már termőre fordult. Létesítettün két magaságyást, ahová a nagyobb odafigyelést igénylő zöldségek és gyakran használt fűszerek kerültek, plusz fenntartunk 75 m2 zöldségest. Ami növeli a megtérülést, az, hogy értékes termésű növényeket ültettünk, pl. nashi körte, szeder, málna, gránátalma, mogyoró. Ezeket boltban, piacon nem nagyon vásárolnánk magas áruk miatt. Házilag állítunk elő teát, fűszersókat, ami szintén elég drága kilós árú termék. Ami még nagyon megérős, az az aszalványok, a zöldűszer, szárítva fűszerkeveréknek feldolgozva, a friss mikrozöldek és a nagyon egyszerűen nevelhető spenót. 

Tehát 85 munkaórával fenntartunk egy (viszonylag) rendezett környezetet, és előállítjuk a következő javakat: 

Termék	Mennyiség	Új átlagár (Ft/kg)	Érték (Ft)
Burgonya	30 kg	400Ft	12 000,00
Édesburgonya	15 kg	1 000Ft	15 000,00
Paradicsom	20 kg	1 000Ft	20 000,00
Paprika	5 kg	1 400Ft	7 000,00
Zöldbab	10 kg	1 200Ft	12 000,00
Hagyma	5 kg	600Ft	3 000,00
Karalábé	2 kg	700Ft	1 400,00
Uborka	2 kg	800Ft	1 600,00
Tökfélék	20 kg	700Ft	14 000,00
Cékla	5 kg	400Ft	2 000,00
Zöldsaláták (Rukola, fejes, jég, Lollo, mikrozöldek)	15 kg	1 200Ft	18 000,00
Zöldfűszerek	2 kg	5 000Ft	10 000,00
Spenót	5 kg	1 000Ft	5 000,00
Héjas mogyoró	10 kg	1 800Ft	18 000,00
Málna	5 kg	2 200Ft	11 000,00
Szeder	10 kg	3 500Ft	35 000,00
Josta, egres	2 kg	2 000Ft	4 000,00
Alma	20 kg	600Ft	12 000,00
Körte	20 kg	700Ft	14 000,00
Nashi körte	5 kg	2 500Ft	12 500,00
Őszibarack	20 kg	900Ft	18 000,00
Gránátalma	10 kg	1 400Ft	14 000,00
Szőlő	100 kg	1 000Ft	100 000,00
Meggy	6 kg	1 500Ft	9 000,00
Birsalma	10 kg	1 500Ft	15 000,00
Hársfavirág teának	0,5 kg	10 000Ft	5 000,00
Kerti virégcsokor, 10 szál+zöld	10 csokor	3 000Ft	30 000,00
Örökzöld dekorálni	50 szál	100Ft	5 000,00
Faapríték	50 kg		10 000,00
Mogyoróág karónak	15 db		6 000,00
Tűzifa, grillhez	30 kg		3 000,00
Kerti komposzt	0,5 m3		12 000,00
Összesen			454 500,00

Jelenleg sima piaci árakkal számolva szinte nullszaldón vagyunk, pontosabban minimális pluszban, de ezzel a 85 órai munkával pont egy havi fizetésnyi értéket adunk a konyhára, háztartáshoz, amit nem kell a boltban megvenni. Ez nagyon nagy szám! De ha a zöldségeket, gyümölcsöket nam a sima, piaci, hanem bio, vegyszermentes árban számoljuk, akkor a nagyon szerényen számolt másfélszeres áruk miatt már kb. 200.000  Ft pluszban vagyunk. 

 

Nem néztük a feldolgozott termékeket. Számoljunk mondjuk 15 munkaórát (75000 Ft), hogy kerek 100 óra legyen az időráfordítás, és a következőkkel töltjük általában a kamrát: 

Málna/szederlekvár	15 üveg		30 000Ft
Őszibarack/körtekompót	15 üveg		25 000Ft
Paradicsomlé	15 üveg		20 000Ft
Sültpaprika krém	2 kg/4 üveg		9 000Ft
Birsalmasajt	2 kg		10 000Ft
Fűszersók	0,5 kg		2 500Ft
Szárított, őrölt fűszerek	0,5 kg		5 000Ft
Összesen			101 500Ft

Összegezve tehát 500.000 Ft ráfordítással 555.000 Ft értékteremtés, ha piaci áron számojuk, 755.000 Ft ha bio áron. Eltekintve a munka/mókatehertől, egy havi jövedelmet hoz a konyhára, amit mi termelünk, nem pedig fogyasztunk. Nos, amilyen drága minden élelmiszer, így feldolgozva már bőven megéri.

 Plusz: ingyen kondicionáló torna a kapálás 😂😂, csupa egészséges élelmiszer, amit így előállítunk, a gyerekek is sokat megtanulnak az önellátás alapjaiból. Az így megtermelt zöldség kb. 40%-a az éves családi szükségletnek. Szerintetek is megéri? 

Szeder és alma hasznosítása: lekvár, krémleves és gyülölcsbőr (aszalt gyümölcsvelő)

Rengeteg szedrünk termett és mellette hull a nyári alma. Mit lehet kihozni ebből?

 Idén nálunk kissé hűvösebb és csapadékosabb a nyár, mint a korábbi években és ez nagyon kedvez a bogyósoknak: málna-josta-szedernek. A kertünkben a tüskétlen fekete szeder egy tömör kerítésfal mellett nő, délelőtt a ház, délután pedig a fal árnyékolja és csak délben kap pár óra direkt napot, s ez pont jó neki. Mostanában két-három naponta szedjük, alkalmanként olyan 3 kilókat. Savanykás ízű, parfümös-poloskás illatú, kiváló élettani értékű gyümölcs, de tele van apró, zavaró magokkal. Mégis nagyon megéri a vesződséget, a falucsoportban 3500 Ft/kg áron kínálták a héten. 

A szeder erőteljes, jellegzetes erdeigyümölcs-zamattal rendelkezik, ezt kellemesen szelídíti az alma. Már érnek a nyári almák. A mi kerünkben a később érő, permetezés nélkül is szépen termő Húsvéti rozmaring van,  ilyenkor már hull róla a kukacoktól picit megfúrt, de nagyrészt egészséges gyülölcs. A szép nagy pédányokat sajnálnám a komposztra dobálni, ezért gyülölcslevesbe, kompótnak, ebbe-abba használok belőle, még ha friss fogyasztásra kicsit savanyú is, és persze remekül párosítható lazító-sűrítő anyagként a nagyon aromás szederrel. 

Lekvár

Sárgabarack idén nem termett, viszont lekvárra szükségünk van. Az első 7 kiló szederből és hozzá 3 kiló almából lekvárt főztem. Ehhez az alma ép részeit meghámoztam és lereszeltem, aztán kevés citromlével elkezdtem főzni. A szedret szétturmixoltam és fémszűrőn átpasszíroztam, és a levét hozzáadtam a párolt almához. Így 5 kiló gyümölcsvelőt kaptam. Fele súlyú cukorral és 4 csomag lekvársűrítővel a leírás szerint besűrítettem és szárazdunsztba tettem. Olyan 7 liter lekvárt adott ki ez a mennyiségű gyümölcs. 

A második szedésből 3 kg szeder került ki és 1 kg alma. Ebből készült egy menetben a hideg krémleves és a kissé gusztustalan nevű, de annál finomabb gyülölcsbőr, ami tulajdonképp sütőben aszalt gyümölcsvelő. 

Krémleves

A hideg szederkrémleveshez 1 kiló almából a szokásos módon almakompótot főztem, közben a szedret nyersen átpasszíroztam gyümölcsvelőnek, ami kicsit több lett másfél liternél. A kész kompótból az almadarabok kétharmadát félretettem egy lábasba, ez majd a gyülölcsbőrhöz kell. A kompótlés alapba beleöntöttem a szedervelő felét és alaposan összeturmixoltam, mézzel édesítettem, egyet forraltam, majd vízfürdőben kihűtve ment a hűtőbe.  Nem tettem bele tejfölt vagy tejszínt, mert fogyasztáskor szoktam egy kevés enyhén édes tejszínhabbal ízesíteni-díszíteni. 

Szederbőr (aszalt szedervelő)

Nemrég olvastam egy cikket a szuper vagány szakács és permakultúrás kertész Nényei Lujzáról, aki említette ezt a gyümölcsbőr dolgot. Utánanéztem, mi fán terem, és ez nem más, mint bármilyen random gyümölcsvelő, amit aszalni lehet. Az almás-szedres változathoz itt találtam kiindulásnak egy leírást, ez egy túrázós hölgy blogja, aki a túra közben energiapótlásra használja azilyen gyümölcsös csodákat. 

Kicsit másképp álltam azonban neki a saját adagnak. A kiszedett kb. 60 deka kompótből kiszedett almát egy kis lábasba tettem, beleöntöttem a kb. 8 dl szedervelőt, 3 evőkanál virágmézet és egy kicsit összeforraltam, amíg eltűnt a nyers íze, majd alaposan még egyszer átturmixoltam, hogy egészen sima püré legyen. Közben a nagyméretű gáztepsibe (40x50 cm) sütőpapírt tettem és a forró gyümölcsvelőt elsimítottam benne. 

A sütőt 70 fokra, légkeverésre tettem és 6 órát aszaltam, a sütőajtót a gőz eltávozása miatt egy fakanál nyelével kitámasztottam. Ekkorra már nem "izzadt ki" több nedvességet magából. A felülete beszáradt, az állaga hajlíthatóan rugalmas lett, mint egy keményebb fajta gumicukor, de érezni lehetett benne a magasabb rosttartalmat. Amikor kihűlt, óvatos mozdulatokkal lefejtettem a papírról, ollóval 2x20 cm-es csíkokra vágtam és feltekertem. Az eredeti receptnek megfelelően hűtőbe tettem, mert a szabad levegőn bepenészesedhet, Nem az örökkévalóságnak készül: kb. egy hónapig áll el elvikeg, de talán érdemes lenne próbálkozni a továbbaszalással, hogy tovább tárolható legyen. 

Nagyon ízletes csemege, de eléggé koncentrált, a másfél kilónyi kiinduló anyagból olyan 20 deka maradt. Jogurtba, műzlibe tenném apróra vágva, vagy gyülölcskenyérbe, kevert sütibe. De ha szirmokat, leveleket vágunk belőle, szépen lehet tortát, muffint is díszíteni vele, viszont vgyázni kell vele, mert ereszti a színét. Az az erőssége, hogy szinte változatlanul őrzi meg a nyár ízeit. 

Alkalmazkodás a változó klímához

 A mostani élethelyzetemben megvallom, nem olyan nagy prioritás a kert, mint korábban. Három fiam van, lejárt az anyasági mellett kérhető részmunkaidő, kaja kell, meg nem koszososdhatunk, így a kert az, ami megszenvedi a szabadidő hiányát. Messze nem olyan szép a kert, mint lehetne, és mellette ott van az a kihívás is, hogy bizony a nyarak sokkal szárazabbak és forróbbak, mint valaha, gyorsabban támadnak forgószeles viharok a kisalföldi szélcsatornában, és a teleken jóval kevesebb és enyhébb a fagyos nap. Változik minden és nincs mese, alkalmazkodunk kell. 

A növényállományunk eltolódott mediterrán irányba. Ha vásárolunk is, eleve olyan növényeket  veszünk, ami sanszos, hogy megmarad, de ha valami kipusztul, belenyugvó attitűddel fogadom. Próbálkozás volt, nem jött be és ennyi. Aztán igyekszem újra felfedezni a régi idők igénytelen, kevés gondozást igénylő növényeit, ezért házon kívül járva figyelem a nyaralók, hétvégi házak társításait, amelyek elviselik a kevés gondozást és az esetleges öntözést. Díszfüvek, cickafark, kúpvirág, pünkösdi rózsák, japán szellőrózsa, árnyékliliom,  Perovskia, szamárkenyér... folytathatnánk a sort sokáig. 

Régen szinte minden szabadföldben volt Most a több gondozást, ellenőrzöttebb és kevésbé kitett körülményeket igénylő növények cserepekbe, edényekbe kerültek: pozsgások, örökzöldek, egynyáriak. Az igényesebb zöldségek, fűszerek pedig a magaságyásokba, így kevésbé pocsékolódik az értékes öntözővíz. Most éppen magaságásra alkalmas, finom szerkezetű mulcson töröm a fejem. 

Aztán használható gyakorlatot ad a városi növénynevelés is: a  tetőkerti, balkonládás kertészek tapasztalatai egyre étékesebbek vidéken is. Nyerőek az edényben nevelt hagymások, egynyáriak, apróbb évelők. Mind úgy-ahogy elviselik a sivárabb körülményeket. Krókuszok, gyöngyikék, kis botanikai tulipánok, Puskinia, törpe nárciszok mind olyan növények, akiknek nem számít a szélsőségesebb klímának való kitettség. A magaságyásban virulnak a mikrozöldek és az egynyári fűszerek, mint a bazsalikom, kapor, ha kapnak egy kevés vizet.  

Elmondhatatlanul fontosak a fák, kerítések, mint árnyékadók. A szűrt fényben megmarad és terem a málna, josta, szeder, kevésbé ég szalmasárgára a gyep. A tujákat elfelejthetjük, már mind kipusztult vagy megcsúnyult, de a helyüket átvették az örökzöld cserjék, a Babérmeggy & CO. 

Barátkozunk egyébént a mediterrán növényekkel: a füge, a kivi jól bevált, a szőlők élvezik az enyhébb klímát, és meglepő módon renekül terem a cserje termetű gránátalma. Októberben érik és a gyümölcsök alig kisebbek, mint a szupermarketek kínálata. A leanderek három éve kint telelnek, a védett fekvésben sosincs - 1-2 °C-nál hidegebb. A diófákat támadja a fúrólégy, de az árnyékuk pótolhatatlan - leghűvösebb árnyéka szerintem a diófának van-, azonban kis trónkövetelőként már nődögélnek az apró pekándió-magoncok.

Amit elvesztettünk, azok a régi egynyáriak, amelyek a szabadföldben virultak, ezekből talán a pillangóvirág és az egyszerű nebáncsvirág meg a szarkaláb maradt, a többi általában nem nagyon sikerül. Magaságyásban, cserépben azért van büdöske meg körömvirág, de a sarkanytúka mérhetetlenül szenved. Ha valahol látni magát újravető "paraszt" petúniát, az egy megbecsülendő kincs, a kis paprikaszerű termésekből érdemes kérni, mielőtt végleg kiveszik. 

Kedvenceim a strapabíró, robusztus évelők, de a virágágyásba szükségesek melléjük árnyékadónak a termetesebb cserjék, lehetőleg örökzöldek, oszlopos tiszafa, kecskerágó. 

Az ideálom valahol a régi falusi kertek világa, de a változás kikényszerített egy elszegényedési folyamatot, elmozdulást az igénytelenebb, melegkedvelőbb növények irányába és ebből kell valamiféle élhető mixet kihozni, hidat építeni a régi Közép-Európa és a kibővülő Mediterránium kertvilága között. Nálatok hogy megy ez?

Pompázatos tavasz a Rax fennsíkján - június végén

 Régi tervem valósult meg június 26-án, amikor végre rávettem a családunkat erre a túrára. Pedig nem mentünk túl messzire: ez az 1700 m feletti csúcs tőlünk pont két órányira van autóval, kb. annyira, mint Budapest. Ezen a napon az időjárásjelentés a Kisalföldre 30°C-ot ígért, a Rax fennsíkjára pedig csak 15-öt, ami pont kellemes túrahőmérséklet. Előre vásároltam online jegyeket a kötélpályás, fülkés felvonóra. Online a fél és az egész órákra lehet jegyet foglalni, de a felvonó  a főszezonban sűrűbben jár, ez akkor hasznos, ha fáradtan visszaérve rögtön be szeretnénk szállni és lejutni a hegyről.  Az alsó állomás 600 m-es tengerszint feletti magasságról indul és nagyjából 1 km-t visz fel, a túra szintkülönbsége kb. 300 m, legtöbbször jól sétálható, vastagon murvás ösvényekkel, néhol kisebb sziklakaptatókkal. Elkel a bokát tartó túracipő. Fontos kérdés: a fenti és lenti állomáson is kulturált mosdó található, lent pedig egy kis vendéglő ajándékbolttal. Az alsó állomásnál egy elég nagy parkolót qlqkítottak ki, hétköznap reggel 4-5 autó foglalta  a helyet, késő délutánra kb. 70%-ig volt telített. 

forrás

Mi 3 kiskamasz gyerekkel, nagyon kényelmes tempóban, több megállással jártuk végig az egyik körtúrát, amire a Bergfex applikáció (kb. osztrák Természetjáró) 3-4 órát javasolt, végül 5 és fél órába telt nekünk mindez. A lépésszámláló a végén a 12.000 helyett közel 15 ezer lépést mutatott. 

Ez a második túránk a környéken, tavaly tavasszal, április utolsó napján a Schneeberget jártuk meg olvadó hóban és vad szélben, és meg kellett tapasztalnumk, hogy a hegyekben az időjárás sokkal szélsőségesebb és változékonyabb, mint amit a síkvidéken megszoktunk. Fent a fennsíkon az idő a síkvidéki április vége-május elejének felelt meg körülbelül, s ekkor volt a tavaszi fő virágzás időszaka. Nagyjából felkészülten mentünk, de a vízálló széldzsekit otthon hagytam, ami hiba volt: időnként a fellegekben jártunk (ránk ereszedett a köd), vagy percek alatt kisebb eső kerekedett, viharossá erősödött a szél. 

Gyönyörű rálátásunk volt a Schneebergre és a környező hegyekre-völgyekre, de az ösvényt nem tanácsos elhagyni, a sziklafal helyenként többszáz méter mély meredélyt alkot a túraúttól pár lépésnyire és a szikaodvakból hollók  repkednek zsákmányt keresve...

Már a felső állomástól tíz lépésnyire ezek a kis, hóvirág méretű orchideák fogadtak, a Plantnet alkalmazás szerint szúnyolgábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea) a neve. 

Ez a növény talán bérclapu, nagyon sok nőtt belőle mindenütt az utak mentén. Magas, mutatós, szép vadvirág. 

A túra első rövidebb szakasza végén egy tábla hirdette: "Alpengarten", és valóban, egy bemutató kert található a kellemes, kiülős hütte közelében. Az évnek ebben a szakában érdemes a leginkább  megnézni a helyet, a hivatkozott honlap növényeinek nagy részét megtaláltuk a környéken, még ha a képaláírások szégyenletesen hülye neveken is nevezik a virágokat!

Újabb csinos kis orchideafélék: 

Alpesi szegfű:

Tájképek az Ottohaus körül: 

Maga a hütte, a tűzfalán kifaragott védett növényekkel-állatokkal:

Alpesi cickafark:

A hütte után néhány száz méterrel tér le egy meredek, sziklás ösvény balra, amely a Preinerwand kereszthez vezet. Az út egy darabon törpefenyők és cserjés alpesi füzek közt vitt, a füzek épp termést hoztak:

Itt-ott havasalji rózsa is virágzott a cserjék  között:

 

Pöttöm tavaszi tárnicsok a cserjék árnyékában: 

 

Felkanyarodva következett a kereszthez vezető meredek kaptató: 

A kereszthez közeledve a törpefenyők és magasabb növények mind elmaradoztak, a kopár, vihatos szelektől kínzott csúcson csak a legellenállóbb fajok tudtak megmaradni. 

Molyhos napvirág

A Preinerwand kereszt 1783 m magasságban található a szirt peremén, alatta a tátongó mélység:

Innen az út hol lankásabban, hol meredekebben ereszkedik vissza a hüttéhez. Lassan visszatérnek a törpefenyők és a középmagas fenyőfák, tisztásokkal váltva. Az első párszáz méteren az út a sziklapárkányon vezet, három lépésre a szakadéktól:

Havasi gyopár: 

Kissé elnyílt medvefül kankalin:

Alpesi őszirózsa:

Tárnics a szikarepedésben:

Picike alpesi len:

A hegy királynője számomra a meglepően termetes, fenséges zergeboglár volt. Belőle is sok nőtt mindenfelé.

Végül egy utolsó meredek szakasz után visszatértünk a hüttéhez.

A végső  szakaszon a  fehér zászpa, egy nagytermetű, sárgésfehér virágú vad liliomféle búcsúztatott: 

Utolsónak a felvonót használva tértünk vissza a kocsinkhoz, fiúnként egy-egy svájci bicskával gazdagabban és 25 euróval szegényebben.

Az osztrák túraleírásokban ez a túra könnyű jelölést kapott, de a Dunántúli-köéphegységben szerzett gyakorlathoz képest közepesnek nevezném. A viszonylag sportos kiskamasz gyerekeim nyafogás nélkül bírták kb. 3 pihenővel, nem túl sietős tempóban, úgy, hogy minden érdekesebb növénynél megálltam fotózni. Gyönyörű túra volt, hihetetlen feltöltődést ajándékozott nekem, de a magasabb hegyek világába a szélsőségesebb időjárásra rákészülve érdemes elindulni.