Mostanában gyakran járunk kirándulni Ausztiába, mert a magyar lehetőségeket eléggé kimerítettük már. Ausztria legkeletebbi kétezrese már vagy két évtizede szemezett velünk, de idén végre rászántuk magunkat a randira a heggyel.
Néhány nappal korábban online vettünk jegyet a Schneebergbahnra, ami Puchberg községtől felvisz az 1800 m magasan található Hochschneeberg állomásra. 40 percig ment felfelé az egyedi kinézetű vonat a fogaskerekűekre tervezett pályán. Közben megcsodálhattuk a növényzet övezetességét, ahogy a lomberdők fenyvesekbe, majd törpefenyvesekbe váltanak. A törpefenyveseket részben havas területek váltogatták.
Két rövid alagúton is áthaladtunk a pálya vége felé, mielőtt elértük a végállomást. Május 1. volt az eredeti tervünk, de arra a napra a hegyről lefelé már nem lehetett volna helyet szerezni online, így előtte napra, április 30, keddre tudtunk csak retúrjegyet foglalni. A vonat zsúfolásig tele volt, pedig csak néhány napja indult a szezon.
Az előrejelzés 15 fokot mutatott, de a valós időjárási és terepkörülményekhez képest kicsit alulöltöztünk a magasszárú túracipő-pufimellény kombóval. A havat még csak-csak állta volna a cipőnk, de a kőzetréteg feletti viszonylag vékony talajban még februárnak megfelelő állapotban "aludtak" a füvek, a felej felázott és a meredek részeken irgalmatlanul csúszott. Amivel még nem számoltunk, az a hegytetőn viharossá erősődő szél. Volt, hogy a hétéves kis Kikinket 1 méterrel csak úgy arrébb nyomta a lejtőn.
A fennsíkom körbevezet egy kényelmesen járható és jól is jelölt út a csúcsig, de van két egészen meredek kaptató fel és le, az egyik a GSM toronyig -a mobilnet hasított- , a másik a Fischerhüttétől lefelé. A csúcsközeli részekről jól belátható szinte az út egésze, bátran mehettünk akár "toronyiránt" is.
.jpg)
