Amint egy kicsit megmelegedett az idő, március 23-án megvalósítottuk egy régóta halogatott tervünket, felkerestük a tőlünk kocsival alig egy órányira található Hainburgot és környékét. Ez a történeti városka szorosan a Duna mellett helyezkedik elaz osztrák oldalon, a túlpart már Szlovákiáé. Gyakorlatilag Rajkához hasonlóan szinte Pozsony agglomerációjává vált az utóbbi két évtizedben, pedig Ausztria része. Számos vonatkozásban kötődik a magyar történelemhez.
-án
A felfedezést a városka környékének feltérképezésével kezdtük. A várlátogatás előtt egy kilátót keresve leparkoltunk egy időszakosan zárt mellékúton, egy kicsit követtünk egy random turistajelet, és egy csodaszép helyre találtunk. Ez Rom-Röthelstein, egy legalább 800 éves kis erőd maradványa. A Duna partfala fölé magasodik, messze átlátni Szlovákiába.
Kísérteties helyként emlegetik ezt a romot: "A XI. században épült Röthelstein-kastélyt számos legenda övezi. A varázslatos órában az elvarázsolt templomos lovagok, szerzetesek és apácák lelkei kísértik a komor hordalékerdő szélén lévő romokat. Egy gigantikus kincsről is beszélnek, amelyet még nem találtak meg."
Mivel március utolsó hetében indultunk neki a túrának, az erdő telistele volt minden, a hóvirág után nyló virággal. Keltikék, gyöngyikék, májvirág. A kilátóhoz vezető utat elvétettük, találtunk vadászlest, szorgosan gyűjtögető méheket kaptárostul, tehéncsordát és bakzó nyulakat, de a turistajelet, na azt nem. Toronyiránt átvágtunk végül a domboldalon és egyszer csak tényleg sikerült rácsatlakozni a szerpentinre.
Kora délután indultunk fel a várba. A szabadon látogatható, régi középkori várrom megkoronázza a dombot, amelyet körbevesznek a lakóházak. A Wikipédia szerint a kelták alapították, a római időkben is lakott volt, és a Nibelung-énekben is említik.
Történeti, földrajzi jelentőségéről egészen részletes információkat gyűjtött össze egy tűrázó, érdemes az összefoglalóját elolvasni: Ahhol a Duna a Kárpát-medencébe lép.
Egy érdekesség a cikkből: "Állítólag a Nibeungenlied-ben említett Heimburg tulajdonképpen Hainburg vára volt, s állítólag itt tartotta nászát Attila Krimhildával – keresték is itt évszázadokon át Attila sírját." König Etzel Strasse is van a városkában, a Duna partján!
A falak részben épek, részben leomlottak. Nem igazán kiépített vár, nincs belépő, sem ajándékbolt vagy hasonló turistacsalogató attrakciók, de van néhány csodás pihenőpad a külső és a belső várfalak között kialakuló teraszon, pazar dunai kilátással.
A környezete rendezett, idősebb jaapánakácokkal népesítik be a belső várat és a falak közütti részeket, festőivé téve az összhatást. Kívül a sziklás gyepben sokféle őshonos kora tavaszi növény pompázik: gyöngyikék, kutyatejek és hasonlók.
A várfaltól egy rövid sétával elérhető a Duna menti sétány. Jól felszerelt, mosdóval ellátott játszótere miatt ez a gyerekes családoknak megfelelő célpont lehet. Láthatjuk itt a bástya kinézetű vítztornyot, az árvíízvédelmi okból viaduktszerű töltésen futó vasutat, de a legérdekesebb a tűzoltóhajók számára épített kis csónakház.
A belváros többi látnivalójára, amelyek között további magyar vonatkozású helytörténeti emlékek találhatók, sajnos azan a napon már nem jutott több energia, de biztos, hogy még visszatérünk felderíteni a több helyet.
