Öngyógyítósdi 10: Kudarcunk okai

Szóval az van... A kudarckert bizonyítványát mégiscsak meg kell magyaráznom, magamnak is nehéz belenyugodni a történtekbe. A fő ok az alulkalkulált munkaerőigény, kombinálva a családi élet egy nehezebb periódusával. Balázskánk, a kisebbik fiam a kert legmunkaigényesebb időszakában volt kiscsecsemő. Janinak pont ugyanekkor volt keresztszalagpótló műtéte hosszabb lábadozással, Andris meg keserves féltékenységgel csüggött rajtam.  Ebben a helyzetben sajnos a kert került az utolsó helyre. Mire észbe kaptam, a zöldtrágyának vetett fehér mustár az égig nőtt és aranysárga virágzatban pompázott, igaz tetvetlenül. A répák, hagymák a gaz alatt sínylődtek. A másik ágyásban egy tő patisszont és egy tő karalábét hagytak a csigák mutatóba. A kudarcos poszt írása idején keményen vitatkoztunk a kertről (a temetőből mindenki látja a tökig érő gazt... no és hova tegyem a gyerekeket, amíg kapirgálok, te meg dolgozol... jövőre csak kukoricát vetünk a tyúkoknak, stb.) Aztán Jani meggyógyult és kaszát fogott, a gaz alól pedig előkerült némi répa,  főzőhagyma, spenót és paradicsom. Most már kezd visszatérni a lelkesedés, de tervezni még nem akarok. Addig is esszük az anyu kerti terményeit, meg a piacit, sokszor pedig szégyenszemre a boltit. Ez van. A család fontosabb, mint a kert.

A másik ok az, hogy az öngyógyítós szisztéma követhetetlen a segítségre hajlandó családtagoknak.Erélyesen felszólítottak, ha normális, rendes kertet akarok, segítenek, de csak akkor, ha PONTOSAN tudják, hol mi van, mi a gyom és mi a vetemény...