Kerti és természetjáró kalandok

Játékos barkácsolás festőnövényekkel

1 megjegyzés
Számomra új, rettentő izgalmas és összetett világba kukkantottam be egy kis kézműveskedés erejéig, a növényi festőanyagok világába. A hétvégén nagy fesztivált rendeztek Mosonmagyaróváron, aminek számunkra egyik legkedvesebb része a Mesterségek utcája. Itt egy hölgy arra vette rá a közönséget, köztük a kisfiamat és keresztlányomat is, hogy sűrű, tömény növényi kivonatokkal készítsenek kis kartonlapokra egyszerű vízfestményeket: virágokat, mandalákat. Panaszkodott a foglalkozást tartó hölgy, hogy ezek a kivonatok rettentő drágák. Nekem viszont beletette a bogarat a fülembe azzal, hogy a kert, az udvar tulajdonképp tele van festőnövényekkel, amelyekkel szinte ingyen lehet kísérletezni. Meg is tettem és az eredmény hogy úgy mondjam, a kudarcokkal együtt is inspiráló. 

A növényi festés elméletéről a Skanzen.hu honlapon lehetett találni némi elméleti anyagot, de van egy nagyon jól használható, a kötőanyagokra és vízfestésre is kitérő cikk itt is, aminek segítségével el lehet indulni a felfedezőútra a növényi festékek világába.  Ugyanakkor áldom minden bloggertársam kezét, aki már vette a fáradságot és kipróbálta-leírta a tapasztalatait, mert itt azért az elmélet és a gyakorlat eléggé távol áll egymástól. Nem szabad bedőlni az ilyen felületes cikkeknek, amely szerint bármit bármivel festhetünk, és rögtön szipiszupi, élénk, extratermászetes gyurmánk-krétánk-vízfestékünk és textilfestékünk lesz. 

Aranyvessző, dió, alkörmös
Az volt a tervem, hogy három, a kertünkben is növő festőnövényből készítek vizes kivonatot , majd ezekkel megpróbálom megszínezni a bevált, otthon készíthető krémes ujjfestéket, főzött só-liszt gyurmát és még az egyszerű batikolást is kipróbálom.

Neki is láttam, képekben mesélem a történetet.
Aranyvessző virága, diófalevél és alkörmös termés volt a három kiinduló anyag. 
Rozsdamentes acél lábasba került egy-egy jó összemaroknyi mennyiség 1 liter vízzel és egy kanál ecettel.
Jó félórán át főztem a növényi részeket, aztán leszűrtem egy részüket a gyurma és ujjfesték színezéséhez.
Íme, a háromféle színű festőlé: halványsárga, barnás narancs és bordó.
A maradékba kaviccsal és befőttesgumival preparált hímzővászon-csíkokat tettem, ezeket  fél-fél órán át áztattam a lében.
Így néztek ki a kihalászás után, de jött még a vizes öblítés.
 Hogy is mondjam... egészen pasztell lett a végeredmény. A diófalével festett rongyocska középen azért szép egyenletes színű és nagyjából látszik a batikminta.
Aztán jött a sóból, cukorból, lisztből és a festőléből főzött ujjfesték. Az alkörmös itt jól vizsgázott, nem véletlen, hogy hajdan ételfesték volt. 
A gyurmák nagyon halványak lettek, hiszen viszonylag nagy tömegű lisztet kellett felvenniük. Erre a legócskább, alacsony sikértartalmú liszt a legjobb válsztás, nem lesz nyúlós a gyurma, megtartja jobban a formáját, ha kinyomó eszközöket használunk. De talán még jobb a tiszta kukoricakeményítő. 
Ezt legalább a gyerekek élvezték. 

Keményítő és cellulóz
A növényi festék egy jó nagy kalap, van benne ételfesték/színező élelmiszer is, ami nagyon jól fest bármit, ami főleg keményítőből áll, meg vannak olyanok, amik jobban boldogulnak a cellulózzal. Nem is beszélve a állati és ásványi eredetű alapanyagokról és színezőkről. 
Az első kategóriás ételekből (tapasztalt háziasszonyok és az élelmiszeriparban dolgozók a megmondhatói) elég könnyű összeállítani egy színpalettát az ujjfestékek, gyurmák, szivárványszínű kevert piskóták, tortakrémek és még sok minden más számára. Ez az egyszerűbb eset és erről még jövök egy-két poszttal.
Ha viszont cellulózt festünk (papír, pamut, fafelület), kevésbé kell a fogyaszthatósággal törődni, de sokkal töményebb festékre van szükség a kicsit is mutatós végeredményhez. Erre a célra két ötletem van, az egyik a kurkuma szép napsárgája, a másik -épp aktuális így termésérés előtt- a melegbarna diófapác, ami sok türelemmel  otthon is elkészíthető. No meg bejön a képbe a pácolóanyagok (timsó, gálic) kémiája. Rettentően kíváncsi vagyok a tapasztaltabb növényi festő bloggertársak tapasztalataira, hogyan színeződtek náluk a pamutanyagok.

Vízfesték otthon készítve, festőnövényekkel?
Butaságnak tűnhet ezzel foglalkozni, hiszen annyira filléres dolog az ételfesték és a gombfesték, de az eleven festékek színe pasztellben is annyira változatos, különleges, újszerű az E102-Tartrazin/E122-Azorubin/E131Patentkék színhármas és keverékeik sivatagához képest, hogy érdemes velük játszani.
Kipróbáltam tehát a festőleveket vízfestékként is. Itt az a nehézség, hogy cellulózt kell színezni, mint a batiknál, de a híg oldat áztatja a papírt (műszaki rajzlap), ami ráncosodik. A bejegyzés elején említett akvarellfesték jellegű oldathoz valamiféle sűrítőanyag is kellene, ami száradás közben fokozatosan adja át a papírnak és a levegőnek a festékben található vizet. A leírások szerint a régiek porrá tört mézgát használtak erre a célra. Érdekes, hogy a papírra kent oldat színe sokat világosodott a száradás során, a bal oldali képez képest egy órával később készült a jobb oldali. Alulra a 4 éves kisfiam fesztiválon festett képecskéjét tettem színreferenciának.



1 megjegyzés :

  1. Még ha nem is olyan erőteljesek a színek, mint a szintetikus anyagoknál, de nagyon szépek! És jó tudni, hogy nem ártasz vele a gyerkőceidnek!

    VálaszTörlés