Kerti és természetjáró kalandok

Páponya

Nincsenek megjegyzések

Nagyon szeretek régi szakácskönyvekben bogarászni, élvezetes a nyelvezetük, öröm olvasni a régi ételkészítési módokat, amelyek a „modern”, adalékok és szintetikus hozzávalók nélkül is hihetetlenül finom ízeket hoztak ki az alapanyagokból. Zilahy Ágnes A befőttekről- gyümölcsök, főzelékek és saláták épen való eltartása című kis könyvecske 1899. évi kiadásának 1988-as, változatlan utánnyomásához jutottam hozzá. A 27. oldalon a következő receptet lehet olvasni:


Páponya czukorban

Ugy tapasztaltam, hogy a páponya nevü gyümölcsöt nem igen ismerik, már pedig a mi családunkra még a nagyanyámról maradt hagyományképpen az ismerete, mint igen jó befőttnek való csemege gyümölcs. Igen hasonlit a pukkantó megérett magvához vagy a belladonnához. A burkából kifejtve az apró sárga paradicsomhoz hasonlít. Belül nagyon sok apró maggal van tele a különben leves, édes és igen kellemes füszeres kis gyümölcs. Némely vidéken ananászbogyónak is hivják. A páponyákat apró tokjukból ki kell fejteni s szép tisztán kezelni. Megmosni nem kell, mert amugy is nagyon nedvdus. Egy kiló páponyához egy kiló czukorport kell venni. Egy lábasba, a melybe csak pár kanálnyi víz legyen: öntsük bele a czukorport s ha a czukor elolvadt, tegyünk bele egy narancsot vékony karikákra vagdalva héjastól együtt. Ha a czukor fölforrt a narancscsal, öntsük belé a páponyát. A narancs helyett czitromot is használhatunk. A czukorral forraljuk föl a páponyát, gyengén megkavargatva, hogy a czukor mindenütt érje a gyümölcsöt és az egész tömeg kissé átmelegedjék. Ha ez megtörtént, fedjük be a lábast, tegyük félre másnapig s ha kihült, szürőkanállal szedjük ki a páponyákat levéből, rakjuk apró üvegekbe, hogy télen, a mikor használni akarjuk, ne kelljen elpazarolni e különleges csemegét. A meghigult levét tegyük ujra tüzre, süritsük meg amennyire a czukorba főtt gyümölcs levét szoktuk, töltsük tele az üvegeket, kössük be hólyaggal és a szokott módon pároljuk ki vizben.

A receptben szereplő páponya leírása kísértetiesen hasonlít a perui földicseresznyére, amelyet már évek óta nevelek a kertben. De biztos, hogy ez az? A földicseresznyének vannak rokonai, sok köztük mérgező. Ennél a befőttnél csak az a páponyafajta jöhet szóba, amelynek a gyümölcse mindenféleképpen ehető. A neten kutakodva a páponya mibenlétére a következő lehetőségek kerültek elő:
  • a receptben szereplő pukkantó a dudafürt másik neve, de a szerző nem erre gondolhatott, mert ezt a fajta pukkantót én még csak kis fa formájában láttam, és ráadásul pillangósvirágzatú. Ez biztos nem a befőzendő páponya;
  • a fent említett belladonna már kicsit közelebb visz a megoldáshoz (burgonyaféle rokon), de az mérgező, nem kompótnakvaló. Nem hiszem, hogy bárki is nadragulyakompótot kóstolna!
  • befigyelhet még a zsidócseresznye avagy lampionvirág is, ami az erdő aljában nő a környékünkön. Ezt is sokan nevezik páponyának. Kiskoromban őszi erdei séták során anyukám mondta, hogy mérgező az egész növény, sőt megfogni sem engedte, nehogy nekem és kedves szerzőtársamnak baja legyen belőle. Kerültük is méterekre a piros lampionokkal díszes növényt. Aztán amikor meg a mindenszenteki koszorún megláttam a növény aranyfestékkel szórt burkát, álmélkodtam, hogy hogyan élhet még a virágboltos néni, aki a koszorút készítette... Az Erdőkóstoló blogon kiváló cikk és linkek vannak a témáról
  • a receptben említett ananászbogyó már fontos támpont, ananászcseresznye néven a földicseresznye közismert, ez egyértelműen azonosít szerintem. Az apró sárga paradicsomhoz való hasonlítás szintén, a zsidócseresznye termése bévül is piros.
  • a neten páponya gyanánt még a téltemető is szerepel, de itt nyilvánvalóan nem erről van szó.
Lényegesen szabatosabb leírás tisztázza a Wikipédián a földicseresznye-féleségek egymáshoz való viszonyát: röviden: rokonok, Magyarországon vadon csak a lampionvirág él(dísznövénynek termesztik is), a másik kettő ehető faj (tomatillo és földicseresznye) csak termesztve, kertekben él meg.
Összegezve: ez a páponya, amelynek Zilahy Ágnes leírta a receptjét, a perui földicseresznye. Meglepődtem azon, hogy már Zilahy Ágnes nagymamája is készítette ezt a bizonyára finom kompótféleséget. Akkor ezek szerint már az 1850-es években ismerték Erdélyben ezt a kis gyümölcsöt! Valahol azonban mégsem szörnyülködtem annyira... Végül is1920-as születésű nagymamám mesélte, hogy a nagyszülei Püskin, még a Duna-szabályozás előtt a vizes laposokon lila kruplit termeltek, amit nagyon jó árban, különlegességként tudtak eladni a mosoni piacon. Miért ne ismerhették volna a régiek a földicseresznyét is? Nem véletlen keresi sok kertész a régi zöldségek, gyümölcsök tájfajtáit, hihetetlen értékük van. Nagy kár, hogy mindezeknek az ismereteknek, fajtáknak,felhasználásuknak hatalmas része a „modern” talajműveléssel és kertészkedéssel eltűnt.
A szakácskönyvi meglepetésreceptnek ezért örültem meg annyira. Bár nem hiszem, hogy valaha is tudnék annyit termeszteni, hogy befőzésre sor kerüljön. Anyukám hatalmas kedvence ez a kis gyümölcs, nem tudja megunni. Frissen, a burkában meg igen jól eláll tél elejéig, amikor már szűkösebb a hazai gyümölcsválaszték. Aki azonban ki akarja próbálni, páponyanevelésre fel!

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése