Kerti és természetjáró kalandok

Haranglábak

Nincsenek megjegyzések


Csodás, régi, parasztkerti virágok, amelyek meglehetősen otthonosan érzik magukat a kertemben. Ezt az is bizonyítja, hogy szaporodnak, nem is akárhogy. Budaházy Edda is büszke lehetne rájuk. 


Szóval, volt egy magról nevelt bordóm. Magányos szingliéletet élt évekig, bulizott a méhecskékkel és semmi magonc, sehol egy palánta.


Aztán, pont amikor kívánós terhes voltam, megkívántam ezt a lila-fehéret az egyik soproni kertcentrumban. 


Kicsi volt, de tökös dögös és hamarosan szerelembe esett a bordóval, de azért lehetett ivari elhajlás a dologban, mer mind a kettő őrülten magzani kezdett. Ősszel még a járdarésből is kis harangláb-magoncok kandikáltak pajzánul. 


Most már látszik az eredmény, az egyik sarj fehér, a másik rózsaszín, de a legtöbb sötét. Bordó. 



Ha rajtuk múlna, az egész előkertet Kárpát-medencét betöltenék.  Az ő magjaik is majd kikelnek a maradék résekben és felnőnek szépen.  Betöltik a szabad helyeket a bokrok alatt és nem engedik elszabadulni a galád borzaskaták invázióját. De ha keverednek? Jajj, hát akkor összeomlik az ideológiánk?  A virágoknak könnyű, ők felnőnek, a gyerekeinket viszont sok-sok szeretettel nevelgetni kell. 


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése