Hagymaszüret

Napok óta – vagy inkább egy hete – szinte csakis a hagymákat ássuk föl a kertből. A hőség beérlelte a hagymafejeket, jócskán leszárította a zöldjüket. A nagy melegben igazából egyikünknek se volt kedve felszedni, végül már negyedöles gazban állt, amiből a legkisebb mozdulatra zümmögő szúnyogfelhő bukkant elő. Csak az ágyás széléből húzogattuk ki mindig azt a pár fejet, ami a főzéshez kellett.
A héten azonban megérkezett a várva-várt eső, hatvan milliméter három részletben. Nos, ezért aztán galoppban szedhettük a hagymát. Mert még a jobbik eset az, ha az esőtől visszagyökeresedik, és újra kihajt. Viszont a csapadéktól el is rothadhat! Először kigyomláltuk a hagymaparcellákat, aztán elő a talicskával, és csak pakoltuk bele a fejeket. A talaj szerencsére omlós és morzsásan puha volt, mint Bendes ángyom zsomporkeksze, kézzel kinyűttük a hagymát, gyorsan ment. Három púpos talicskával lett a másfél kiló dughgymából és háromtasaknyi magból. Ha nagyképűsködni akarnék ezzel, azt is mondhatnám, hogy rekordtermés, de a kert állagához és a belefektetett munkához képest ez azért igencsak túlzás. Azonban évek óta nem volt ilyen szép és jó minőségű termésünk, a választék is bővült.
Annyi bizonyos, hogy a jól előkészített talaj, a jóféle dughagyma és vetőmag nem volt magában elég. Az időjárás – a sok eső, májusi-júniusi hidegek dacára – segítette a fejlődést, a kánikula pedig a hagymafejek beszáradását. (Tavaly is ugyanilyen dughagymákat vettem, ugyanott, mégis rosszabb lett a termés, már októberben piacon vettük a hagymát.)
Idén sokat foglalkoztam a hagymákkal itt a blogban is, mert a kerti földhöz legmegfelelőbb termesztési módot kerestem, és ennek a lehetőségeit elemeztem. Íme, itt a termés, levonhatom a tanulságot.
A legnagyobb balsiker a magvetés. A magról vetett hagymák diónyinál nem nagyobbak, még nem értek be. A sonkahagyma ki se kelt. Kár ezek szerint minálunk magról hagymát vetni, de ezt eddig is gyanítottam…
A palántázott hagymák felülmúlták a várakozásaimat.
Íme, a Rossa Lunga di Firenze fajtájú hagyma- akár nevezhetnénk lila sonkahagymának is. Idén ültettem először. Takaros, hosszúkás, édeskés, palántázott formában helyet kap a jövő évi tervekben.
A klasszikus Makói bronz. A hagymafejek legalább olyan nagyok lettek a palántázással, mint a dughagymáról termesztettek. Érdekes azonban, hogy még nem értek be, sőt egyik-másik magszárat is hozott, a dughagymákról fejlődött fejek meg nem. Így befolyásolja a növények életciklusát ez a palántázás?!
Fertődi ezüstfehér (vagy inkább sárosszürke?). Hatalmas fejek nőttek a tollbetét vastagságú, két centis dughagymácskákból. Még sose volt fehér hagymám a kertben. Magnak valót is neveltem, aminek a terméséből jövőre palántázok.
Palántázásból lett ilyen szépen fejlett a póré. A tavaszi hűvös igen serkentette a fejlődését, de a legvadabb növekedési periódusa még hátravan, szeptember folyamán nő meg igazán nagyra.
A lila – és vöröshagyma dughagymáról nevelve top siker lett, különösen a lila. Szép, kemény, egészséges fejek. Végre!
A hagymakísérletnek azonban három kárvallottja is lett, az első a fokhagyma. Talán tíz kicsi fej lett, aprók, szutykok. A többi eltűnt, hogy elrohadt-e vagy a pocok ette meg, nem tudom. Mondjuk igazából nem is volt célunk az önellátás, mert igazán jó minőséget sose tudtunk összehozni, februárban már mindig összecsoffadtak a saját termelésű gerezdek. Az éves szükségletet mindig egy ismerős termelőtől vesszük, háromezerért ad idén öt kilót egy hatalmas füzérben, s ennyi elég is… Ez eláll egy évig. Sajnos azonban az illető hölgy zordul őrzi a titkot, hogy lehet ilyen minőségű, méretű fejeket termeszteni. Egy nap talán én is rájövök…
A másik a medvehagyma. Gondoltam, az elnyílott virágokról majd magot szedek. A bókoló, beérett magszárak jó részét elintézte a jég, a többit a kutya kaparta fel. Az erdőben bóklászni medvehagymamag okán meg nem volt se időm, se kedvem. Maradok tehát a tavalyi mennyiségnél.
A harmadik balsiker a sarjhagyma. Ezt későn vetettem és palántáztam, ezért a hőségben a locsolás dacára is kisült. Tesómnak azonban van. Így ez csak félbalsiker, mert tőosztással kapok majd belőle.
Addig is pucolgathatom a többi fejről a sáros héjat, és örömködhetek az idei szép termésnek! Meg duggathatok még őszre egy kis újhagymának valót. Így a hagymatörténet folytatódik októberig. Vagy még tovább, mert akkor már duggatok tél alá fokhagymát. Meg megoszthatom a sarjhagyma tövét. Végül aztán végtelen történet lesz a hagymatermesztésből!