2015. május 2., szombat

A szigetközi hullámtér kavicsos útjain

Szeretnék mutatni Nektek néhány különleges helyet, ahol a múlt hétvégén jártunk. Összeszokott kis csapatunk felnőtt tagjainak békét és nyugalmat, a kicsiknek pedig rengeteg felfedeznivalót adott megint a Szigetköz. A kiindulópontunk a dunai hullámtér egyik kapuja, az 1998-ban épített kisbodaki Kristóf-híd környéke. 


Túratervezéshez szerintem ez a lehető legjobb kiindulópont a Szigetközben. Több erdei út indul innen, amelyek bringával és gyalog is járhatóak. No meg persze ott a víz a kenuknak, kishajóknak. Északra Dunasziget felé, délre Remete és Lipót felé vehetjük az irányt. 
A tavaszi arculat sokkal nyugodtabb, mint a kenuszezoni, minden zavartalan. Csupán néhány helyi kiránduló került el minket, tipikusan kisgyerekesek, ide-oda kacsázó kisbringákkal.

Meggondolandóak most is a táblán olvasható sorok...

 Pihenőhely, tűzrakóval, parkolóval.
A közeli Pálfi-erdő meg nem zavart részein kis csodák örvendeztettek meg minket. Nyugalmas szegletek uszadékkal, náddal, füzekkel.
Találtunk szép virágokat, például mindenütt rengeteg a fekete nadálytő, fehértől mélyliláig az összes árnyalatban.
A legboldogabbá mégis az a kis foltnyi nyári tőzike tett, amit életemben először csodálhattam meg.




Madárfészek a magaslesen
A Madárhatározó Facebook-csoport segítségével derítettem ki, hogy valószínűleg énekes rigó fészkére találtunk rá. 

Békabölcsi, alighanem kisvarangyok nyüzsögtek egy pocsolyában. Neeeem, nem andrológiai minta....

Odvas fák és zelnicemeggyek, olyan, mint egy meseerdő.



Elhatároztuk, hogy megnézzük a közelben tekergő Öreg Duna-medret. Gyerekkoromból még emlékszem az elterelés előtti állapotára, amikor igazi folyam volt. Jelenleg kevesebb a víz benne, mint a Mosoni-Dunában. A meder magasabb részeit csak azért nem borítja sűrű dzsumbuj, mert tisztogatják. Ezeket a képeket a Bodaki ágvégzérésnál készítettük. Jó szem kell megtalálni a vizet. Közben szorgosan jönnek a roamingra figyelmeztető üzik a szlovák mobilhálózatoktól, ha elfelejtenánk, hol is járunk.


Én is rácuppantam a nemrég megjelent Eltaszított fele királyságra, akit érdekel, hogy mi mindennel tartozik a politika ennek a térségnek a Duna elterelése óta, csak rajta, ugorjon neki.

A könyvmelléklet térképét hoztuk magunkkal, hogy tudjuk, hol is járunk. Hát, ha itt víz lenne, és az Öreg-Duna felé átjárható mellékágak, olyan okosan hasznosítva, mint a Fertő-Hanság Nemzeti Park osztrák oldalán... 



Az Öreg-Duna melletti út végül az ősszel már megjárt Denkpáli hallépcső műtárgyába torkollott. Keskeny kis résen zubog át vadul az ágrendszer magasabban fekvő vize az Öreg-Duna felé. Itt a halak nem tudnának az árral szemben feljönni ívni az Öreg-Dunából. 
-

Madártávlat, Earth. Balra a hullámtéri ágrendszer, középen a műtárgy, jobbra az Öreg-Dunába vezető ág, a fekete, kanyargós kukac a hallépcső, ahol elvileg napi 3-400 hal jön randizni a Szigetközbe. Ez a kevés kapcsolódási pont egyike a két vízrendszer közt. 
A hallépcső egészen csinos képet mutat embertávlatból. Mint egy bővizű, folydogáló patak.



Amint a nap  nyugodni indult, mi is szedelődzködtünk, és az ágrendszer másik kapuján, a dunaszigeti Kőhídon keresztül karikáztunk haza a családdal.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése