Kerti és természetjáró kalandok

Hát ez az a híres?

Nincsenek megjegyzések
Még két éve kaptam anyósomtól egy CBA-s liszteszacskót legumizva. Azt mondta, hogy egy érdekes féle dughagyma van benne, ő már évek óta ülteti. Rengeteg van belőle, másfél évig tárolható. Ő a második szomszéd Magdus nénitől kapta, aki már három éve meghalt, neki meg a fiának a sógornőjének az anyósának a bérmakeresztanyja küldte Ámerikából, csoporthagyma a neve...
Olyan kis tojásdad, se nem lila, sem nem vöröshagyma-féle nagyobbacska dughagymák lapultak a zacskóban. Elültettem, a CBA-s zacskónyi (kb 20 deka) hagymából egy teljes gyümölcsösrekesz hagyma lett.
A szokott elduggatás után nem egy szimpla száracska emelkedett ki a talajból, hanem egy zöld pomponféle.
Igen jó volt, mert egycsokornyi gyenge zöldhagymához elég volt egy ilyen pamatot kiemelni, mindenkinek elég volt egy reggelihez, igaz ezek a kis hagymák nem voltak óriásiak. A növények magassága fele volt a mellettük növő makói hagymákhoz képest. Gyorsan letermettek, augusztus elején már fel lehetett ásni a sorukat, a helyükre lucerna került. A kiszedett hagymát letisztogattuk, a végeredmény mennyisége minket is meglepett. Sok, jó formájú, aránylag kicsi hagyma jött össze, egy teljes rekesznyi. (A hagymák tetején levő fokhagymát a méret érzékeltetése végett tettem oda.)


Nem is foglalkoztam vele, gondoltam, egy új zöldségféle a kertben, biztos finom, a dughagymájából teszek majd félre jövőre, ez jó fajta. 
Egyik nap sülthúsrecepteket nézegettem a neten, és sokkoló felfedezést tettem. A csoporthagyma nem más, mint a híres-neves mogyoróhagyma avagy salottahagyma. Erényeiről számos helyen számtalan magasztaló sort lehet olvasni, sztárséfek receptjeit, megdicsőülését a francia konyhában. Szegény hagyma! Hát én nem viselkedtem vele az erényeinek megfelelően. Itt leírják, hogyan kellene szegényt kezelnem. Nem úgy hámoztam forró vízzel, pároltam és jegeltem, ahogy leírják. Csak olyan  hétköznaplós-magyarosan főztem vele. Hamar rájöttem, hogy az íze gyengédebb, a textúrája másabb: sosem fő úgy szét, mint a közönséges vöröshagyma. Így elkezdtem ennek megfelelően használni, anélkül, hogy tudtam volna, hogy a hagymák királyát rotyogatom a piros zománcos lábosban. Ez nem gasztroblog, de leírom pár sorban, mire használtam - használom - ezt a titkos, rejtőző nemest:
- először csak a mérete miatt kezdtem el használni a reggeli szalonnás tojásokhoz. Idén nagyon nagyok lettek a vöröshagymák, ezekből a kisebbekből egy tálba elég volt pont egy darab, nem kellett a nagy hagymát megvágni úgy, hogy a fele megmaradt. Nos, itt lehetett először érezni, hogy nem olyan brutál erős íze van,
- magyaros levesekben, rántás alá semmi íze nem volt, de a húslevesben jól kiadta kellemes ízét, itt most éppen a húsgombócokban bizonyít:


-  a magyaros főzelékekben nekem nagyon ízlett,
- a magyaros húsételekben, pörkölt- és paprikásfélékben leszerepelt. Sokat kellett pucolni, íztelen maradt az étel. Mivel szilárdabb a szerkezete, mint a közönséges vöröshagymának, nem főtt szét az ételben, hagymadarabok voltak a pörkölt alatt, amit utálok,
- a sikersztori viszont a rakott és főleg a rizses ételeknél ment. Nem tudtam egy olyan ételt mondani, amiben ez a hagymácska ne lenne jó! Kellemes íze itt érvényesül igazán,
- ecetes savanyúságokban gyenge, eltűnt az íze, viszont a friss, kevert, öntetes salikban igen finom, szuper csemege, nem büdös és nem gyomorgyötrő. A krumplis salátákhoz viszont ez kevés, ízetlen.
- csirke-és pulykahús elkészítésénél (pl. pácok, szószok) verhetetlen, csak arra kell figyelni, hogy elkészítéskor darabos marad, ezért ilyenkor mindig reszelem.
- a "pékné" módon készült húsoknál nagyon jó. Nekem a közönséges hagyma mindig szétmállott sütés közben. Mivel ez szilárdabb húsú, egyben maradt, sokkal gusztusosabb lett az étel.
- és hát nálunk a bébipapik királya lett, finom ízt adva a pépecskéknek.
Nem véletlenül írom ide azt, hogy mit készítettem belőle. Miután kiderült, hogy mogyoróhagymával főztem, célirányosan kezdtem a neten receptek után kutatni, hogy a maximumot hozzam ki ebből a zamatos hagymácskából. Azonban sok olyan receptbe akadtam, amelyet ha elkészítenék és feltálalnék, meg is enne a kis családom, megdicsérnék, és utána megkérdeznék: "És akkor mi lesz az ebéd?" Nem degusztációs menüsort kell készítenem(bár igen szívesen végigennék néhány ilyen falatokat ezzel a kis hagymával), hanem kiadós ebédeket, vacsorákat, amiből másnap lehet melóba vinni, illetve bébiételeket főzök. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, ezért írtam ide, mi mindenre használható a hétköznapibb menüsorokban. Ha valamelyikőtök hozzájut, ezekkel az ételekkel is kihozhatjuk belőle a legjobbat, hiszen valószínűleg nem főzünk hétköznapra extra menüket és nem vagyunk sztárséfek sem.
A beszerezhetősége rejtély, én még piacon nem láttam a környékünkön, szaporítóanyag pedig csak nagykereskedelmi méretekben hozzáférhető. Ha hozzájutunk, inkább duggassuk el, és szaporítsuk fel, mint húsgombóc formájában felfaljuk... 😂
A tárolhatósága minden fantáziát felülmúl, tegnap megtaláltam a garázs ablakában azt a liszteszacskót, amelyben az első csomag hagymát kaptam. Még van benne néhány dughagyma tavalyról, a minőségük teljesen kifogástalan. A vöröshagyma ennyi idő után már rég tönkrement volna.
Több receptnél a képeken láttam, hogy a sonkahagymával összetévesztik, pedig az majdnem olyan erős, mint a vöröshagyma.
Felmerült bennem az is, hogy ha valaki olyan ételt készítene, amelybe a recept szerint mogyoróhagyma kell, de ennek híján másfajta hagymával kipróbálná, hogyan pótolhatná? A vöröshagyma nyilván túl erős, ugyanígy a sonkahagyma is. A gyöngyhagyma, póré nem erre való. Nyáron főzött ételben talán a korai, zsenge főzőhagyma, a friss lilahagyma, salátákban a Lisszaboni fehér hagyma hozza azt az ízt, amely pótolja a mogyoróhagymát. A Fertődi ezüstfehérrel én nem is mernék ezen a téren próbálkozni, az volt, hogy erősebb és szagosabb lett, mint a Makói. Hogy télen mivel pótolható, arról fogalmam sincs, akkorra már minden hagyma betöményedik ízben.
Nagyon fogynak ezek a kis hagymácskák, ma meg kell vizsgálnom a hagymás rekeszt, és kivennem azt, ami az idei terméshez kell. Idén egészen biztos vagyok benne, hogy jóval nagyobb területen lesz a kertben "csoporthagyma". Nem azért, mert menőzni akarok vele, hanem mert tényleg finom.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése