Átalakulás

Több ismerősöm is megállapította, hogy mellékfoglalkozásképpen elmegy meteorológusnak, mert az időjárás szinte menetrendszerű változásra állt rá. Az elmúlt hetekben - biztosan ti is tapasztaltátok - valami egészen meghökkentő pontossággal volt öt napig meleg, aztán megjött a hidegfront esővel. (Magyarul: a rohadt életbe, megint hétvégére romlik el az idő!) Azért az időjósok aránylag jól beadták előre a változást, ezért a meleg napokat sztahanovista módú gazolásra, kistraktorozásra, vetésre, palántázásra és fűnyírásra használtuk fel. Az eső kellő löketet adott a kis növényeknek és a csíráknak, és bár most megint visszatért a hűvös, azért a kertbe jó hátramenni, mert szemmel látható a fejlődés a növények körében.

Amik nagyon intenzíven és szépen keltek, azok a babfélék. Szinte az összes, másodvetésre kerülő babmagot még Csehországban vettem. Biztosan jókor vetettem el, de a magok is jó minőségűek lehettek, mert a kelésük gyakorlatilag hiánytalan. Ilyen se volt még. Ez a zöld,

ez pedig a fekete hüvelyű bab lesz:

Ennek már a csírája is lila színű volt, ilyen méretben azonban csak a szára feketéslila.

A kilométeresbabnak mégsem csináltam támot, inkább a kelő csemegekukorica tövébe vetettem, jól néz ki, csak ne csökjön meg úgy, mint tavaly!

Eltűntnek hitt okramagot találtam a magos szatyorban. Elvetettem, tíz magból nyolc kelt ki, egy kitört, most így van hét növénykém. Nem tűnnek valami robusztusnak, de talán a hét második felére beígért meleg erőt ad nekik. A levelük a talajról felverődő trutty miatt tiszta sár.

A bazella is még aprócska, alig tudtam megkülönböztetni a gaztól…

Csemegekukorica került még a borsó helyére az Aranymazsola fajtából. Ez jól kikelt megint csak, szeptemberre fog teremni remélhetőleg.

Az április végén vetett druszái már címerüket hányják.

Sárgarépával vegyesen vetettem salátát. A sali már csírázik, a répának idő kell, hogy növekedhessen, jobb termést várok, mint tavaly. Nantesit vetettem, a vetőmagboltos leány erősködött, hogy teremni fog őszig, úgy legyen!

Közben megvilágosodtam, hogy az uborka, amit eddig vetettem, bizony igencsak kevés lesz. Készítettem egy pótvetemény-ágyást, amelyben kukoricára futtatva tudok még ubit nevelni. Nemrég kelt ki, ebből úgy számolom, nyár végére lesz eltennivaló uborka.

Voltak még kósza palántáim, amelyekról megfeledkeztem, és szegények ott sorvadtak meg tengtek a cserepükben. Ezeket is kiültettem. A póréhagyma kezdi magát összekapni, a paprikák pici terméseket hoztak,

a zellermaradványok és valami pangó brokkoli is kicsit fölfejlettebb állapotban van, de még igen messze jár a tutiságtól.

Virágba ment a földicserkó. A virág egészen krumpli-és paradicsomszabatú, csak bíborban és sárgában pompázik. A virágzó tövek tényleg elég nagyra megnőttek.

És most már eljött az az üdvözült pillanat is, amikor kijelenthetjük, hogy a kert igazán szinte minden tekintetben ellátja a háztartásunkat ennivalóval.

Íme, az első uborkák:

Paradicsomunk még nincs, de a Golden Königin felvette azt a jellegzetes zöldes színt, ami a készre érés előtt is jellemző volt rá tavaly.

Nem bírtam megállni, hogy ne húzzak fel egy tövet a Sárpo Mirából. Most kezdett virágozni csak- tényleg késői fajta. Ennek megfelelően még nem találtunk alatta túl sok krumplit, de azok jó nagyok lettek. A tövek úgy megnőttek, hogy derékig érnek nekem. (Tavaly ha térdig ért a krumpli, már örültünk...)

Sárgarépát és petrezselymet is kedvünkre szedhetünk, aminek meg külön örülök: szép gömbölyűre hízott rakott karalábét is sikerült termelnem, ami nem fás.

És van egy furcsa terményünk is. Házilag szedtem magot a cukkiniről. Ki is kelt néhány takaros tökféle növény. Virágozni kezdtek, végül egészen furcsa terméseket hoztak. Spárgatök színű, patisszonként hepehupás, cukkini hosszúságú teremtmények lettek, cukkini ízzel. Szóval a tavalyi cukkinijaink bűnös viszonyt folytattak a szomszéd spárgatökével és a saját patisszonunkkal. Nem rosszak, de anyuci vetni akar még normális cukkit, mert azt mondta, hogy ez a tök-Frankenstein nem az igazi, neki originál kell.

Van málna, ami igazából máshol már nem újdonság, csak nálunk. Valami egészen késői málnafélénk van. A második szomszédban már rég letermett, ezért megbeszéltem a szomszéd nénivel, hogy ősszel bizniszelünk: én adok tövet a későiből neki, ő meg majd ás fel nekem korait.

A nyári alma és a barack is hamarosan megérik, lesz mivel Andrist táplálni.

Szomorú eseményről is be kell számolnom. Kicsi párom olyan buzgón kaszálta az ágyásszegélyt, hogy kinyírta a teljes egészében magnak szánt lóbabjaimat. Pedig már olyan szép és hatalmas hüvelyeket növesztettek! Azért a lekaszált babokról a hüvelyeket még lementettem, kifejtettem, és átdolgoztam zöldséges, virslis bablevessé. Kellemes étel lett belőle, de azt kitapasztaltam, hogy a lóbabot tovább kell főzni, mint a hagyományos kifejtőbabot. Keményebb, vastagabb a héja. Erkölcsi és anyagi kár címén Laci bevasaltam ezer forintot, és holnap elvetem a pótlólagosan beszerzett lóbabmagokat. Igen remélem, hogy őszig sikerül vetőmagnak valót kitermelnem. 10 hét alatt jutott el a fogyasztható nagyságú termésig, utána már nem kell sok idő a normális szárazbab beéréséig.

Örülhetek, úgy számoltam, az összes kerti termény körülbelül két héttel fejlettebb formáját hozza, mint tavaly ilyenkor, bár bizonyára más kertekben ezekből a termésekből már korábban volt termés, gondoljunk csak pl. Inlandir kertjére.

A jövő hét ennek megfelelően megint teli lesz munkával. A gazok eltakarításának is itt az ideje, de most a talaj porhanyítása kerül előtérbe. Az eső után kemény és repedezett lett a talaj, fel kell törni a kis növények körül. Holnapra lesz mulcsanyagom is. A paradicsomokat egy megelőző rezes permetezésben kell részesítenem. Most egy munkával teli, de nyugodalmasabb időszak fog megint következni, mindennapos kerti szötyörgéssel. Tulajdonképpen ez a kedvencem. Ilyenkor már a vetemények mutatnak valamit, lehet nassolni, málnát csipegetni, ezt-azt szedegetni, örömködni a rendnek, az ígérkező termésnek. Van még munka a kerti békéig, de remélem, a jövő hét végére sikerül utolérnem magam!