Azt hittem, mutatós őszi fotókat fogok majd hamar-gyorsan kattintani, ehelyett zavarba hoztunk egy horgászt meg a csaját, a hölgy jöttünkre viharos öltözésbe kezdett. Ha meg sem mozdul. senkinek sem tűnik fel a párján kívül a kis monokinizés:-)
Három-négy rossz pulcsiból készült kreatív madárijesztő vigyázta a faluszéli káposztáskertet.
Az erdő még szinte teljesen a nyárvégi képet mutatta, minden zöld, a levelek közt átragyogott a nap. A legérdekesebb látnivaló a buja zöld vízivilág volt, ahol Torok (A Kálnoki-ér torkolata) hegyesen hajlik a Mosoni-Dunához, szobányi kis területű mocsárkákat, tavacskákat, nád-és gyékényfoltokat vesz közre, megmutatva a Szigetköz sokféle arcát. Még javában ugráltak a békák, úszkáltak az apró kis halak az átmelegedett vizű öblöcskékben.
A torkolat közelében néhány éve készült el egy kis gyaloghíd a túrázók, kirándulók számára. A korlátot egy erős ember majdnem összedöntötte. Pedig jobbra tekintve pontosan az ér és a Mosoni-Duna összefolyását és a környező nádfoltokat láthatnánk
Korhadó, öreg fűzfa a folyóparton:
Nádasok, füzesek, gyékényesek:
A kisvilág képei közt említést érdemelnek a most nyíló évelő őszirózsákhoz igen-igen hasonlatos, lilásra színeződő virágú seprencék.
A hosszú nyárvégben összeaszott bogáncsok:
A hamvas szedrek minden érési fázisa egyszerre látható.
A vízparthoz közel sok látható ebből az ernyős virágból, illetve már termésérlelés fázisában lévő növényből. Határozásból nem vagyok vérprofi, de talán valamilyen baraboly. (A Simon Tibor-féle nagy határozókönyv azt mondja, a csemegebaraboly- Chaerophyllum bulbosum- él ártéri erdőkben)
Találkoztunk egy jól megtermett, tízcentis fűzfarontólepke-hernyóval is, aki a kavicsos úton talán bábozódni ballagott.
Végül, a szántóföldhöz közelítve láttunk azért mutatóba pár színesedő nyárfalevelet, szóval lesz itt még ősz is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése