Második fejezet következik az elbaltázott vetemények házikerti történeteiből. Okrát, avagy bámiát kíséreltem meg termelni a kertben, sovánka eredménnyel, inkább masszív balszerencsével.
Már két éve kísérleteztem ennek a növénynek a meghonosításával a kertben, hiszen számtalan helyen lehet olvasni, hogy ez az eredetileg trópusrajongó növény vígan eléldegél a mérsékelt égöv melegebb nyarain, így kis hazánkban is, bár fagyérzékeny.
A tavalyi évben próbáltam meg először meghonosítani. Mindenekelőtt gyűjtöttem a tudnivalókat, hogyan neveljem. Valahol azt olvastam, hogy igen rossz kelő, lassan csírázik, és mindenféleképpen palántát kell nevelni, hogy normális növény legyen a magból. A magokat pedig fényre csírázónak írta. A beszerzett szegfűbors-szerű magvakat ezért tejfölösibrikbe vetettem el, mindenfajta takarás nélkül.
A kelés igen jó arányú volt, és meglepően gyors, de a csírák nem fejlődtek tovább, és végül az összes növény elpusztult.
Nem a palántadőlés végzett velük, hanem egyszerűen a sziklevelekből előbújó kis hajtás gyatrán nevelt zöld leveleket, sárgásfehér maradt, majd kornyadozni kezdett és kimúlt. Gondoltam fényhiányra is, de mellette a másik ládában robusztusra fejlődtek a paprikapalánták. Nem jöttem rá a hiba okára.
Így másik lehetőségként csak a szabadföldi nevelés maradt. A magokat májusban, a fagyosszentek után vetettem el. Igen ám, de hamarosan jött az az időszak, amikor egy héten át mindennap zuhogott az eső, a kert földje agyagtömbökké alakult, és a hatást egy laza jégeső is kiegészítette. Az egész nyár ilyen hűvös és esős volt, ti is tudjátok. Szeptemberre az okráim fele ki se kelt, a másik fele olyan tíz centi magasságot ért el. Aztán jött a fagy, és mindennek vége volt.
Idén már ennél tovább tudtam lépni. Volt még magom a tavalyi évről, amiről azonban megfeledkeztem. Június elején – tehát kicsit későn - valami apróságot kerestem a kazánházi remájzliban, amikor a kezembe akadt a kis tasak. Hamar-hamar elvetettem, de nem takarás nélkül, hiába fényre csírázó: olyan egy centi mélyen került a föld színe alá. Esőt is kapott, meleg is volt: a kis növények gyorsan fejlődtek.
Eleinte babszerűek voltak sima levelekkel, azon pedig sárgás foltokkal (amire azonnal azt hittem, hogy betegség), aztán felvette a várt cakkoslevelű mályvafazont. Nagyon megörültem neki, hogy hamar karcsú bokorrá fejlődtek. Közben szépen begazosodott a sora, és Laci ezt is gaznak nézve, ugyanúgy, mint a lóbabnál, megkaszálta az ágyást. Itt azonban a kimenetel nem lett olyan katasztrofális, mert a nyolcból négy tő megmaradt, ezeket pátyolgatva neveltem tovább. És rá kellett jönnöm, hogy egy tisztára rossz helyet találtam ki neki. Azok a növények ugyanis, amelyek a fojtogatóan tűző napra kerültek, vígan megéltek, amelyikre azonban – és ez a többség – a kukoricatábla árnyéka vetült, nem mentek semmire. Azért nem kellett elkeserednem, mert a tűzőnapos okratársaság bimbókat hozott, és csodás virágokat nyitott, amit naponta háromszor néztem meg. J
Nagyon vártam, hogy termés is kifejlődjön a virágokból. Bár kíváncsi voltam az ízére, a megszülető zöld kúpokat nem akartam megenni: ehhez egypár termés édeskevés. Inkább azt akartam megtudni, hogy beérleli-e magvait a növény, jövő évi vetőmagnak. A termés kúpja már megbarnult, benne kitapogathatóak lettek a kemény magkezdemények, de ekkor megérkeztek a korai, októberi fagyok, és vége lett az idei okratermesztési kísérletemnek.
Azért ez is igen sok tapasztalatot adott. Megtanultam, hogy nem érdemes palántával veszkődni, a korai vetést, a hidegebb napokat sokkal rosszabbul tűri, mint a szomszéd ágyásban levő, és szintén idén először próbált földicseresznye (ez a kisebb tavaszi és őszi fagyokat is átvészelte, gyümölcséből még most is van egy kisvödörrel, kifogástalan minőségben!). Nem kell külön elbánás neki sem, csak özönlő napfény. A virágja csodálatos. Csak az ízét nem volt alkalmam megismerni. Így végül is mindent tudok róla, csak a lényeget nem: milyen a kajában…
Remélem, jövőre azt is megtudom, mert ha már ennyi tapasztalatom összegyűlt, olyan nincs, hogy ne próbáljam meg még egyszer! Addigis nagyon örülnék, ha megosztanátok velem a ti tapasztalataitokat!
sajnos nincs tapasztalatom, nem sikerült magot szereznem.
VálaszTörlésPedig "tebenned bíztam eleitől fogva...", mert tudom, hogy sokféle ismeretlen zöldségfajtát kipróbáltál! :-)
VálaszTörlésÁgi, nekem már második éve terem az okra-kertben és földben is, ne add fel!:-))
VálaszTörlésA virág elnyílása után 5-6 nappal le kell szedni a termést.
Sok sikert hozzá és BÚÉK! :-)
mimimama
Boldog új évet!
VálaszTörlésOkrával én is kísérleteztem, nem volt nagy a siker, hogy őszinte legyek.
Először is, miután elvetettem a magokat, hogy palántákat neveljek, megtudtam, rögtön helybe kell vetni, mert nem jól tűri az átültetéssel járó macerát.
Aztán – ha már a palánták megvoltak – ki is ültettem őket. Jött a remek húsvéti fagy. De túlélték, kezdtek virágozni is, de egészen fura volt, mert nem igazán nyíltak ki a virágok, elég hamar lehullottak a bimbók, de azért termést hoztak.
A végén én is úgy döntöttem, hogy nem szedem le azt a 2-3 darabot, enni úgyis kevés, hagytam beérni a magok miatt. Ez volt az egyetlen siker a történetben.
Nekem is ez a tapasztalatom! Bár nálam a palánták jól keltek, de aztán nem bírták az átültetést és ezt látva vetettem helybe, ami viszont jól termett! Erősen napos hely volt, és gyakran szedtem, talán 3 naponta. Viszont a kb. 20 termő tövemből nem lehetett igazán lakmározni, csak kóstolgatásra volt elég.
VálaszTörlésugye nekem termett olyan 6 termést a lakótelepi erkélyen. tehát én azt tudom megosztani, bár már megosztottam korábban veled, hogy nagyon rosszul csírázik, olyan 50% ot mondanak, én földbe vetettem, pár cm mélyre, ez nem zavarta. heti 1-2 általános tápot kapott, sima virágföldben lakott. olyan egy hét a virágzás után és lehet enni. virágozni egy napot virágzik. magot érlelni nem vártam meg, megettük.
VálaszTörlésiszonyat módon ette az atka, de lehet h ez olyan év volt, pl a tomatillokat 2011-ben nem ette meg, de az száraz is volt
ha megint vetnék biztos h nem bolti, hanem vatera, ebayon rendelt heirloomot szereznék be, és szobában palánta, aztán ki szabadba jó korán.
Milyen íze van?
VálaszTörlés