Bár csütörtökön már megjárattuk a szánkót és csendben reménykedtünk a fehér karácsonyban, az ünnep délelőttjén ragyogó napfény és hét-nyolcfokos langy idő fogadott minket, ami sétára hívogatott: megnéztük a jó öreg Mosoni-Dunát. Egyéves gyerekkel a Duna közelében kihagyhatatlan lehetőség a kacsa- és szárcsaetetés a megmaradt száraz kenyérdarabok hasznosítására.
A vízszint a száraz ősz után nem meglepő, hogy nagyon-nagyon alacsony. Nedvesebb időszakokban a zöld gyep széléig vagy még magasabbra is kicsapnak a folyó hullámai.
A szomorúfüzek és nyárak sora szépen bekeretezi a két partoldalt
Penge, penge
Talán kacsacsapda?
A parton sok az uszadék, kupacokat rak a folyó, amiket újra meg újra megtetéz kisebb-nagyobb ágdarabokkal, gallyakkal.
Ezeken a gallyakon aztán az enyhe időben duzzadozni kezdenek a rügyek, hiába is hiányoznak a gyökerek.
A szemközti parton pedig egész kidőlt fatörzsek pihennek félig az iszapba fúródva.
Ez ad búvóhelye a sok szárcsának, kacsának, akik az ember láttán azonnal izzítják az evezőcsülköt vagy a szárnyat és jönnek kunyerálni. Mire hozzánk értek, sajnos az akkum pont lemerült :-(
Nálunk is szép idő volt. Szép helyre tudtok kisétálni. Víz, állatok, növények.
VálaszTörlésKépzeld, tesóm, múltkor egy rózsafüzért talált Nyunyi a parti iszapban a legnagyobb apadáskor.
VálaszTörlésSok örömöt kívánok nektek gizgazon innen és túl az Új Esztendőre!
VálaszTörlésNektek is minden jót kívánunk!
VálaszTörlés