A húsvét ugyan elmúlt, de a böjti szelek ugyanúgy fújnak, mint egy hete. Bent kikelt az ötödik rebarbaramag és napoznak a palánták az ablaküvegen belül. A kép bal alsó részén a földimandulák csíráskodnak, Ágitól kaptam az apró kis gumókat. (Áginál százával nőnek az extrém és hétköznapi palánták, csak hallgat róluk. Nem hibáztatom, ezer a dolga, nem lehet mindig blogolni...) Húsvétra pedig kinyílt az egyik amarilliszünk, sőt mindjárt két hagyma egyszerre, ami ugye Hippeastrum igaziból.
A fák, bokrok csodás virágzásban vannak. Amikor az országban röpködtek a mínusz hatok-hetek, nálunk nem volt fagy. Nappal viszont elég hűvös van a méheknek, a virágzás kezdete óta alig láttam néhányat. Ki porozza be a gyümölcsfákat? Nem tudom, mennyi gyümölcs lesz, bár a fajtáim jó része szerencsére többé-kevésbé öntermékeny. No meg azért a szél is fújt.
A tavaszi virágok meg kékellenek-lilállanak-sárgállanak, ahogy szoktak.
Ők meg a szomszéd dzsumbuj salátaboglárkái.
Már csak egy kevés jó meleg, tavaszi napsütésre vágyom, 40 km/h alatti sebességű széllel.
Én fagymentességre is vágyom, mert nálunk bizony volt fagy.
VálaszTörlésÍgérem, bepótolom a hiányosságokat, bár tudod, hogy kissé fejre állt az életünk manapság...
VálaszTörlésHogymikvannak! Földimandula. Nagyon izgalmasan hangzik, kérek majd beszámolót a tapasztalatokról.:) És a hiányosságok kimondhatatlanul fúrják az oldalamat.
VálaszTörlés