Egy elszúrtam-mit csináljak kezdetű történet, amely azért jóra fordul, némi keserű tanulsággal.
A sztori az öngyógyítós belelkesülésnél kezdődött. A könyv alapján kipróbált egyik újdonság az adott körülmények között tökéletes katasztrófareceptté vált, ez pedig a zöldtrágyanövények ész nélküli, könyvalapú bevezetése. Szóval egy kb. 4 m2-es kis területre, ahová már nem jutott mulcs, az egyik nyári zápor után egy kevés fehér mustárt szórtam, szépen be is gereblyéztem. Kikelt, de megerősödni nem volt ideje, mert a beköszöntő száraz forróságban ráleltek a földibolhák. Hamar végeztek a kis parcellával, de a bendőjük telhetetlen volt és a szomjúság is gyötörte a kiváló gasztronómiai ízléssel megáldott kis ugrókákat, így továbbálltak a következő növényekre:
1. a sarkantyúkákra (ő még csak nem is keresztesvirágú, de úgy tűnik, finom)
2. tormára (fene a gusztusukat)
3. karalábé/kelbimbó/brokkoli összes palántájára
4. az épp szikleveles tél karalábéra.
Akkor még lehetett volna talán védekezni, megnéztem a neten a tuti tippeket (actara/decis/társítás/csalánlé), de aztán jött a nyaralás, majd egyéb teendők. Szóval mire észbe kaptam, már egy fia zöld levél sem volt a felsorolt növényeken, jött tehát a kiskapa, a menthetetlennek ítélt növényeket kitakarítottam az ágyásból.
Lustaságomat mentegetendő legalább gondolkodtam a megoldáson, ami a következő lehetett volna:
- úgy mint anyu, nem vetek ilyen sérülékeny növényeket a hasonló helyzeteket elkerülendő
- többet locsolok
- megelőző védekezést alkalmazok több tényező összehangolásával: vegyeskultúra plusz védőnövény plusz nedves talaj plusz vastag mulcs
A felszabadult helyekre pedig vetettem mindent, amit másodvetésnek lehet: babot, céklát, téli retket, dughagymát.
Azután megérkezett a lehűlés, nálunk összesen száz milliméter esővel és egy csapásra megoldotta a túlszaporodási problémát. A néhány megmaradt karalábé- és brokkolipalánta szép új leveleket hozott, a talaj színéről teljesen eltűnni látszó sarkantyúkák is már csinos új levélcsokrocskát növesztettek. Nem lesz az idei termés az elképzelhető legmaximálisabb, de azért valamennyi marad. A tanulság csak annyi, hogy talán a lusta kertész ilyenkor a jó kertész. Fehér mustárt pedig csak óvatosan használok.
Én 2-3 napos mentalével permeteztem le őket, az erős szagát nem szeretik ezek a pattogók. Sajnos nem tudom, hogy ennek, vagy a lehűlésnek köszönhetem, de eltűnt mind másnapra! :) A bimbóskel meg új erőre kaphat...
VálaszTörlésJó hírek, a rossz hírek között :D
VálaszTörlésA 100 miliért igen csuka vagyok.
Takácsatka fertőzésre nincs valami okosságotok?
A vödrös paradicsomomat kinyírták, a kertet is elérték, lehet, nekem itt a szezon vége, egy hete kaptak Sanmite+ ridomil permetet, de szerintem kisfröccs volt az ebédhez :( A helyzet azóta csak rosszabbodott.
Ó, akkor én nagyon szerencsés vagyok, mert a poloskákon kívül mással nem kell hadakoznom. Nekem még sértetlenek a kápusztaféléim, már amiket a rohadt tetű nem nyírt ki. Én ilyen zöldtrágyanövény csak október körülre terveztem, addigra lesz sok üres hely, meg ugye a kelés és fejlődés is talán biztosabb, mert azt nem locsolgatnám. Sajnálom a palántáidat, meg Fernelét is. Atkát még csak szőlőn láttam, azt is tavaly.
VálaszTörlésnálunk a retket pusztították el! De talán újra megerősödik, bár megint jön a meleg... a csalánlevelet sztem, be fogom áztatni, a biztonság kedvéért.
VálaszTörlés@Zoltán: Kösz a tippet, menta van bőven nálunk is.
VálaszTörlés@Fernel: Takács Attit eddig csak haldokló cserepeseken láttam, amelyet ezer éve nem locsoltak. Durva helyzet lehet, ha elszaporodnak a kertben.
@Meli: Én is az őszi/tavaszi újravetésen gondolkodtam, akkor ha jön is a bolha, kevesebb kárt tud csinálni.
@Kinga: Akkor nem egyedül küzdök ezek ellen az éhenkóbászok ellen!
Én is így jártam a mustárral. (Megyek és megvizsgálom a karalábékat, ha még megtalálom őket. Ráfutott a patiszon.) Úgy látszik, hogy a mustár csak kora tavasszal és késő ősszel ajánlott ezen a klímán.
VálaszTörlésAz invázió ellenére őszre egész helyes karalábém és brokkolim lett, aztán kikelt egy sor tavasszal földbe sült rukkola, úgyhogy végül is nem szenvedtem hiányt a káposztabolhák miatt semmiben.
VálaszTörlés