Kerti és természetjáró kalandok

Barackaszalás

20 megjegyzés



Azt hiszem, nem ez a hónap lesz az, amikor bejegyzések sorozatával örvendeztethetjük meg olvasóinkat. Hédinél kitört az informatikai kék halál – nincs internet – , én meg boldog ábrándozással várom azt a szép napot, amikor gipsz nélküli bal kezemmel vígan tellegetve jövök ki a mosonmagyaróvári Régi Vámház tér 2. szám alatti épületből….   A lényeg: tesómnál pazar a kert, nyírott a gyep, tarka gyümölcsök ringatóznak a fákon, de nem tud erről beszámolni, nekem van netem, de nem tudok kertészkedni, írni is csak alig, ezért nem ontom a posztokat.  
Mindazonáltal az élet ettől nem áll meg: a kertben vészesen burjánoznak a gazok, de a répák híznak, a krumplik gömbölyödnek a föld alatt, beérik lassan a hagyma és az első paradicsomok, kinyíltak a mályvák, és… megérett a barack.  Méghozzá rengeteg, valami csoda folytán. A virágok és fejlődő termések túlélték a késői fagyokat, és amikor kilátogattam a határba, megnézni egyetlen, öreg barackfámat, a látvány egészen lenyűgözött.  Az öröm azért különösen nagy, mert a fél országban elfagyott a gyümölcstermés, és látatlanban én is letettem már arról, hogy idén lesz kajszi.
A barackfám a határban van, tehát nem a kertben. Szerintem az egyik legöregebb gyümölcsfa a környéken. Élő cáfolata annak a tévhitnek, hogy a barackfák nem élnek soká. Egyszer vagy húsz éve faggattam mamát, hány éves lehet, de ő csak azt mondta, hogy már kislány korában ott állt a fa. Vagy húsz méter magas is megvan. Magról kelt, nem oltvány, barackjai nem túl nagyok, de igen zamatosak. Kicsi korom óta hol a túl sok termés, hol a gutaütés, hol az alatta elhaladó traktor, hol a vihar tett tönkre egy-egy ágat, de a fa mindig megújult. Most is letört két ága, de alul a törzsön van egy ígéretes, új hajtás. Hédivel számtalanszor másztuk meg, dobáltuk egymást rohadt vagy éppen zöld barackkal, szórtuk és köpködtük egymásra a megrágott héjakat meg magokat. Persze évről évre szedtük a termést, és főztük be a sok lekvárt rendületlenül.
Idén is rengeteg gyümölcs termett. Még jó, hogy a lekvárt sikerült elkészíteni az előtt, hogy begipszeltek volna, de még az eset után is szatyorszám hordtuk haza a barackokat. Lekvárból már volt elég, de vétek lett volna a sok hibátlan, apró, húsos gyümölcsöt veszni hagyni.  Ilyen sután mit lehetne kezdeni ezzel? Befőzni nem tudok… De aszalni igen!
Egyszer már próbáltam barackot aszalni, és igen pocsékul sikerült.  Tökéleteset akartam kapásból  előállítani, olyat, ami a boltban van: hibátlan, élénk narancssárga, a közepén lágy, kívül száraz. Ehhez a barackot forró vízbe mártva lehámoztam, elvágtam kisebb darabokra, és úgy tettem az aszalóba. Hát az eredmény valami undorító lett: tyúxarszerű, betonkemény, mégis ragacsos, széttertyedt trutyikat szedtem ki az aszalógépből. Vagyis hát inkább kikotortam, mert a darabok szinte rágyógyultak a rácsokra.   A ragacsos maradványokat csak leáztatni lehetett az aszalótálcákról a fürdőkádban.  Ennyit a tökéletes aszalt barackról. Így érthető is, hogy vonakodtam a barackaszalástól. Azonban nem tudtam mit kezdeni ennyi gyümölccsel, végül rávettem magam az aszalásra (megjegyzem, jelen állapotomban úgyse tudtam volna mást csinálni a barackkal). Most meg pont a lehető legtrógerabbul álltam hozzá. Szimplán megmostam a barackot, egy-két helyen kibicskáztam a hibás részeket, megfeleztem és kimagoztam a gyümölcsöket, aztán mentek az aszalótálcákra meg a papírral kibélelt tepsiken a csepplángon fűtő gáztűzhelybe.  És két nap alatt, némi átforgatás  után kész lett a nem tökéletes, de igen zamatos aszalt barack. Ennyi.
Még jó, hogy nem volt lehetőségem túlbonyolítani a műveletet. Korábban annyira tökéletesen akartam csinálni, hogy azzal el is rontottam ezt a csemegét. Most nem volt hámozgatás, amitől puhává és ragancsossá vált volna a gyümölcshús. Nem volt darabolgatás, amitől kicsurgott volna a cukros lé. És rájöttem, hogy ahhoz, hogy jól sikerüljön, először magasabb hőmérsékleten, tehát a sütőben kell „megkapatni” a gyümölcsöket. Így hamar elkezdtek a darabok kiszáradni, cukortartalmuk kicsit megpirult, karamellás ízük lett. Utána már az aszalóban is elszikkadoztak. Belsejük lágy maradt, külsejük egy kicsit keményebb, mint a bolti baracké, és jobban össze is estek. Az ízük azonban hibátlan.
Egyet nem tudtam elérni: hogy aranyló rózsássárga színük megmaradjon. Ezt nem tudom pontosan, hogy érik el a bolti aszalt kajsziknál, valahol olvastam, hogy előtte mésszel kezelik, hogy keményebb, kénnel, ájnslóggal füstölik, hogy színesebb, tartósítós löttyel vonják be, hogy jobban elálló legyen.  Nos, ilyen attrakciókat én nem vetettem be, ezek éppen  megfelelnek Lucifer alkalmazottainak a pokolban, hogy az elkárhozott lelkeket kezeljék, odavaló a mész és a kénkő.  Az aszalt gyümölcsök színe olyan narancsos barna lett( a fodrásznál ezt a színt melírozáskor „világosvörös mahagónibarna” nevű árnyalatként kenik fel  :-) ). 

 Végre egy tűrhetően sikerült aszalvány. Hétvégén még létrával is megmászatom a fát, és a sok kis gyümölcsből még szekérderéknyi szárított gyümölcsöt gyártok. Lehet télen sütögetni, csemegézni: jelentem, barackból hozzákészültem!


20 megjegyzés :

  1. Végre írtál! :) Mi történt a karoddal? Jobbulást!
    Ne haragudj, de az a kérdés foglakoztat már régóta, hogy ha a határban van a barackfa, akkor mitől a tiéd?

    VálaszTörlés
  2. Elütött egy kapatos kerékpáros...
    Van egy kicsinyke zártkertem, ott nő ez a fa.

    VálaszTörlés
  3. Ja, vagy úgy!
    Hú az ember azt hinné, ilyen balesetek csak a kabarékban vannak. Legalább ő is összetörte magát? (Fuj de gonosz vagyok)

    VálaszTörlés
  4. Gyors gyógyulást! A barackról én azt olvastam, hogy csak természetes napfényen aszalva (pl. izraelben, Bulgáriában)tartja meg a színét. Én is próbáltam, és hasonló eredményt értem el, nemigazán volt vonzó a kinézet, sőt.

    VálaszTörlés
  5. Kedves Ági!

    Ha nagyon sok barackod van, akkor a gépben aszalás helyett próbáld ki simán napon aszalni.
    Olcsóbb, és egyszerre rengeteget leaszalhatsz. Nálunk úgy megy, hogy összeütöttünk 5-6 cm vastagságú lécekből két darab egyforma nagyságú kb. 1mx1,5 m-es keretet. Az egyiknek csináltunk lábakat, ez az asztal, de ezt nem muszáj megcsinálnod ha nagy macera. Szóval, van az alsó keret, aminek az alsó és a felső oldalára is szegezel szúnyoghálót, és a felső hálóra pakolod a gyümölcsöt. Az alsó csak azért kell, hogy alulról ne érjék el a legyek, darazsak. A másik keretnek csak egyik oldalára teszel szúnyoghálót, és ráfordítód az előzőre úgy hogy felül van a szúnyogháló. Ez védi meg felülről a rovaroktól. Mi pakolgatjuk a féltető alá éjszakára, egyszerre nagyon sok ráfér, és a mérete miatt van egy középső merevítő léc is a történetben. Kell néhány nap, ha esősebb az idő akár elég sok is az aszaláshoz.

    Gondolkodtam már hogy sokkal gyorsabb lenne az aszalás, ha lenne egy nagy fémlapom az alsó szúnyogháló helyett, az átmelegedve nyomhatná felfelé a hőt, a felső keretben meg a hálót üvegre cserélné, és pánttal felnyithatóra alakítanám, csak a szellőzést kellene kitalálni, akár felnyitva egy pár centire a felső lapot, akár réssel megoldani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szervusztok!
      Nagyon jó ötletek! De sajnálom, hogy csak most találtam meg a posztot és a hozzászólásokat.

      Törlés
  6. Szia Róbert,

    Meggyhez én is összeszereltem egy hasonló szerkentyűt, ytong darabokból és egy régi Minszk hűtő rácsaiból. A kisikált, vaslapos utánfutóba szoktam beleállítani ezt a tákolmányt, mert az ontja a meleget, és mozgatható is. Sajnos azonban mire azalhattam volna, szerencsére véget ért a kánikula, és túl hideg lett az aszaláshoz. Nem mertem kitenni a gyümölcsöket, mert attól tartottam, hogy megrothadnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem kell kánikula. Volt hogy napokig esett az eső, és a féltető alatt nem lett semmi bajuk a félig kész barackoknak.

      Törlés
  7. Jobbulást kívánok, már nagyon hiányoztatok! Vigyázz a kezedre és egyéb testrészeidre!

    VálaszTörlés
  8. Elfelejtettem megkérdezni, hogy szambázik-e a kert az állítólagos (radar által jelzett) sok esőtől?

    VálaszTörlés
  9. Nem szambázik, pogózik! Pláne a gazok... Összevissza nő minden. Tegnap és ma összesen 30 mm eső esett. Májusban az egész hónapban nem volt ennyi!

    VálaszTörlés
  10. Akkor a kerted közelít a permakultúrás filozófiához, és egész természetközeli képet mutathat. Nálunk már a gaz is sárgul és max én pogózok a konyhában mosogatás közben:)

    VálaszTörlés
  11. Wáhááá, ez királyság, erre nem is gondoltam! Igaz, már vadrezeda is nőtt a veteményben. Most aztán ezek szerint röhöghetek tesómon, aki ráizgult a permakultúrára, és idén így rendezte el a kertjét, tömérdek munkával. Nálam meg minden ebek harmincadján, ivarig érő gazban, és mégis természetközeli... :-) Úgy látszik, ez a "különutas" permakultúra. :-D

    VálaszTörlés
  12. Szia Ági! Ha szeretnél az aszalással komolyabban foglalkozni (vagy bárki más): http://www.ecolinst.hu/letoltok/kiadvanyok/aszalas.pdf
    Az "ivarig érő gaz"-ra: http://lmv.hu/a_gyomszabalyozas_muveszete

    VálaszTörlés
  13. Van netünk!

    Laci, köszi a linket, kipróbálásra igen érdemes tippek, sokat meg lehet tudni a gyomok életéről. Kipróbálom a váltogatott fajtájú talajtakarást.

    VálaszTörlés
  14. Szia! Nekem nem is a kinézetével volt a bajom, hanem hogy zárható üvegbe raktam és pár héten belül elkezdett penészesedni. Te hogy tárolod? Vagy lehet tovább kellett volna aszalnom?

    VálaszTörlés
  15. Szia Tapir!
    Ez jó kérdés, én a meggyel jártam így pár éve. Megaszaltam és eltettem üvegbe, aztán két hét alatt kiszőrösödött. Próbáltam én is tovább aszalni, akkor kő száraz lett. Aztán betettem a fagyasztóba, ott lehet a legjobban eltartani, vagy hűtőben. Szerintem sajnos a mai lakások meleg, sokszor gőzös és zsúfolt spejzai nem igazán alkalmasak a régimódi, üvegben meg tüllzacskóban való tárolásra. Nagyanyáink pincéiben, szellős padlásaiban sokkal jobban elálltak így ezek a készítmények.

    VálaszTörlés
  16. Kedves Hortenzia, nincs még veszve semmi, most kezdődik a körteaszaló szezon, a követendő eljárás ott is ugyanez. Azt hiszem, már külön is posztoltam róla. Az aszalt körte az egyik legfinomabb aszalvány, nem macerás, könnyen szárad. A cukortartalma hihetetlenül feltöményedik, és egészen újszerűl íze van. A kevésbé szép körtét is jól el lehet használni hozzá. Vilmoskörtét (ami lágyabb húsú) éppen olyan jól meg lehet szárogatni, mint a téli körtéket.
    Ha érdemesnek látod, mindenképpen próbáld ki!
    Almát is próbáltam aszalni tavalyelőtt, de az szivacsos, ragacsos tömeggé állt össze, nem lett jó.

    VálaszTörlés
  17. Ha körtét aszalok, biztosan meghámozom, a bosc kobak héja olyan lesz, mint az égett kávéfőzőgumi.

    VálaszTörlés
  18. Úgy eldugtam az aszalványokat a fagyasztóba kis családom elől (hogy legalább karácsonyig kitartson), hogy most meg harmadnapja keresem, hol vannak a jó kis gyümölcsök... :-)

    VálaszTörlés