A Sárpo Mira második futama

Pár napja szaggatom a gazt, és a krumplit szedem fel alóla. Tavasszal írtam, hogy a tavalyi termés aprajának szebbjéből tettünk félre vetnivalót egy festékes vödörrel, összesen 150 darabot.  Ezt azért mertem megtenni, mert hitelt adtam a Sárpo Miráról szóló leírásnak, hogy nyugodtan visszavethető a gumó éveken keresztül, nem romlik le egyáltalán a fajta, mint más burgonyaféléké, amik egy év után csak rohadó termést produkálnak.

Csírázatlanul teleltek át a kis gumók(egész jól, nem lett belőlük teszkókategóriás fonnyadék), és egy heti gyengéd csíráztatás után – egész pontosan emlékszem – március 31-én, szombaton Lacival ketten ültettük el azokat a porhanyósított földbe, bakhátakba.  A krumplik közé hagymákat is rakott Laci, mert azt hallotta valakitől, hogy az távoltartja a krumplibogarakat. A talajt előzetesen Dudarittal javítottuk fel.

Mivel nem akartam a kórokozókat meg a krumplibogarakat szaporítani, a tavalyi ágyástól húsz méterrel odébb alakítottam ki az ideit, ott, ahol még sose volt krumpli.

A gumókból– szokás szerint – elég lassan bújtak elő a kis növények, de aztán a meleg és az akkor még hulló csapadék miatt gyorsan kifejlődtek. Eleinte minden szép és jó volt, gazoltam, kapáltam az ágyást, és a szülinapomra kapott cuki gyomszurkálóval buzgón szedegettem belőle az acatokat meg a kákicsokat. A krumplibogarak is előjöttek. Eleinte szétnyomkodtam az előjövő bogarakat meg petecsomókat, így egy darabig kihúztuk, de aztán végül Actarával voltunk kénytelenek permetezni, ez visszavette egy nagyon picit a bogárinváziót. (Tulajdonképpen nem is értettem ezt az ordas nagy bogártömeget. Hiszen olyan helyre ültettem, ahol már évek óta nem is volt krumpli, elvileg hagyma is volt közte, amit ugye riasztó hatásúnak kiáltottak ki, permetezve volt, számtalan bogarat leszedtünk.)

Júliusra lett csak újkrumpli, ekkor már megint derékig ért a zöldje, és benne a gaz, mert akkor voltam pont gipszben, és az nem a legalkalmasabb szerkó a gyomlálásra.

A hőségben hamar leszáradtak a krumpliszárak, de a gazok is. Nekiállhattam szedni, bár a talaj igen kemény lett. Generálpucolást tartok:  a gyomszárakat meg a krumpliszárakat nagy kazlakba gyyűjtöm, amelyet majd valami csendes szeptembervégi estén Nyunyival együtt feltüzelek az ágyás helyén.

Minden egyes krumplibokor alatt kb. 4 darab, tenyér nagyságú termés van, és két-három kisebb. Idén – a tavalyival ellentétben – nem volt drótférges termés (gondolom, ezt az ágyás teljes áthelyezése a korábbiakhoz képest elősegítette), viszont megjelentek a rohadt szemek, úgy hogy a környékén nem is volt fitoftórás paradicsom, ami fertőzhetett volna.

  

Tanulság: jövőre friss vetőgumót kell szereznem! Egyszer visszaültethető nagyobb leromlás nélkül, de ebben a rossz talajban kétszer nem marad meg. Ahol krumplitermesztésre alkalmasabb a föld, nem ilyen tömött, ott bizonyára több évig visszavethető, nagy költségeket lehet ezzel megtakarítani. A termés 95 %-nak mennyiségére és minőségére azonban így se lehet panaszunk, összesen 6 zsák lett, ez bőségesen elég lesz két család számára tavaszig.

Utólagos megjegyzés: az aránylag nagyméretű ágyás túlsó oldalán  a krumpli apraja egészen hibátlan volt, úgyhogy mégis teszünk el valamennyi vetnivalót az aprajából. Lehet, hogy ez csak felesleges óvatosság, de az is lehet, hogy jövőre nemigen jutunk hozzá ehhez a kiváló fajtához, és így lesz biztonsági tartalék vetőgumónk. Összességében így is abszolút jeles a Sarpo Mira szereplése a kertben.