Tulajdonképpen amikor kicsi voltam, mindig volt néhányféle növény a kertben, amit átteleltettünk, mert akkor volt egy nagyobb parcellánk, amit nem szántattunk, hanem ástunk. Egyik évben - serdültebb koromban - pedig én választottam le egy darabot a nagykertből hogy majd itt teleltetek, de nem lehetett úgy lerekeszteni, hogy ne kapja el a szélét tavasz kezdetén a tárcsázó, kipödörve a telelő veteményeket. Tavaly a már fölszántott nagykerti parcellába ültettem vissza növényeket: salátát és pórét, hátha áttelelnek. A saláta kifagyott, a szél megrakta hóval a kertet, a hagyma meg csak a szántásig maradhatott a helyén. Emellett a kerti gyümölcsfák alá palántáztam a leveles kelt. A hulló lombok betakarták, így szépen áttelelt. A fokhagyma és a petrezselyemiskola is jól szerepelt. Ez már olyan félsiker-féle volt.
Most viszont már egységes helyen, egységes formában akarom végrehajtani a teletetést és a tél alá vetést.
Szeretnék – merész lélek! – áttelelő salátát, fokhagymát, vereshagymát, petrezselymet, kelt, őszi mákot, spenótot, zöldborsót, kaprot, télen vagy korán.
Ehhez azonban elsősorban szántás alól kivont, védett fekvésű, kártevők által nem látogatott parcellára van szükségem. Nem igaz – gondoltam – hogy ekkora dög nagy marha telken ne lenne annyi hely, ahol ezt megoldhatnám. De körülményesebb volt a kivitelezés az elgondolásnál. A gyepes udvarban kinézett földdarabka – ami tavaly a petrezselyemiskola volt – szóba se jöhetett. Anyukám ugyanis újabban ott legelteti a tyúkokat napi egy órát. Az eredmény az, hogy tizenegy tikból hat mindennap egy-egy óriástojást ad, de a tervezett kert helyén – mivel napos, védett – porfürdőt csináltak a büdösek. Nem a legjobb vetőhely az, amelyben a Jolánok szinte hanyatt fekve kaparják a port magukra nagy kotkodácsolással.
Végre összekapartam a megfelelő helyeket. Tesóm kertjéből némi termés fejében „kiigényeltem” egy darabot. A mi kertünkben meggyfák alatt csíptem egy részt a kelpalántáknak, a virágágyásban is lesz egy sor zöldség, a legjobb darab pedig a kertben a kerítés tövén lesz, kicsi kerítés-kert. Ezt már nem járja az eke, mert a kerítéslábazat megcsorbítaná. Ezek mind szélvédett darabkák, a talajuk aránylag dúsabb.
Elrendezésükkel, bevetésükkel a következő terveim vannak:
Tesóm kertje nagyobb, aránylag védett, és ami nyomós szempont: a sógorom is ássa… :-)
Egy gond van vele: a szomszédos kiserdőben varjúcsapat telel, ami előszeretettel csemegézik a télire bent maradt veteményeken. Azonban tél alá vetni ideális ez a darab, ha e drága madárkák ellen valahogy védekezünk. Remélem tesóm némi terményért cserébe elnézi, hogy saját szakállamra (ami ugyebár nincs is) feltúrom a kertjét.
Itt történtek is fejlemények, mert az átteleltetésre vetett, Matador fajtájú spenót már ekkora.





Azért hogy ezek is kibírják a telet, valami védelmet nekik is kell adni. A hideg ellen takartam már vetést avarral, szalmával, szárzúzózott kukoricanyesedékkel. De túl vastagon nem lehet rátenni, mert berohad. Másfelől meg a kiéhezett állatoktól kell védeni a hidegben is zsendülő veteményeket. Ehhez igazából a legjobb a léckeretre szegelt sűrű csibedrótháló, régen mindig ilyet használtunk. Ez viszont a kert földjén rozsdásodik, a léckeret rohad, hamar tönkremegy. Megjárta azonban a négy sarkánál téglával, deszkával lefogatott műanyag neccháló, az, amivel a szőlősgazdák a madarak ellen védik a termést. Egyik éven lappá szétvágott necczsákot használtam, jól lefogatva. Ezeknek a likain a varjak nem tudják felhúzkodni a hagymaféléket, mert ők a legnagyobb téli kártevők, viszont a vetés mégiscsak levegőzik. Csak vigyázni kell, hogy a szél el ne vigye a zsákot. A nejlon viszont felejtős még kilyuggatva is, mert rohad alatta minden egykettőre.
Hogy honnan szedtem ezt a nagy ültető bátorságot így lassan az ősz közepe felé ballagva? Hát, kicsi koromból még emlékszek a tél alá ültetett fokhagymafejekre, amik sokkal nagyobbak voltak, mint a tavasziak. A hamar magszárba szökkenő, de már márciusban ehető zöldhagymára, az igen korai spenótra. A szomszéd kertekben láttam a védett sarkokban áttelelő kelkáposztákat. Aztán a vetőmagboltba elzarándokolva és áttelelő – hidegtűrő zöldségeket kérve még kaptam ismeretlen fajtákat. Remélem, sikerülnek. És jövőre még tökéletesíteni is tudok rajta: lesz motoros kapa, így a nagykertből tudok egy földdarabba foglalva, bő mennyiségben teleltetős földdarabot kicsípni. Fóliasátrazást nem vállalok be, de egy melegágyi ablakocska vagy sátorka esetleg befér…. Ki tudja? Jövőre már biztos több okos dolgot tudok a téli növénynevelésről. Addigis azonban mindenkinek csak ajánlani tudom InLandir posztját ugyanebben a témában! Minden szava arany, aki zöldségátteleltetésre adja a fejét, nagyon értékes tanácsokat talál benne!
Jöhetsz vetni, ha a spenótot szedhetem.
VálaszTörlésHedvigka, mikor írsz már?
VálaszTörlés