Már pár hete a tél alá vetéssel és zöldség-átteleltetéssel kapcsolatos tennivalókat forgatom a fejemben, a kerti dolgok még így a letermés kezdetén se hagynak nyugton.
Tulajdonképpen amikor kicsi voltam, mindig volt néhányféle növény a kertben, amit átteleltettünk, mert akkor volt egy nagyobb parcellánk, amit nem szántattunk, hanem ástunk. Egyik évben - serdültebb koromban - pedig én választottam le egy darabot a nagykertből hogy majd itt teleltetek, de nem lehetett úgy lerekeszteni, hogy ne kapja el a szélét tavasz kezdetén a tárcsázó, kipödörve a telelő veteményeket. Tavaly a már fölszántott nagykerti parcellába ültettem vissza növényeket: salátát és pórét, hátha áttelelnek. A saláta kifagyott, a szél megrakta hóval a kertet, a hagyma meg csak a szántásig maradhatott a helyén. Emellett a kerti gyümölcsfák alá palántáztam a leveles kelt. A hulló lombok betakarták, így szépen áttelelt. A fokhagyma és a petrezselyemiskola is jól szerepelt. Ez már olyan félsiker-féle volt.
Most viszont már egységes helyen, egységes formában akarom végrehajtani a teletetést és a tél alá vetést.
Szeretnék – merész lélek! – áttelelő salátát, fokhagymát, vereshagymát, petrezselymet, kelt, őszi mákot, spenótot, zöldborsót, kaprot, télen vagy korán.
Ehhez azonban elsősorban szántás alól kivont, védett fekvésű, kártevők által nem látogatott parcellára van szükségem. Nem igaz – gondoltam – hogy ekkora dög nagy marha telken ne lenne annyi hely, ahol ezt megoldhatnám. De körülményesebb volt a kivitelezés az elgondolásnál. A gyepes udvarban kinézett földdarabka – ami tavaly a petrezselyemiskola volt – szóba se jöhetett. Anyukám ugyanis újabban ott legelteti a tyúkokat napi egy órát. Az eredmény az, hogy tizenegy tikból hat mindennap egy-egy óriástojást ad, de a tervezett kert helyén – mivel napos, védett – porfürdőt csináltak a büdösek. Nem a legjobb vetőhely az, amelyben a Jolánok szinte hanyatt fekve kaparják a port magukra nagy kotkodácsolással.
Végre összekapartam a megfelelő helyeket. Tesóm kertjéből némi termés fejében „kiigényeltem” egy darabot. A mi kertünkben meggyfák alatt csíptem egy részt a kelpalántáknak, a virágágyásban is lesz egy sor zöldség, a legjobb darab pedig a kertben a kerítés tövén lesz, kicsi kerítés-kert. Ezt már nem járja az eke, mert a kerítéslábazat megcsorbítaná. Ezek mind szélvédett darabkák, a talajuk aránylag dúsabb.
Elrendezésükkel, bevetésükkel a következő terveim vannak:
Tesóm kertje nagyobb, aránylag védett, és ami nyomós szempont: a sógorom is ássa… :-)
Egy gond van vele: a szomszédos kiserdőben varjúcsapat telel, ami előszeretettel csemegézik a télire bent maradt veteményeken. Azonban tél alá vetni ideális ez a darab, ha e drága madárkák ellen valahogy védekezünk. Remélem tesóm némi terményért cserébe elnézi, hogy saját szakállamra (ami ugyebár nincs is) feltúrom a kertjét.
Itt történtek is fejlemények, mert az átteleltetésre vetett, Matador fajtájú spenót már ekkora.
Ez egy szupi fajta volt tavaly, ugyanitt, ősszel is szedhettük, de tavasszal hatalmas lapukat hozott, és nem is tetvesedett be. S itt nevelgetem a Téli vajfej saláta palántáit is. Ez is áttelel elvileg. A palántákból a kerítés-kertbe is akarok átültetni egy jó csomót, a többit tesóm megörökli fejesen bérleti díjként, úgy tervezem. Itt már a petrezselyem is kibújt, hosszas várakozás után. Pofátlanul tervezek ide téli kelkáposztát, az Adventi fajtát, de csak pár darabot. Ez már kikelt a nagykertben levő palántaágyásban, csak idővel át kell ültetni. A meggyfák alatti kicsi darabkába kerül ebből, ugyanígy a leveles kelből is. Fokhagymát, újhagymának valót a kerítés-kertecskébe teszek majd, tesómnál felhúznák a varjak. Levélpetrezselyem a virágágyásba kerül, ugyanide megy a sarjadékhagyma is. Két olyan növény van, amit még sose próbáltam vetni: egyik a Rajnai törpe borsó tél alá vetve, a másik az őszi mák. Ez utóbbit október 15-ig lehet elültetni, akkor a máktokbarkó-rajzás előtt elvirágzik, és nagyobb, szebb lesz a rétesbevaló termés. Ehhez azonban már tényleg tesóm komoly engedélye kell, mivel ennek a vetése nagyobb darabot vesz igénybe, és ezt hozzá tervezem. A nagykertben pedig szántástól-szántásig tavaly is teletettem pórét, az így is megél.
Azért hogy ezek is kibírják a telet, valami védelmet nekik is kell adni. A hideg ellen takartam már vetést avarral, szalmával, szárzúzózott kukoricanyesedékkel. De túl vastagon nem lehet rátenni, mert berohad. Másfelől meg a kiéhezett állatoktól kell védeni a hidegben is zsendülő veteményeket. Ehhez igazából a legjobb a léckeretre szegelt sűrű csibedrótháló, régen mindig ilyet használtunk. Ez viszont a kert földjén rozsdásodik, a léckeret rohad, hamar tönkremegy. Megjárta azonban a négy sarkánál téglával, deszkával lefogatott műanyag neccháló, az, amivel a szőlősgazdák a madarak ellen védik a termést. Egyik éven lappá szétvágott necczsákot használtam, jól lefogatva. Ezeknek a likain a varjak nem tudják felhúzkodni a hagymaféléket, mert ők a legnagyobb téli kártevők, viszont a vetés mégiscsak levegőzik. Csak vigyázni kell, hogy a szél el ne vigye a zsákot. A nejlon viszont felejtős még kilyuggatva is, mert rohad alatta minden egykettőre.
Hogy honnan szedtem ezt a nagy ültető bátorságot így lassan az ősz közepe felé ballagva? Hát, kicsi koromból még emlékszek a tél alá ültetett fokhagymafejekre, amik sokkal nagyobbak voltak, mint a tavasziak. A hamar magszárba szökkenő, de már márciusban ehető zöldhagymára, az igen korai spenótra. A szomszéd kertekben láttam a védett sarkokban áttelelő kelkáposztákat. Aztán a vetőmagboltba elzarándokolva és áttelelő – hidegtűrő zöldségeket kérve még kaptam ismeretlen fajtákat. Remélem, sikerülnek. És jövőre még tökéletesíteni is tudok rajta: lesz motoros kapa, így a nagykertből tudok egy földdarabba foglalva, bő mennyiségben teleltetős földdarabot kicsípni. Fóliasátrazást nem vállalok be, de egy melegágyi ablakocska vagy sátorka esetleg befér…. Ki tudja? Jövőre már biztos több okos dolgot tudok a téli növénynevelésről. Addigis azonban mindenkinek csak ajánlani tudom InLandir posztját ugyanebben a témában! Minden szava arany, aki zöldségátteleltetésre adja a fejét, nagyon értékes tanácsokat talál benne!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Már régóta álmodozom egy hatalmas dézsa rozmaringról, amely nyáron a tűző napfényben istenien illatozik, és méretes szálakat csíphetek róla ...
-
Már lefaltuk a teljes termést a bokrokról, néhány fürtöcske jutott csak el a konyháig, ott is csak a pultig, nem ám a lekvárosüvegig! Idén a...
-
Otelló szőlő Az idén megépült a pergola, amihez a szőlőket is eltelepítettük. A tőkéket anyósomtól kaptuk, ő bujtotta nekünk a saját ker...
Jöhetsz vetni, ha a spenótot szedhetem.
VálaszTörlésHedvigka, mikor írsz már?
VálaszTörlés