Kerti és természetjáró kalandok

Még néhány gyöngyharmatcsepp

2 megjegyzés
Tehát járjunk tovább szigetközi nyelvünk gyöngyharmatcseppjein újra Kovács Antal vezetésével! Ismét csak pár szösszenetet, címszót szeretnék kiemelni, amihez én is hozzá tudok tenni valamit.

"Óma: alma (Malus domestica). Nagyon népszerű a Szigetközben minden fajtája, s hogy milyen régóta, arról a régies nevek és a feljegyzések tanúskodnak. Áprilisban virágoznak a fák és június végén már érik az első, a szentiványi óma, majd sorba a többi nyári alma, ősszel és télen is van minden időszaknak jellegzetes fajtája. Nem lehet teljes az almanevek ismertetése, hiszen 80-nál többet gyűjtöttem össze, csak az érdekesebbekről számolok be. Aranygránát, ranétóma, kanadai granét a Cox narancs renet elváltoztatott neve (népi etimológia), asztragáni piros, hammasóma (viaszos) v. bársonyóma, bálindóma, törökóma, bosznyákóma, cidri, csörgőóma (magjai érett állapotban zörögnek a magházban), csücsösóma, emberálló vagy emberéllő óma november, december hónapokig áll el, ensz-rozmaring a nagy gyümölcsszakértő és kertész Entz Ferenc nevét viseli (népi etimológia); az eperóma, téli eperóma és himpéróma (himpér=a málna régies német eredetű neve) pirosak; a funtosóma termései súlyosak, a 0,5 kg-ot is elérhetik, azaz 1 fontot. Erre is és a Vilma hercegnő ómára is panaszkodnak: >> Ki köllött vágnyi, mert ágai hegyette nyőttek a hásztetőnek, ha egy óma ráesett, mingyá legyütt nyóc-tíz cserép.<<

Hát, rengeteg fajta. Kicsi koromban a határban nekünk is volt egy vén aranyranettfánk, a gyümölcse októberben érett, az íze egész más volt, mint azé a kb. 3-féle almáé, ami most kapható. Emlékezetes volt ez a fa számomra azért is, mert ezen tanultam fára mászni. Alacsony törzsű fa volt, vastag alsó ágakkal, és én, nagyfenekű gyerekként is átélhettem rajta a famászás sikerélményét. Egy Jonatán fával állt párban, de mivel azt senki se gondozta, túl sok termése nem volt. Én az ízét se szerettem. Keresztszüleinknél volt egy piros fontos, annak tényleg akkora piros-zöld termései voltak, hogy képesek voltak a fa alatt levő disznóól tetejének a paláját berepeszteni. Iszonyat savanyúak voltak, magában megenni még teljesen éretten se lehetett ezeket az almákat, viszont rétesbe ideálisak voltak. Mindig mákfejtésre értek be, az ekkori mákosrétest kellemesen lazította a savanykás alma. És az is jó volt, hogy hat szál réteshez nem kellett félnapszám almát pucolgatni, tíz darabból kijött a két tepsi. Emellett volt egy másik fa is, ami ugyanekkor érett ugyanilyen piros, de kisebb gyümölcsöket, azok édes-kásásak voltak, csak pár hétig álltak el. Faltuk is ezeket nyakló nélkül. Sajnos már ezek a fák sincsenek meg.

Anyósoméknál azonban a húsvéti rozmaring öreg, hatalmas fája szépen terem. Érdekes fa, csak minden második évben hoz gyümölcsöket, de igen bőven. (Idén 2. év van!) Azért húsvéti, mert gyümölcsei a terméstől számítva következő év húsvétjáig el kell, hogy álljanak, szóval sárga téli alma. Piacokon néha lehet még látni ezt a fajtát. A barázdásóma a Starking, ezt bütykös-, sőt bütyialmának is nevezik. (Régi almafajtákról itt. )

Régen volt Rajkán egy almaültetvény, és iskolai tanulmányi gyakorlat címén minden évben ősszel ott szedtük az almát, hatodiktól felfelé. A tsz adott ingyenbuszt, és mi, gyerekek szüreteltük a gyümölcsöt, iskolai szervezésben, iskolaidő alatt, rendes bérért. Ma ez már elképzelhetetlen, gyermekmunka, nem veszi be az APEH gyomra abcúg stb... Pedig sokkal jobb volt ez, mint a tanulmányi kirándulás, ahol minden évben Porván hallgathattuk a földrajztanár kötelező tanmeséit a kőzetek keletkezéséről, aztán csúszhattunk-mászhattunk a vizes köveken, és ezért még fizettek a szüleink, mint a katonatiszt. Bezzeg az almázás után! A pár napért 730 forintot kaptam, királyság! Az akkor annyit ért, mint ma kb 10 000 Ft. Minden gyerek akkor vett magának Tetrist meg kazettákat, menő cuccokat. De térjünk vissza a könyvecskénkhez!

Petrezsi, petrezsil, petrezsiromgyükér, gyükér, zőccség: petrezselyem (Petroselium crispum). >> Zőccsíggé jár kofákonnyi<< - mondják arra, aki a piacra viszi. A zöldség kötegeit pétlinek hívják.
A petrezselymet hallani még a szomszéd kertekben is itt minálunk petrezsírnak is, de csak a levelét. "Már megint lisztharmatos ez a büdös petrezsír, pedig most vágtam vissza", mérgelődött múltkor az egyik közeli kertszomszéd.

Soláto, ződ saláto, seláto: fejes saláta (Lactuca sativa var. capitata). A királnő saláta kissé >> pirhonyagos<<, elszíneződött, a harmatsaláta >>ződ, víkony, mint a harmat<<, a telelősaláta >> pelántáját ősszel ültetik<<, a franciasaláta levele a >>tőfa leveléhez hasonlít, a típősaláta nem fejleszt fejet, a leveleit tépkedik a szárról, és még sok egyéb fajta ismert.
Na, itt "lehidaltam" mondanám, ha itt akarnám nyomni a zsírtrendi dumát. Inkább azt mondom, szájtátásig elcsodálkoztam. A több, mint harminc évvel ezelőtti fajtaválaszték szinte teljesen azonos a maival, azokkal a fajtákkal, amiket feláras újdonságként adnak a vetőmagboltokban.

Vöröshajma: vöröshagyma (Allium cepa). A szigetközi konyhának is nélkülözhetetlen anyaga, makóit és zittait említenek. Makkhagymának a magnak meghagyottat mondják. A kékhajmát (lila) étkezéshez használják nyersen. Érdekes, hogy a hagymafüzért - fokhagymából is - koszorúnak hívják, de egy-két helyen fentőnek. Hagymahéjjal festették a pirostojást húsvétra. Van egy népi orvoslási adat is: >>Fülfájáskó, ha erősen lüktet, meleg leforrázott vöröshajmát kő a fülre rákötni, de arra, amejjik nem szaggat. <<>> Én a ződhagyma szárát nem dobom el, megfőzöm teának, azzal öntözöm a növényeket tetvek ellen. Ilyet kő hasznányi, nem aszt a sok vegyszert.<<

Makkhagymát én is akartam nevelni a Fertődi ezüstfehérből, de nem volt benne mag. Ez a népi orvoslási mód kicsit hókuszpókusz Nagyváthy János ide illő szavaival "bába lelte babona", de mama tényleg - álítólag hatásosan - csinált egy orvosszert köhögős-hörtyögős megfázásra. Kis zsírban ledunsztolt sok hagymát, felöntötte forró tejjel, és ezt kellett iszogatnia a páciensnek, nevezetesen unokatesónk férjének. Állítólag használt is, és lilahagymából a színe kellemes lilásrózsaszín. Így valami szépsége van a gyógyitalnak, ha már az íze nyomasztó...

A virágok, vadnövények, gabonafélék, állatok még meg sem említtettek, egy-két rövidke posztot alkalmanként még - úgy gondolom - megérdemelnek, ezért később is felütöm még itt virtuálisan ezt a kis könyvecskét.



2 megjegyzés :

  1. Az én kedvencem a bütyialma :-), így névileg is, de amúgy is.

    Én is sajnálom nagyon, hogy már nincsenek ilyen iskolai tsz-munkák, mennyi mindent megtanulhatnának a gyerekek ezáltal is az ételekről, amit megesznek. És persze a pénz sem mellékes, annak biztosan jobban örülnének, mint egy-egy drága kirándulásnak.

    A salátánál én is elámultam és nem is értem, hogy lehet, hogy életem első 25 évében semmi más salátát nem ismertem, mint azt a szokásos ízetlent? Hol a többi salátafajta régen?

    VálaszTörlés
  2. Gondolom házilag szedett magokból vethették a többi salifélét, mert még pár éve is a szaküzleti választék a Május királyából és az Attrakcióból állt. Most találtam áttelelő salátamagot!

    VálaszTörlés