Hozzánk is megérkezett a tél, szombaton először csak kétcentis hűhó-műhó formájában, majd vasárnap éjszaka rendesen, húszcentis lepellel takarva be a könyéket. Már múlt hét szerda körül sejtettem, hogy nagy változásra számíthatunk az időjárásban. A kutya-macska ilyenkor végtelen mennyiségű kaját meg tud enni. Biztos így van nálatok is. A mi drágaegyetlennélkülözhetetlen Doró cicánk a múlt héten minden ajtónyitáskor betrappolt a lakásba - én csesztem el ennyire, ugyanis finom falatokkal szoktam kicsalogatni, erre úgy rákondicionálta magát, mint a Pavlov-kutya a csengőszóra. Nem is volt ez túl nagy gond, mert a hideg elől két egér is beköltözött a lakásba (fújj, hogy utálom őket), méghozzá a kanapé alá. Fekszel és zörögnek a résen beszórt cukorpapírokkal meg gurigáznak a cerkákkal. Rémálom. Jó, legyen bent a macska. Szagol, kerüli a kanapét, kerüli az egész lakást. Egyszer csak kikéretőzik a garázsba. Menj csak, cica. Majd a Jani kienged, ha a délutános meló után hazajön, vagy ha elunod, bekéretőzöl és kimehetsz egy finom falat kíséretében.. Hátha a garázsban is van egered.
Jani jött haza éjjel, a macska nem kéretőzött sehová, valahol a munkásruhákon alhatott. Reggel bekunyerálta magát a lakásba, de most nem kellett neki semmilyen finom falat, rongyolt a teraszajtóhoz, irány kifelé. Pisi, kaki? A hasa nagy, dagadt. Ügyes cica, biztos sok egeret fogott.
Délelőtt épp szakértettük a kocsi kötelező biztosítását a számítógépnél, amikor a lakás közepén pózolt az egyik EGÉR, szemezett a kanapéval, hogy jusson be alá. Fogom a macskát, becipelem, iszonyat dagadt. Jani kinyitja a kanapét, macska betuszk. Macska tolat ki, nem kell az egér. Ezt még eljátssza kétszer. Mi baja van? Egérundor? Mérgezett egeret evett? Valami trauma miatt nem megy a vadászösztön? Máskor fél perce volt hátra a beszökött egereknek, most meg rájuk sem néz. Kidobtam a cicát, legalább repülni tanuljon. Délután aztán valamiért lementem a garázsba, és megfejtettem a titkát. Megtalált egy kilós rúd kutyaszalámit, és azon a bent töltött éjszakán valahogy kicsomagolta és az egészet bebombázta. Ennyit az egérundorról.
Gondoltam, megmázsálom a macskát, de a konyhamérleg kiakadna, a fürdőszobai pedig a macska mérettartományában nem mér pontosan. Doró becsületére legyen mondva, másnap elkapta a nagyobbik egeret. A kisebbik még bent lehet, csapdát tettünk le neki kanapé alá.
Jót kacagtam :)
VálaszTörlésA mi Jocó cicánk is megenné a világ összes kajáját, ha hagynánk. Ha hinni lehet az időjóslásának, nagyon kemény telünk lesz. Már mi is csak dagadtnak hívjuk őt.
Hehehe...
VálaszTörlésMacska ölbe, fürdőszoba mérlegre rááll,macska le, nettó súly lemér, különbözet kivon... De ha kívülről tudod a súlyodat, akkor csak macskával kell méretkezni.
Bírom Dorót... :D
VálaszTörlésJófej.
Anno a mi cicusunk a Milka csokit tudtam mesterien kicsomagolni, és bevágni a nagyrészét...
Jaj a benti egereket mi is team munkában fogjuk a macskákkal:O)a fészerben fogunk csapdával de azt is megeszik.Azonkívűl gyík, cickány, patkány egér mindennel kényeztetik magukat...elég az, ha annyit mondok az egyiket Szűcsnek hívjuk mert a bőröket kikészítve hagyja a lábtörlőn:O)?
VálaszTörlésJaj, a hülye panellakó az egérkéket is sajnálja, de azért a történet szuper volt, végig drukkoltam Dorónak!
VálaszTörlésAkkor lett volna igazán szép a történet, ha a macska be is hányik a kutyakalbásztól! :-D
VálaszTörlésBeatrice, annyira nem profi a mérlegünk.
VálaszTörlésMinden macska szereti a csokit?
Zsuzsi, a top undorító történeteink közt ott van a macska gyíkhányása, horrorfilmbe illik.
Andi, tudod, a 12 fős, bent megfialt egérfészekalj után képtelen vagyok szeretni az egereket.
Ági, necces volt. Különben meglett az egér nr. 2., de nem a csapdába ment be, hanem a karácsonyfadíszes szatyorba, amit lehoztam a padlásról. Volt benne pár darab tavalyi mézeskalács. Hallottam a zörgést és kiraktam a táskát a hidegbe, éjjelre. Szabadon engedtem az egeret...
A csoki a kutyák és macskák számára mérgező, nem kellene nekik adni:
VálaszTörléshttp://www.haziallat.hu/macska/taplalkozas/5-legmergezettebb-etel-a-macska-szamara/4222/
Én sosem adok, bár ebben az is benne van, hogy irigy vagyok és inkább én eszem meg :)
Beatrice, köszi, erre álmomban sem gondoltam volna. A maradékoknál is meg kell gonsolni, mit kaphatnak az állatok.
VálaszTörlés