Szent András (November ) Hava

1.) Míg el nem fagy, a’ Gazdaszszony az egész veteményes kertet felásassa. Ennek kettő a’ haszna: egyik az, hogy a’ föld megpuhúl, és meghizik; a’ másik pedig az, hogy tavaszszal, mihelyt legkissebb jó napok szolgálnak, puhán fel lehet ujjra ásni.
2.) Az elkészített fonószereket elől kel szedni, és elrendelni, ki fog fonni szála lent, virágoskendert, magvast, szöszt, és kitsoda tsepüt ’s a’ t.
3.) Ha maga a’ Gazdaszszony nem érkezik: a’ Fonók közé kel rendelni egy első fonót, a’ki a’ többieknek mind serény, mind jó munkájokra vigyázzon.
4.) A’ gyermekek és nevendékekkel kukoritzát kel estvénként morzsortatni, ’s ha ebbe bele unnak, vagy már eleget morzsoltak, tollat fosztatni ’s a’ t.
5.) A’ Gazdát arra kel emlékeztetni, hogy a’ maga tselédjeit a’ kertnek trágyázására fordítsa: kivált a’ Spárgát, és Sáfrányt felűlről bé kel trágyával teríttetni, és, tavaszszal felszedvén, más ágynak kövérítésére vinni.
6.) A’ Béresek faragjanak sütőlapátokat, Szénvonókat, Sulykokat; tsináljanak hizlaló kotrotzokat, kössenek szakasztóvékákat, és fonjanak borító, ’s méhkasokat, törjenek hajdinát és kölest; vágjanak szetskát, ’s őröljenek sót. ’s a’ t.
7.) Ezen Hónap elején már a’ marha istállóját helyre kel igazíttatni, kitisztítani, és a’ marhák teleltetésére elkészítteteni.
8.) A’ fűtést nagyon könnyebbíti az, ha a’ Gazdaszszony az abronts faradékot, és egyéb forgátsot egész nyáron meggyüjtötte; de ha ebben mód nemvólt, a’ szolga legények most kötözzenek szalmából, nádból gyújtani való tsóvákat, tsátéból mosogató tsutakokat, és pemeteket. ’s a’ t..
9.) Mihelyt olly ködös napok járnak, hogy a’ pórékon függő dohány megereszkedik, azt a’ tselédekkel esténként kelletik simíttatni, tsomóba köttetni, és bálokra rakatni.
10.)A’ sertések ezen, ’s a’ jövő hónapban szoktak malaczozni; tehát a’ Gazdaszszony a’ felesleg valót koppaszsza meg, és füstölje fel.
11.) A’ Sertések a’ hidláson mennél közelébb vannak a’ meghízáshoz, annál kényesebbek, és megkivánják a’ Gazdaszszonynak maga szemét; azértis szükséges száraz álmot vettetni alájok, a’ hidlást kitisztittatni, a’ Vállut minden étetés előtt kitakarítani is friss sósvizzel itatni hetenként.
12.) A’ kotrotzokban hizó Ludakra, rétzékre, Kappanokra és Pókákra nézve a’ tisztaságot, rendes eledelt, és tsendességet gondossan meg kel tartani.
13.)A’ téli gyümőlts a’ pintzékben illyenkor leginkább romolván, a’ rothadtat ki kel válogattatni.
14.)Az éléskamra ha nedves meleg, a’ zsizsik, és egyéb férgek majd mindjárt elszaporodnak: azért is a’ Lisztet a’ ládákban megkeverni, a’ fözeléket megrostálni, a’ száraztésztát, és gyümőltsöt kiszellőztetni, a’ penészt mindenről letisztítani, a’ port lesepreni, szemetet kivettetni, és a’ béfőzötteket, vajat, sajtot, zsirt, mézet, szappant, keményítőt ’s a’ t. megvizsgálni, el nem lehet mulatni. Ha a’ sajt megtalál keményedni, azt igy kel ismét megfrisselni: t.i. végy salétromot, és azt tűzön megpuffasztván, ereszd fel fejér borral, és főzd együtt mind addig, míg a’ Salétrom megtsendesedik. Ekkor veddle a’ tűzről, és engedd meghidegűlni. Továbbá márts bele egy tiszta ruhát, és ezzel gombolyítsd be a’ sajtot, ’s tedd le a’ pintzébe. Huszonnégy óra múlva hozd fel, és a’ ruhát levévén, ismét megáztatva terítsd a’ sajtra, a’ melly ettől jó izű, és ismét puha leszsz.
15.)A’ Fonóktól Szombaton estve minden héten számon kel kérni a’ fonalat, és meg nem engedni, hogy eggyiknek fonása a’ másikéval öszvekeveredjék. Errenézve a’ motólákat, és tsörlő karikákat számmal is meg kel jegyezni, és igy e’ szerint magokkal megitéltetni, mellyik font szebbet, és többet.
16.) Ha nyárban tsigás kertjében nem nevelt a’ Gazdaszszony tsigákat, tehát még most télre valót eleget lehet a’ gyermekekkel, míg hó nints, a’ mogyoróbokrok, és sövények, ’s garádják alatt szedetni. Ugyan most kel vizáról is rendelést tenni, és a’ böjti napokra bépátzolni.
17.) A’ savanyú káposztával, míg meg nem érik, legtöbb bajja van a’ Gazdaszszonynak: mert a’ sós víz hol a’ hordón eszi ki magát, hol felűl folyki,hol pedig a hidegség miatt épen nem akar érni, ha elenben igen meleg a’ kamara: hamar ellágyúl ’s a’t. Erre nézve reá gyakor szem kivántatik, és tisztaság.
18.)Ezen hónapban a’ tyúkokat jobbatskán kel tartani, és a’kik a friss tojást kedvellik, a’ tojókat trágyával kirakott ólakban tartják. Igy hamarább elkezdik a’ tojást, ha meleg helyen legelnek, kivált pedig a’ Jértzék, ha az Ősz hoszszú, kint is tojnak.
19.)Mihelyt egy két orsó fonál készen van, azt mindjárt le kel matólálni, hogy a’ nyál ne egye.

Nos, ezek a Magyar Házi Gazdaszszony november havi jótanácsai. Kicsit csapongóak a feladatokat felsoroló pontok, sorrendjük nem éppen úgy követi egymást, ahogy a modern kor logikája iskolás-szerűen követelné, viszont sok megfontolásra érdemes dolog olvasható bennük!

Hát először is: a veteményes kert felásatása… Ez még várat magára, most ásogatjuk csak fel a zöldségeket. Illetve anyuci ásogat, én meg idegbecsípődés miatt napi két injekcióban részesülök, hátba. Ha ásogatnék, asszem már járni se tudnék. Elképzelni se tudom, hogy ha annak idején a Magyar Házi Gazdaszszony isiászt meg ideggyulladást kapott, hogyan ásott, tömte a kacsákat, stb… Nekem is minden bajom van tőle, pedig a modern kor agyongépesített világának gyermeke vagyok. (Különben kész röhej az Amatőr kerti napló két kertésze: egyikük se látja már a lábafejét: egyik a nagy hasától, a másik meg attól, hogy már a lefelé nézéstől is ordít… Szegény répák hanyagolva vannak!)
A ganéról a gazduram elvileg gondoskodott, bár még a kukoricakórót nem vitték el a kertből, Az, aki megígérte, hogy elviszi a kórót, állítólag még vet valahol, s ha azzal végzett, akkor fog jönni a maradványokért.
Hát igen, a 8. pontban a fűtésről említett tennivaló is esedékes, olybá, hogy a meglévő hat erdei köbméter vegyes fa mellé vettünk még öt köbméter kőrist. Bizonytalankodtunk mi, az elkényeztetett gázfűtéshez szokottak: vajon ennyi fa elég lesz erre a télre? Erre a fuvaros kacarászva felvilágosított: három évre is… A hasogatás során keletkezett kéregdarabokat, forgácsot már a nyár folyamán összesöprögettük, zsákba szedegettük, ez a gyújtós, ehhez jön még a kukoricacsutka, a rózsaszín gyújtókocka, a megyei napilap, a teszkós újság meg a háztartási papírszemét. Úgyhogy fűthetünk. A keletkező fahamut meg szépen hordjuk a kertbe, illetve az egyik melléképület mellett van a földben egy építkezésből megmaradt lik, abba is töltögetünk. A fűrészport viszont nem pocsékoljuk a fűtéshez, az kincs: rózsáknak, hideget rosszul tűrő szabadföldi növényeknek melegítő takarója lesz a télen a tövek körül. Meg a lefagyott járdák csúszástalanításához is kell, nem irtja ki a gyepet, nem teszi tönkre a járdát, cipőt, mint az útsó. (Más dolog, hogy behordódik a lakásba, de azon lehet segíteni.)
Hát hízó ludaink már nincsenek, de amikor kicsik voltuk, mamáék rendszeresen tömtek kacsát. A kacsák októberig a szabadban voltak, még kis betonmedencéjük is volt az udvarban, aztán az ősz derekán elkezdték tömni őket, hogy a Márton-napi búcsún legyen sült kacsa. Sokszor végignéztem, hogy mama hogy áztatja be a kukoricát egy kis kék lavórba, erjeszti meg a tömésre (tudjátok: az alkohol növeli a májat!), azt is, hogyan tömte meg a kacsát, és húzta le kézzel a gigájába a kukoricaszemeket. Sose láttam olyat, hogy a kacsának a légcsövébe ment volna a kukoricaszem. Amikor meg levágták őket (nem a nyakuknál, mint a csibékét, hanem a tarkójuknál), mindig lestük, mekkora a májuk, meg mennyi kacsazsírra számíthatunk. Aztán belaktunk a sült vérből (hat éve nem ettem!). A sült kacsát meg a kacsalevest azonban rendíthetetlenül utálom ma is.
A tojó tikjaink már nem termelnek annyit, mint amíg melegebb volt az idő, de még nem kellett őket téli táplálékra állítani (ez nálunk télben nagyobb mennyiségű takarmányt jelent bőségesebb adag kukoricákkal, ilyenkor az övék az összes moslék, száraz kenyeret is kapnak, és hetente háromszor legelhetnek, ha nincs hó), most nagy adag búza, kevesebb kukorica, tök és a kertben még zöldellő potlohó káposzták adják a takarmányt. Így is tojnak azért, keveset, de hatalmasakat.
A tsigás kertben gondolom régen böjti ételnek való csigákat nevelgettek. Nem vinne rá a lélek, hogy ilyet csináljak… A vizáról való rendeléstétel olvastán meg elfogott a szomorúság: a Szigetköz vizái hajdan ország-világ előtt híresek voltak, de ez már sajnos a múlté. A Dunából való eltűnésük szomorú története itt olvasható el. Manapság programok indultak az újratelepítésre, de ezeknek a sikeréhez rengeteg fetételnek kell teljesülnie a vízszennyezés kiküszöbölésén kezdődően az esztelen halászat beszüntetésén át a hallépcsők építéséig. Reméljük sikerül visszatelepíteni véglegesen ezt a hatalmas halat a Dunába.
A spejzmustrát kár cifrázni, minden magyar Gazdaszszony, aki már annyit dolgozott azon, hogy a hideg téli napokra válogatott finomságokkal legyen teli a kamrája, azokat nem hagyja pocsékra, hanem mindig átnézi őket: minden rendben van-e velük!
Mindezek a tennivalók már a közelgő telet jelzik. Viszont annak, aki ebből a sok okosságból a számára használhatókat végrehajtja, nem jelenthetnek gondot a hideg napok: hiszen így a lakás meleg, a kamra teli! Kell-e ennél több a télre?