Látszólagos semmittevés

Látom, hogy minden kertes blogíró itt a környéken-a hosszú hétvégét kihasználva-vet, gereblyéz, én meg kis irigységgel nézve őket még nem csináltam semmit. Valójában nem teljesen igaz a semmi: rengeteg mag került a nevelőládikókba, ezekkel sokat foglalkoztam. A tél nagyon nehezen lépett le, semmi se rügyezik még igazából, csak a virágok nyílnak. A föld is hideg, és a traktoros bácsi se járt még mifelénk. Úgy saccolom azonban, hogy ha nem lesz nagyon hideg, vagy nagy eső, a hét második felében jön a tárcsázás. Addig sem lesz azonban tétlenkedés, ugyanis Laci holnap hoz egy kis kerti rotációs kapát, és elvileg barack-, egres- meg pirosribizli-csemetécskéket. Nekik a kertből fogunk egy kis helyet elcsípni, amit a kicsi traki fog megdolgozni. Ide kerülnek majd a telelő zöldségek is. A kistraki igen jó lesz majd, ha a becserepesedett földet kell feltörni, és amikor a másodvetések jönnek, nem kell derékgyilkos módon gyötrődni a kapával. Könnyű lesz a krumplit töltögetni, a répák nagyobbra nőnek a porhanyósabb földben. Szóval szép reményeket táplálok.

Idén be lesz fejezve a paradicsom karózgatása is, amennyire lehet. Helyette lesz egy harmincméteres kordon, erre futhat minden, ami csak akar. Van egy vashordóm, amibe egy ügyes helyi lakatos tud félcolos rézcsapot ütni. Ha ez sikerül, abból a kordonhoz egy csepegtető öntözőt tudnék csinálni. Na, ez már túl szép egyszerre, hogy igaz legyen! Valami úgyis ki fog belőle maradni…

Vissza a kertbe. A héten a fák metszésben részesültek. És mivelhogy ebben az élvezetes melegben a rügyek hajlamosak egyik napról a másikra kipattanni, azonnali hatállyal lemosó permeteztem. Tavaly már írtam a lemosózásról, sok hülyeséget összehordva, idén azonban inkább tanulmányoztam L kötelező olvasmány jellegű bejegyzését a lemosó permetezésről.Agrolt kevertem rézzel. Bár egy kicsit lengedezett a szél, nekiálltam. (Itt aztán várhatnék a szélcsöndre!) Gyorsan, alaposan, csepegősen permeteztem, mindent, a ribizlit, egrest, fákat, rózsákat. Közben megint kitört rajtam az együgyűség: azon gondolkoztam, hogy miért fogy dupla annyi vegyszer, mint tavaly. Hát a fák ugyibáááár nem lettek tavaly óta kisebbek, a bokrokat, a tavaly még nem létező szőlőkordont nem is számoltam bele. Idén megfogadtam, hogy L tanácsait komolyabban követem, mert pl. az őszibarackfa nyár derekára kutyául festett. Nem muszáj gyilkos szereket használni, de be kell látnom, hogy egy permetezés tavasszal nemigen elég ahhoz, hogy egész szezonban kibírja a fa makkegészségesen. A permetezéshez asszisztensem is akadt, egészen addig, amíg az orrára nem húztam a permetező rézcsövével, mert lecövekelt a fa alatt, amiről csöpögött a permetlé. Akkor már nem kísérgetett olyan lelkesen…

Közben rendet is raktam egy kicsit: eltüntettem legalább részben a fűrészport, ami a favágáskor kiszóródott (drága kincs annak, akinek kevés a mulcsanyaga!). Összeszedtem a lemetélt, lepotyogott ágakat, gereblyéztem. A rendrakást, a túlburjánzott bokrok megkurtítását a héten folytatnom kell.

Átnéztem a telelő zöldségeket. A saláták nagy része sikerrel áttelelt. A külső leveleik kicsit megfonnyadtak, de a közepük elevenen hajt.

Egypár kínai kel is kibírta a telet. Remélem, azért hoz evésre alkalmas levéltömeget, mielőtt magszárba megy. A spenót imponálóan zöld,

és van még néhány póré is, ami elviselte a hideget.

A Mohácsi kelkáposzta elég sz@rul fest, nem hiszem, hogy bármi is lesz belőle (de hát mennyi mendent leírtam én már, ami aztán bő termésbe, dús virágzásba fogott…).

A téli mák még éldegél, a tél alá vetett borsó egy tömény nullának tűnik. Fokhagymából a fele eltűnt, a varjak alapos munkát végeztek.

A petrezselyem is beindult.

A hétvégén rendbe teszem majd, amit lehet.

A palántáim jobban néznek ki. A múlt hét óta a nagyobbacskák még nőttek, a paradicsomok levetették a szikleveles mivoltukat, a paprikák egy része is. A hagymák miatt kár volt nyivákolnom, már három napja kint vannak kiszoktatón.

Tegnap éjjel már kint is aludtak. Szegényeket eléggé meg szokta viselni az első pár nap, eléggé nyuvadtak, ha nem tudnám, hogy megerősödnek ettől, kidobnám az egészet. Három dolog fontos a kiszoktatásnál: először is, hogy ne kerüljenek azonnal tűző napra, és éjjelre ne hagyjuk kint őket kapásból! Keleti fekvésű helyet választottam nekik kiszokni, a reggeli napból bőven részesülnek, de később már nem kapnak napszúrást. Sokkal több víz kell nekik ilyenkor, mert a szabadon lengedező szél alaposan kiszárítja a földjüket, nem úgy, mint a lakásban. A harmadik: egy ideig kímélni kell őket a széltől. Na, ezt nem tudtam megoldani, hiszen itt mindig fúj a szél, még a legszélcsendesebb helyen is állandóan jár a levegő.

Sok időm nem volt piszkálgatni a palántákat szerencsére. Még ez volt a jó, mert közben diszkréten kikelt a rozmaring (amit ki akartam dobni),

mintha a kúszó eper is bújna,

a karalábé és a brokkoli is megvillantotta a szikleveleit.

Minden hirtelen fotoszintetizálni akar! Ki érti ezt? J

Tanulság: nem türelmetlenkedhetek. Inkább átnéztem, mi az, ami hamarosan tűzdelendő és palántázandó lesz. Most egy kis nyugi fog következni, ami azt jelenti, hogy csak a virágpalánták vetése, tűzdelése lesz a héten esedékes. Közben rájöttem, hogy még egy szem dughagymám sincs, csak amit Brnóban vettem. Van mit pótolnom. Mivel esőt ígérnek, a hét szebb napjait az első kerti munkákra 100 %-osan ki kell használnom. Remélem, hamar teljes rend lesz, és minden időben a földbe kerül. Idén nagyban át fogom rendezni a kertet, kicsit olyan érzés, mintha új lakásba költöznék, már várom!