Végre vetés!

Hiába köszöntött be a jó idő, a kertszántós nagytraktoros bácsi csak nem akart ideérni. Vártuk-vártuk hiába, de csak nem bírt ideérni a gépével. Viszont szerencsére nagyon nem kellett aggódnom, hogy elkésünk az első vetésekkel. A télen ugyanis javítottunk a kertművelés technológiáján, magyarul vásároltunk egy 3 lóerős rotációs kapát, Briggs motorral. Nem volt nehéz Lacit rábeszélnem, hogy próbálja ki. Így fél óra munkával rendelkezésemre állt egy pontosan akkora terület, ami elég ahhoz, hogy az első vetésekbe belekezdjünk. Ráadásul a placcot legereblyélve adta át nekem, még erre se volt gondom. A kert tetemes része még így is a traktoros művelést fogja kiélvezni. Sajnos amikor a tűzifát hozták, egy darabot nagyon csúnyán összetaposott a teherkocsi, nagy hantok nem fagytak széjjel, a föld a hótól megint úgy megtömődött, hogy csak csákánnyal lehetne feltörni, így komolyabb földmunkát kíván. Ez a kis rotakapa nagyon jól dolgozik, a földet kellemesen és kellő mélységig megőrli, úgy, hogy nem forgatja fel alulról a „döglött” talajt, a maga kis agyagcsomóival és köveivel együtt. A föld a sok eső-hó ellenére meglepően szárazka volt.

Ebbe a kis területbe azonban sokféle zöldség kerülhetett. Először is dughagyma újhagymának, csak néhány sort, váltogatva salátával (vagyishogyhát lollo rosso, Május királya és jégsaláta), és Francia reggeli retekkel. (Idén ez a retekfajta szinte teljesen hiánycikk, csak az egyik vetőmag-forgalmazó árulja, és a boltokban is csak véletlenszerűen lehetett megtalálni.). A retek magját egy kicsit megkezeltem: egy lila, csírázásnak indult nagy hagymafejet reszeltem meg, egy kicsi vizet adtam hozzá, és belekevertem a magokat – bolha ellen.

Ezt a műveletet azonban még a vetés előtti napon elvégeztem, így a magok jól megszívták magukat a hagymás lével, a csírázást megelőző állapotba lépve. A keveréket kitettem a meleg napfényre, a csírázást elősegítendő. Pár perc múlva látom: eltűnt a magokkal teli doboz. Drága mindenevő kutyikánk magával akarta vinni megenni, mivel a hagymaszag kellemesen csiklandozta az orrát. Persze azonnal elkoboztam, feltettem másfél méter magasra, és reménykedtem, hogy nem mászik fel érte, mert az utóbbi időben egészen elképesztő dolgokkal rukkolt elő a drága kis kutyuli. A magokat ez után a kezelés után vetettem el. A péppel együtt nehézkes vetni, egyszerűbb volt a kihúzott sorba belekenni a hagymás-magos pürét.

Aztán zöldborsó: kifejtő és Kelvedon csodája. Ezeknek a magjait is beáztattam reggel, és mire hazajöttem, a magvak az összes rájuk öntött vizet felitták. Valószínűleg ez gyorsít majd a csírázáson, hiszen nem a talajból kell összeszivornyázniuk a kis növényeknek a vizet.

Petrezselyemből a metélőn és a Korai cukor fajtán kívül idén egy Hanácká nevű fajtát is vetettem, mert ez állítólag ellenáll a lisztharmatnak, nem kell augusztusban a komplett beteg, elszürkül lombozatot levagdosni róla. Nem nő túl hosszúra, és elvileg tárolni is megfelel. Nálunk szempont az is, hogy hosszú petrezselyemfajták nem mennek semmire az őszre betonná váló földben, a rövidek viszont tűrhetően fejlődnek. A szükséges gyökérmennyiség pótlására pasztinákot vetettem. A petrezselyem magjait már pár nappal a vetés előtt vizes homokban tartogattam a kelés gyorsítása és az egyenletes vetés érdekében.

Egy sor virágmag sem maradhatott el.

Sárgarépából mindenféle lesz. Nyári friss evésre Nantesi, télre Vörös Óriás, Amszterdami másodvetésre, és lesz fekete répa meg gömbölyű is, ezeknek a magját ajándékba kaptam.

Egyenlőre ennyi volt az első vetéssor, remélem egy kis esőt kapnak a hétvégén, és akkor minden hajtani kezd. Nem is ragozom tovább, inkább az idei kerti „projektekről” írok.

- Egy biztos: idén síkhálóra nevelem az összes uborkát, paradicsomot, a futóbabok egy részét. Befejeztem az ostoba karózgatást, amennyire csak lehetséges. 30 méter 120 cm-es háló elég lesz, oszlopom van. Az egész támrendszer kiépítése így kb. 1500 forintba kerül.

- Ezzel kapcsolatban a síkhálóhoz megpróbálok egy házilag barkácsolt csepegtető öntözőrendszert kiépíteni. Van egy csomó hentergő slag, meg egy kétszáz literes fémhordó. Ha egy félcollos csapot tudnánk a hordóra egy lakatossal tetetni, 30 méter slaggal, amit a megfelelő helyen kilyuggatok, megúszhatnám a locsolókanna – cipelést. A kellő víznyomás a csepegtetéshez már azáltal is meglenne, ha a hordót két zsaluelemre tennénk. Az esővíz így az utolsó cseppig hasznosulna. Tiszta gyönyör lenne, ha nyári estéken a szúnyogfelhő, a tíz forduló a huszonöt literes vödrökkel, a gerincgyilkolászás helyett csak elegánsan elfordítanám a csapot a hordónál, és ámen, mehetnék csemegekukoricát zabálni a nyugágyba, közben csapkodni a szúnyogokat, meg a kutyát, hogy szálljon ki a nyugágyból.

- Kiemelten akarok foglalkozni idén a hagymafélékkel. A palántázás tavaly bevált, így ezzel a technológiával többféle hagymát tudok bátran ültetni. Három olyan fajta van, amely egész télen át hajt, és jól telel. Vetőmagnak is akarok eltenni a földbe pár hagymafejet.

- Idén az eddig periférikusan kezelt növényfajtákat is előtérbe helyezem, így a káposztaféléket, a dinnyeféléket.

- A telelő zöldségeknek – mivel van rotakapa – kiváló helyet tudok majd ősszel berendezni a kert elejében, így magasabb minőségben tudom ezeket a zöldségeket megtermelni. Tavaly ugye tesóm kertjébe telepítettem át ezeket a telelő fajtákat. Tegnap rájuk pislogtam. Most már elmondhatom: a telet aránylag jól átvészelték. Az áttelelő saláta elkezdett hajtani, a spenótról már kétszer szedtünk. A pórét megettük. A kelkáposztafélék most kezdenek megerősödni, és egypár kínai kel is átvészelte a telet. Fokhagyma, petrezselyem is van már. A januárban – tél alá vetett- zöldborsóról már majdnem letettem, aztán leszedtem róla a hálót, és megpiszkáltam a földet: kikelt vagy sem? A föld felszínén nem sok minden látszott, de a mélyben a borsók idáig vitték:

Az őszi mák már egész nagy,

a januári vetés még csak most csírázik és bújik.

- Idén virágból is több lesz, hogy mik, majd menetközben kiderülnek.

- És hát újfajta zöldségfajták, érdekességek is lesznek, de ezeket majd a maguk helyén fogom ismertetni. Így palántakorukban (mert a zömük még az) többet úgyse tudnék róluk annál mondani, ami a vetőmagtasakjukon szerepel.

- Terveztünk barackfa-, ribizlitelepítést, ehhez képest Laci tegnap cseresznyefával állított be, mondván, hogy szerinte erre nagyobb szükségünk van, és a másik fa csak a monília melegágya. A moníliával kapcsolatban igaza van, a szükségletet illetően szerintem azért hozott cseresznyét, mert a cserkóbefőttet jobban szereti, mint a baracklekvárt.

Már jó lesz, ha hamar le tudjuk művelni a kert többi részét, a magok szinte ficánkolnak a kezemben, annyira a talajba kívánkozik minden. Remélem, minél hamarabb folytathatom, már egy kicsit unalmas a "tepsikertészet", a szóló palántanevelgetés. Szeretném látni a kis növényeket, ahogy sorra előbújnak a földből!