Sárga, fehér,kék, lila, zöld

Nekem ez a három szín hozza mindig meg a tavaszt, a piros meg a rózsaszínű és a narancssárga mindig kicsit később bújik a világra a virágok közt. Mivel nincs túl sok virágom, különleges dolgokat nem tudok megvillantani, csak a kis kedves házi apróságaimmal.

Kezdjük a fehérrel. A hóvirágok már több hete előbújtak, de a szirmok a múlt hét eleji hidegben nem mertek kinyílni. Amikor pénteken napközben nyolc fokot emelkedett a hőmérséklet, minden teli lett a fehér harangocskákkal.

Van két szál fehér krókuszom is, és hogy ne szenvedjünk hiányt színekben, egy kis katica is odaköltözött a szirmokra sütkérezni. Piros katica, fehér szirmok, mélyzöld levélkék: mintha a természet is a nemzeti ünnepre készülne!

Fehérből ennyi jutott csak, de sárgában már jobban bővelkedünk. A szártalan kankalin már hetek óta virágozgatottt, de a meleg nyitotta ki igazán a szirmokat, és ez még csak a kezdet. Téli vastag fűrészportakarója még félig rajta van, nem kapáltam még be a földbe.

Sárga krókuszok itt is, ott is előtörnek:

Napfényszínű porzó-pomponokat növesztett a barkafűz is egyetlen nap alatt, rajta méhek keresgélnek:

A törpe sárga nárciszok is kinyíltak egy naposabb részen:

És jöhetnek a lilák és a kékek. A lila kankalin kicsit nyomi, mert pont ráhánytuk a havat, de rengeteg bimbója van, hamarosan ő lesz az egyik legszebb:

Addig is üdítsenek fel minket kecses szirmaikkal a krókuszok.

És készülődnek a "színvárományok" is, azok a virágok, amik hamarosan ebben a három színben fognak pompázni. A fehér képviseletében ez a fehér jácint:

A legfelső virágai szerintem még megfagyhattak, mert nagyon szárazkának tűnnek, és el is vannak színeződve. Azért talán a többi virág kinyílik rajta, amik jobban védve voltak a fagytól.

Kontyvirág: hihetetlen gyorsan kihajtott:

Fehérrel fog még díszíteni és pákosztos, zöldre éhező bélünket táplálni a medvehagyma.

Rengeteg nárciszbimbó mutatkozik, vagy háromszor annyi, mint tavaly. Ha a büdös kutya vagy hirtelen jött erős, esővel kísért szél le nem tördeli, pompás lesz velük a virágágyás.

Lila már vajmi kevés lesz a tavaszi virágaim közül, az egy kökörcsint kivéve. Ezt tavalyelőtt kaptam az unokatesómtól, akkor virágzott, tavaly meg egész évben nyűglődött és hervadozott csak a sziklakertben. Most így néz ki (ha egyáltalán ez a kökörcsin):

A kép közepén azokat az apró kis buckókat gondolom a tövének. Kérem kökörcsinismerő olvasóinkat, hogy informáljanak arról, hogy ez vajon tényleg az-e, és ilyenkor így kell kinéznie? Ugyanis szégyen-gyalázat, de fogalmam sincs róla.

Mindig az a beképzelgésem, hogy az udvarunk melegebb, mint az erdő, és amikor nálunk már virágtömegek vannak az udvarban, odakinn még éppen csak elkezd valami hajtani. Hát megint nagyot tévedtem. A jó idő beköszöntével ugyanis munkábajárni berekesztettem a buszozást, hanyagolva a buszmegállóban tanyázó helyi pletykaforrásokat. Feljavíttattam a bicajt, és azt használom a hatalmas távolság (=5 km) megtételére. Az erdő a kora tavasszal szokott, mégis újra meg újra csodás, megunhatatlan látvánnyal fogadott:

Hóvirág-özön, ezt mindenkinek egyszer látnia kellene!

Sajnos sokan nem tisztelik a természetnek ezt az egyedülálló összképét, ami az országban meglehetősen kevés helyen látható. Sokan csinálják a műsort, hogy egy itt ilyen gyakori virágot mi a bú bánatnak védenek ennyire. Hát, szerintem nem a helybeliektől kéne védeni... Az idevalósiak közül nemigen láttam bárkit is, hogy tépkedte volna, de a felfogadott külföldi "bérszedők" tevékenykedése több, mint gusztustalan, különösen, hogy a határon áthozott szeméttel van teli sok helyen az erdő alja. Aztán meg játsszák a hülyét, hogy nem tudják, hogy Magyarországon védett a hóvirág. (Megjegyzem, uniós szintű védelem alatt áll...) Csak hát jól tudják, hogy a kutya se bünteti meg őket, hiába van eszmei értéke a virágnak. Azt meg nem hiszem el, hogy az élőhelyük nem pusztul, mert ahol elkezdék a környéken a fakitermelést, ott mindenhol összedózerolták, kitaposták.

Az is elég kifacsart okoskodás, hogy a gyerekek a hóvirágszedésen keresztül ismerik meg a természetet igazán. Kocsikázzunk ki az erdőszélre, egy kis széndioxid-eregetéssel, tapossuk szét az erdőalját, hagymástól tépjünk fel egy csomó növényt, dobáljunk szét egypár kólásüveget, meg mindenféle szemetet, abból biztosan tanul a gyerek, és milyen jó volt a friss levegőn, hajaj! Jó, ez egy eléggé kisarkított általánosítás, a helybeliek többsége tényleg nem esik neki az erdőnek, de sajnos elég sok kólásüvegszóró ténfereg az erdőn. És ez különösen igaz a medvehagyma-szedőkre. Ami májusban az erdők alján zajlik itt, az gyomorforgató. Az egészséges életmód jegyében a tövestől tépkednek egyesek mindent, ami medvehagymának tűnik.

Lehet, hogy a hóvirágok egyenként való védelme kicsit szerencsétlen. Az élőhelyet kellene védeni normálisan. Hiába teszik ki a természetvédelmi terület, tájvédelmi körzet táblákat, ha az erdő csurig van quadosokkal, lyukas bilivel kezdődő, ganéval végződő szemétkupacokkal, illegális fakitermelőkkel, kóbor kutyákkal. És az is az igazsághoz tartozik, hogy nagyon kevés ember ismeri a többi védett virágot. Ha valami színeset lát sok ember, kitör rajta a gyűjtőszenvedély. Láttam már én is gondosan letépkedett vitézkosbor-csokrot, amit aztán a leszedő - megunván cipelni - elhajított.

(Elnézést a dörgedelmekért, de amikor azt látom, hogy tépkedik a virágokat, meg teherkocsival gyúrkodnak rajta, szórják a szemetet, nekem mindig nyílik a bicska a zsebemben.)

Ha nyugalom lenne az erdőn-mezőn, nem kéne aggódni a hóvirágok sorsáért sem. És a kedves kék csillagvirágok miatt se.

Meglepetésemre a salátaboglárka is kinyitotta már sárga szirmait az úttest napos szélén.

Szóval itt a tavasz. Szinte ugyanazon virágokról írtam, mint tavaly vagy tavalyelőtt ilyenkor, azonban ahogy minden évben újra meg újra kitavaszodik, mindig máshogyan fedezem fel ugyanazokat a növényeket, színeket, illatokat, és ez boldogító. A palántáim is ugyanúgy nőnek, az ég is ugyanolyan tébolyítóan kék, mint tavaly tavasszal, mégis új, jó és friss az öröm: hogy vége a hosszú, hideg, unalmas és szürke télnek.