Átteleltek

Melegen süt a nap, minden hajt… itt az idő, hogy kiértékeljem, mennyire váltotta be a tél alá vetett zöldségek fejlődése és termése a hozzá fűzött reményeimet. Célom a tél alatti zöldségneveléssel az volt, hogy télen is friss, háziterményekkel lássam el a családomat, ne csak a betározottal vagy boltival. Üvegházam, fóliasátram nincs, és nem is érzek ösztönzést, hogy ezzel pepecseljek, így a hidegtűrő veteményfélék átteleltetésével oldjam meg a zöldségellátást.

Az ötlet, hogy ilyen termesztést tervszerűen, megfelelő fajtákkal kialakíthatok, tavaly nyáron pattant ki a fejemből. Az elgondolás még megállta a helyét, de a helyhiány hozzá a kertben zavaró volt. A külön gondot még az is jelentette, hogy a kert teljes egésze szántva lett. A téli zöldségnevelést a szántással összeegyeztetni nem lehetett. Megoldást jelenthetett volna, ha egy darabot felások ősszel a kert elejéből, beültetem, és megjelölöm, hogy az ekésbácsi ne menjen rá a trakijával. Igen, de az ásás nem ment, mert pont azidőtájt injekciózták a derekamat. Ámde ahol a szükség, ott a segítség: rendelkezésemre állt tesóm kertjéből egy darab, amin kísérletezhettem. A dolgok szépségét csak fokozta, hogy sógorom felásva adta át ezt a kis parcellát, így könnyűszerrel vethettem.

Idén még jobb lesz a helyzet, mivel megvan a kistraki. A tél alá vetéshez felhasználandó ágyás helyét nem kell majd ásni, egyszerűen lerekesztek majd a kert elejéből egy darabot, meg lesz tárcsázva, és ültethetek kedvemre. A szántott résztől elkerítem két karóval meg egy szál madzaggal, így a trakisbácsi majd kikerüli.

A tavalyi kusza ágyások vegyes, de termő képet mutatnak. Vegyük sorra.

- Azt korábban is tudtam, hogy a póréhagyma képes áttelelni. A tavaly ősszel megmaradt hagymákkal az volt a tervem, hogy nagy, földes gyökérkolonccal kiszedem, és a szántás után visszaültetem a porhanyósított földbe a töveket. A szántás után egy nappal azonban megjött a havazás, és a hó meg is maradt, ezzel a visszaültetésnek lőttek. A koloncos tövek ott maradtak a kerítés tövén, ahova ledobáltam őket. Hogy meg ne fagyjanak teljesen, egy kis maradék kukoricaszárat dobtam rájuk. Ez alatt egész jól átteleltek, szedhettem őket. Még van néhány szál, amit meg szeretnék hagyni magnak. A fajta csak a közönséges, mindenhol kapható Calabrese. (A gyökeres földkoloncokat otthagyom a kerítés tövén, ott egye a fene az egész földhányást, úgyis pont ott ásta fel a kutya a kerítés lábazatát. )

-Ősszel egy sereg júliusi vetésű kínai kelt nem fogyasztottunk el. Ezeket Hédihez telepítettem át. Egy darabig ( olyan karácsonyig ) eléldegéltek, addig nagyon jókat ettünk belőlük, de aztán az olvadás és fagyás hullámzását nem bírták, megrohadtak. Egypár tő túlélte a telet, de azok már most magszárba mentek.

-A szeptemberben elvetett áttelelő saláta szépen fejesedik ( a fajta neve Téli vajfej). Karácsonyig szedegettük a leveleit, eleinte megenni, aztán inkább táldísznek. A tövek egy részét még októberben szétpalántáztam, ezek rosszabbul vészelték át a hideg napokat, mint amik az eredeti ágyásban maradtak.

- Az októberben elduggatott fokhagymát a sógorom felásta, nem tudok róla nyilatkozni. Csak régebbi tapasztalataimból mondom, hogy az ősszel elduggatott fokhagyma nagyobb fejeket ereszt, mint a tavasszal elültetett.

-A dughagyma ugyanígy járt...

-Az őszi mák (a fajta neve Zeno) kiválóan hajt, egészen nagy, hamarosan lehet ritkítani. Még októberben vetettem el, és meg voltam győződve róla, hogy semmi se lesz belőle. Elvileg a korán hajtó mák még a kedves kis máktokbarkó rajzása előtt levirágzik, így nem tud kárt tenni benne ez a ronda bogár.

-Az áttelelő kelkáposzta elég pocsékul nézett ki még pár hete is. A meleg idő hatására azonban gyors növekedésnek indult, s elég szépecskén hajt. Jani már fel akarta kapálni, de állítólag a fajta tulajdonsága az, hogy a nyeszlett mivolt meglepő gyorsan átvált hatalmas kelkáposztafejekbe – már májusra.

-A leveles kel igencsak rossz bőrben van. Bár két éve áttelelt, idén ez nem ment neki. Ez az egy fajta járt pórul igazából a teleltetésnél.

-A januárban elvetett mák is kikelt, helyeskésen sorol.

-A szintén januárban elvetett zöldborsó is szépen kikelt, nagyobb, mint tavasszal vetett, kelőfélben levő társai.

-A petrezselyemsuliban szépen zöldellik a friss petrezselyemzöld.

-A spenótot ősz óta esszük, s bár téli szüneten volt, takarás nélkül, a három másfél méteres sor két családot heti egyszeri spenótos kajára való mennyiséggel dúsan ellát.

Mivel idén már egységes területben gondolkodhatok a télizöldséges kert kialakításánál, kibővíthetem a zöldségek körét is. Így a felépítés a következő lesz:

-fokhagyma,

-dughagyma tavaszi zöldhagymának,

-a gyatra, ceigli petrezselyemszálakból petrezselyemsuli,

- Elefánt póréhagyma: ez egy különösen hidegtűrő fajta, gondolom nem rohad meg az olvadás-enyhülés hatására sem,

-Tétényi téli sarjhagyma,

-áttelelő kelkáposzta (Adventi fajta),

-leveles kel,

-spenót, Matador fajta,

-Téli vajfej saláta,

-őszi mák,

-januári vetéssel Rajnai törpe borsó és tavaszi mák,

-egy kis bimbós kel.

Egész zöldségsorozat; a felsorolásból kitűnik, hogy főleg a leveles-és hagymaféleségek képviseltetik magukat…

A területkialakítás egyszerű lesz, bár –legalábbis elviekben- már jobban hozzá kell készülni. A majdani téli vetemények helyén most természetesen még a korai borsó hajt, és lollo rosso nyújtogatja ki a kis piros levélkéit. Ezek letermése után már csak igen rövid tenyészidejű zöldségek fognak idekerülni. A sarj-és póréhagymát meg egyenesen, már most ebben az ágyásban nevelem, palántáról.

A növényvédelem aránylag egyszerű, mert a kelési szezonjukban már nem tombolnak úgy a kártevők, mint tavasszal: kevés a földibolha. A káposztaféléket a hernyók megmászták, de azokat Nyunyi nap mint nap kéjesen nyomogatta szét egy botocskával, örömködve, hogy milyen szép sötétzöld a vérük. A problémát a második szomszéd diófáján tanyázó varnyúk jelentik, amik különös szeretettel vonzódnak a már ősszel kihajtott fokhagymához. Tavaly nem kaptam madárhálót, így az ágyásokat szétszabott necczsákkal takartam, ez is tökéletesen bevált. Egy kis fagyvédelem se jött rosszul, ezt fűrészporral és avarral oldottam meg, idén is így fog történni, a márciusi favágásból egy egész zsák fűrészport kapartam össze erre a célra.

Ha meg nagyon bebuzdulok, tán egy csepp fóliaalagutat is szerkesztek a spenót meg a sarjhagyma felé, ki tudja? J

Még van egypár zöldségféle, ami megteremhetne itt. Elvileg létezik télen hajtó, áttelelő brokkoli. Nagy vágyam, hogy olyan sarjhagymára is szert tegyek, ami a magszára végén mini hagymákat szül, és azokat leszedve meg elültetve lehet megújítani a hagymaágyást. Ilyen fokhagymában is létezik, kicsi koromban láttam ilyet nagymamám húgánál, akinek igen régen mintagazdasága volt Várbalogon. Fogalmam sincs, hol lehet ezekhez a fajtákhoz hozzájutni.

Apósom egy szőlőhegyi cimborája mondta, hogy ő a sárgarépát is kint hagyja meg a pasztinákot is, mert úgysem fagy meg, sokkal frissebb marad, mint a betárolt, ami megfonnyad. Erre azért már nem visz rá a lélek, mert nincs kedvem egy levesnyi cucchoz száz métert gyalogolni (ennyire van a kert a ház hátsó kijáratától), a fagyott földet ásni. A pincébe menni ennél gyorsabb és kellemesebb…

A másik: tavaly a nyamvadt zellerszárdarabokat gyökérrel együtt a ganédombra szórtuk, s most néztem, hogy milyen szépen kihajtottak! Talán meg lehetne kísérelni zeller teleltetését a friss zöld érdekében?

Ennyit a teleltethető zöldségekről. Az egységesen kialakított zöldségteleltető kerthez nagy reményeket fűzök. Jó lesz, ha télen is a sajátunkat ehetjük, és korán tavasszal már friss zöldhöz juthatunk. Egész sorozat ennivaló: valamelyik bizonyára sikerülni fog!