Kerti és természetjáró kalandok

Újszülöttek

5 megjegyzés


Minden kertészkedő blogger bemutatja a maga frissen kelt kis növénykéit. Mivel már nekem is van belőlük, én se hagyhatom ki a kezdetek bemutatását.

Az idei tavaszon a kerti munkák valahogy derékkímélőbben zajlottak, mint tavaly. 2010-ben egész korán szántottak, hamar nekiduráltuk magunkat a veteményezésnek, s két nap alatt le is zavartuk az első vetéseket, utána meg három napig nem tudtam kiegyenesedni és a karjaimat megemelni az izomláz miatt. Idén nagyon későn szántottak, csak a múlt héten volt itt a traki. Azonban nem vártuk meg a veteményezéssel a szántást, hanem kistraktorral két körben megdolgozta Laci a megfelelő parcellákat, és már hetekkel ezelőtt vethettem. Igaz nem mindent egyszerre, de jobb volt így, semmi izomláz! Az elsőként vetett borsók,

elduggatott hagyma,

Május királya saláta,

lollo rosso

már kibújtak. Kelőfélben van egy másik nagy táblában korai sárgarépa, petrezselyem, pasztinák, még több zöldborsó, lila hagyma, fokhagyma, retek.

A retket egyik napról a másikra meglepte a rohadt bolha. Gondolom, a tegnapi szeles napfény nagyon bejött neki. Majd kapnak egy kis mentás-fokhagymás levet, mindjárt nem lesz olyan jó kedvük.

Ma még szeretnék céklát, virágokat is ültetni.

Az ágyások elrendezése gyökeresen más képet mutat, mint a tavalyi. A sorok tájolását 90 fokkal elfordítottuk tavalyhoz képest, és minden ágyás egész más helyre került. A kert legelejére csak a legkorábbi vetemények kerültek, ide még palántákat se rakok, hogy a téli veteményeknek helyet adjak: a hosszú tenyészidejű hagymafélékkel ültettem be. Az elforgatás a vetésforgó szempontjából se lebecsülendő, mert ezzel szinte egy növény se kerül vissza ugyanarra a helyre, mint tavaly.

Az ágyások elfordításának más oka is volt. Idén uborkahálón fogom nevelni a futóbabféléket, paradicsomot, uborkát. Már most leástuk az oszlopokat, és megvettem a hálót. A háló tartóoszlopait csak a kert hosszában van értelme elhelyezni a szomszéd sövénye mellett: itt védett helyen van, és az elrendezés nem merőleges a széljárásra. Ha úgy rendezkednénk el, ahogy mindig szoktuk, a szél hamar tönkretenné az egész tákolmányt. Az oszlopok a tavaly elbontott ódon kukoricagóré bontott gerendáiból készültek. A gerendák kb 1000 éves keményfából vannak, teli lekalapált rozsdás szögekkel, kifeszíthetetlenül belevert ácskapcsokkal. Pokoli nehezek. Már akkor is bontott faanyag volt, amikor a górét megcsinálták belőle, valami régi istálló szelemenfája lehetett régen. A gerendákból itt-ott darabok hiányoznak, ahol kötésbe voltak rakva más gerendákkal. Ráadásul egyik – másik görbe is. Nagyon mélyre le kellett ásni őket, hogy szilárdan álljanak.

Azon röhögtünk, hogy sorban úgy néznek ki, mint valami szentállat – csere miatt kimustrált törzsi totemoszlopok, de az egyik, amely leásva is 3 méter magas, még egy kicsit valami húsvét-szigeteki szobornak is elmehetne.

Elég furán festenek, de itt megjárja. Legalább ilyen jó a szomszédságnál a betonszitából gyártott futtatóháló és a betonvasból készített babtermesztő „ketrec”, a bontott ablakból készített paprika-üvegalagút. (A bontási hulladékok kertészetileg kreatív felhasználása megérne egy külön posztot.)

A hosszanti elrendezés helytakarékosabb is, meg a magas növények nem árnyékolják egymást.

A héten már ültetjük a céklát, krumplit, még sárgarépát, hagymapalántákat. A karalábé- és brokkolipalánták is hamarosan kiültethetőek lesznek, edzésben vannak. Idén nem adtam esélyt a földibolháknak, ami a káposztafélék magoncait illeti: palántaformában mennek a földbe. Ebben az évben lényegesen több virágot tervezek a kertbe. Egységes ágyás azonban nem lesz, a virágok a zöldségekkel vegyesen fognak virulni. Biztos vagyok benne, hogy a gyümölcsérlelő zöldségféléknek a közelben tanyázó, virágra jövő méhek csak a javukra válnak.

Más újdonsággal nem szolgálhatok. Az összkép nálunk is nagyjából olyan, mint Magyarország összes művelt kiskertjében ilyenkor tavasszal: kelő magvak, nyíló hagymások, pletykáló kertszomszédok, virágzó fák, ásó-kapa, zöldségeságyásaikat árgus szemmel leső tulajdonosok. Be is fejezem, inkább ki a zöldbe, lessük mi is a kelő zöldségeinket!

5 megjegyzés :

  1. Jól néznek ki az oszlopok, tényleg olyanok, mint a húsvét szigeteki szobrok.

    Mindig lelkifurdalásom van, ha olvaslak, amiatt, hogy ti milyen egészségesen étkeztek, sok zöldségfélét esztek. Mi csak paradicsomot,paprikát, borsót és répát eszünk többnyire.

    VálaszTörlés
  2. Ezeréves szentállat :-)
    Kihagytad a bejegyzésből a talicskás-gumicsizmás, copfos felfedezőt meg a kengurus vigyorgóbajnokot, akik nélkül nem olyan lenne a hangulat, amilyen.

    VálaszTörlés
  3. Ha láttad volna, hogy tegnap este hogy nézett ki! Legalább fél kiló homokot szedtem ki a gumicsizmából, és még a copfja is sáros volt.

    VálaszTörlés
  4. Szia Ági!
    Jók az oszlopaitok, ha már végeztünk a tavaszi munkákkal, akkor totemoszlop-festő versenyt hirdetünk:-)

    VálaszTörlés
  5. Köszi, sógi, Nyunyi majd megoldja a szitut, hátraviszem az aszfaltkrétákat, kidekorálja azzal... Nemámmá föstékes lesz a praclid!

    VálaszTörlés