A hét kerti eseményei

Tulajdonképpen unalmas egy poszt lesz ez. Most jött el - kicsit későn - az az időszak, amelyet tavaly úgy neveztem el, hogy "kerti béke". Tömérdek gazolás, vetés, palántázás és kapálás után azt mondhatom, hogy valami rendféle alakul a kertben. Bár vannak irdatlan gazos részek, de ezek kicsik. A heti főzés alapanyagainak jó részét a kert adja: a borsók tömegét, a hüvelykujjnyi vastag répákat, a kelfejeket, a petrezselymet, a hagymát, salátát, céklát, kaprot, zellert, karalábét, pórét.

A héten a feltépett borsótábla helyét másodvetésként hasznosítandó csemegekukoricát ültettem, elpalántáztam még az utolsó kódorgó brokkoli-és paprikapalántákat, borsót szedtem, gyomláltam, kapáltam, locsoltam és bambultam. Ez a bambulás vetette velem észre, hogy a cukkini kis terméseket érlel,

a perui földicseresznye már a térdemig ér, bimbós az uborka(tavaly ilyenkor még csak négy levele volt), kikelt a múlt héten elvetett vajbab, virágzik a mák, egész nagy golyó karalábék vannak, kivirágzott a Sárpo Mira.

A paradicsomokon már nem is egészen apró termések csilingalóznak:

A bokorbab meg átment futóba, kacsokat növesztett.

No, ezzel nem tudom, mihez kezdjek. Van ugyanis állítólag olyan babfajta, ami eljátssza, hogy futó, közben meg nem is, és egy idő után a kacsai leszáradnak, és visszavonul köznapi bokorbabbá, általában akkor, amikor terméseket érlel. Ha ezt a futást nem fejezi be, akkor kénytelen leszek valami támrendszert tákolni neki.

A jövő hét feladata lesz, hogy a nem a kordonhoz, hanem külön ültetett paradicsomokat kikarózzam. Idén a fitoftóra elleni védekezést nem drótozással, hanem megelőző jellegű permetezéssel gondolom megvalósítani, amelynek az első fázisa már esedékes lesz. El kell látogatnom még a vetőmagboltba, másodvetésekkel pepecselni, és gazolni, gazolni, kapálni.

Nincs is kedvem rágondolni, írni se akarok róla. Inkább arról, hogy a héten többfajta égi tüneményben is gyönyörködhettem. Először a szerdai holdfogyatkozást figyelhettem meg: ezért még Nyunyinak is megengedtem, hogy tovább fennmaradjon. Először észre sem vettük, hogy hol a Hold, aztán némi leselkedés után felfedeztük a kertszomszéd háztetője felett, már fogyatkozó állapotában. Ilyen apróra még sose figyeltem meg egy fogyatkozást, amikor megtehettem volna, akkor vagy nem értem rá, vagy rossz idő volt. Kicsit úgy hittem, hogy a fogyatkozás úgy fog kinézni, mint a napfogyatkozás. Annál a Nap szinte a teljes fogyatkozásig intenzíven ragyogott. Nyilvánvaló volt számomra, hogy a Hold fogyatkozása sokkal halványabb lesz, de arra nem gondoltam, hogy ennyire. A neten, folyóiratokban található képeken ugyanis a Hold egészen ragyogónak tűnik fogyatkozás alatt is. Hát persze hogy megettem, hogy ennek így kell kinéznie, s nem is gondoltam arra, hogy a fotók egy kicsit fel vannak javítva! Így alig vettük észre a Holdat, de annál nagyobb volt az öröm, amikor megtaláltuk. Nyunyi egy régi vashordóra állt fel, én meg egy betontéglára, hogy jobban láthassam. Bár egy évben két holdfogyatkozás van a tudósok szerint, nekem ez az egy is különleges élmény volt.

A kép innen van, egy normális képet se tudtam csinálni...

És még egy érdekesség: a Tűzhányó blogon olvastam az úgynevezett Danjon-skáláról, amivel a fogyó Hold fényének erejét határozzák meg a légkör tisztaságának függvényében. Nagyon érdekes és tanulságos olvasmány.

A másik érdekes esemény a tegnapi hidegfront érkezése. Már előre jelentették az időjósok, ezért még hátratrappoltam a kertbe pár palántát elültetni, pár magot elvetni a várt eső előtt. Ekkor kezdtek a felhők gyülekezni, egyre meghökkentőbb formákat öltve. A felhők egyszerre három irányból jöttek, kavarogtak, mindenféle furcsa, sosem látott formákat öltve. Tátott szájjal bámultam addig, amíg el nem kezdtek a nyakamba potyogni a kövér cseppek. Szaladtam előre, de már ekkor örömködtem: megkapják a növények, magok a kezdő vízadagot, megúsztam a locsolást. Így könnyű, hamarosan tudósíthatok az eső utáni kelésről, remélem!