Kerti és természetjáró kalandok

Fő? Másod?

3 megjegyzés
A hét leglényegesebb kerti eseménye az volt, hogy felszedhettük a letermett zöldborsóágyásból a kivénült növényeket, és a helyét újra feltörtük. Ezzel a tevékenykedéssel átléptünk a másodvetések időszakába, egészen korán. Tavaly ilyenkor még csak lamentálgattunk erről az állandóan visszatérő kerti munkáról, idén viszont már a tettek mezején tévelyeghetünk ezekben a jeles napokban. Naptár szerint még a "fővetések" időszakát éljük, így a most ültetendők akár főveteményként is teremhetnének, csak a korai vetés, a gyorsan termő fajta és a jó időjárás hármasának köszönhetően válhatott a fővetés másodvetéssé.

Mindig ámuldoztam azokon az útleírásokon és természetfilmeken, ahol bemutatták, hogy bizonyos éghajlatokon kétszer vagy háromszor is lehet aratni. Ha azonban jól belegondolok, ez nálunk is teljes mértékben kivitelezhető a zöldségeskertben. Igaz, gyümölcsöt, gabonát kétszer nem tudunk szüretelni-aratni egy év alatt, de a zöldségfélék kárpótolnak minket, ha kellő figyelemmel pátyolgatjuk őket.

Nem szeretném újra leírni azokat a másodvetésre vonatkozó dolgokat, amiket tavaly, tavalyelőtt már kiveséztünk tesómmal itt és itt. Idén a korábbi helyzethez és ezekhez az általánosságokhoz képest annyi a különbség, hogy az időnk több őszig, több az elvetendő mag, és melegebb is van, ez jó. Ennek megfelelően szeretném átgondolni, mi az, amit másodvetésbe rakhatok.

Mindenekelőtt a földterület. Mivel egyszer már „üzemben volt” a helyszín, illetve a talaj elkezdett újra megtömődni, a vetés előtti intenzív porhanyósítást nagy műgonddal végeztük el. A gyomtenger tetemes része átfedésben van a másodvetésre szánt placcal, a porhanyítás előtt háromtaligányi gazt voltam kénytelen a borsószárral együtt kivasvillázni a helyszínről, aztán jött az annyira imádott tarackgyökérszedegetés, acatkiszurkálás, kistraktor, megint gyökérszedegetés, gereblyézés és ezzel kész volt a rend a vetéshez. Nagyobb talajjavítási mutatványba ezen a részen nem akarok most belevágni, mert ez a rész kapott a télben tikganéport és fahamut is (ezért volt ilyen irdatlan gazos), viszont lazítás címén a kelés utánra hatalmas mulcsadagot tervezek kirakni ide.

Szóval előkészítve a ágyás, lehet reszelni a kapát.

A terület beültetését a következő módon gondoltam el:

A legszélét fenn kívánom tartani áttelelő vetemények számára: ide fokhagymát, Fernel elevenszülő hagymájának még meglévő egypár apró magoncát szeretném elültetni. Van még dughagymám, és megpróbálok őszig egy pamat sarjhagymát nevelni, amit szintén itt óhajtok nevelni. Ide kerül majd a spenót is, illetve a tél alá vetendő petrezselyem.

Most fogom elvetni edénybe az őszre való káposztafélék, karfiol, bimbós kel magjait. Közülük az Adventi kelkáposztának, a leveles és a bimbós kelnek lesz itt bérelt helye. Ezen kívül egy kis zug járni fog az őszi máknak és a tél alá vetett zöldborsónak. A telelő póré is ide kerül. (Olyan jó, hogy most már ezt a kis darabot kivonhattam az őszi generálszántás alól!)

Csupán egy igen csekélyke probléma van ezzel a szép tervvel. Mégpedig az, hogy a fentebb sorolt kertivetemények (a most palántakorú telelő póré kivételével) mindegyikét az augusztus-október közti időszakban lehet majd kiültetni. Addig pedig valamivel be kell vetni a földet a helyén, hogy ne megint mellkasig érő gazvadon legyen. Így ide még némi maradék dughagymát, egy tasak salátamagot, és rövid korai zöldbabot ültetek, de kísért az, hogy némi korai velőborsót még megpróbáljak idevetni.

A megdolgozott talaj egy részében már csemegekukorica kel, futós Juliskababbal kombinálva, illetve még egy porció zöldbab. A zöldbabot akár fő-, akár másodveteményként július derekáig lehet vetni, így még bőven van idő arra, hogy teremjen.

Egy bödönben még agonizál néhány tavasszal vetett brokkolipalánta, sürgősen kiültetem, illetve a Hungarian Black chili is cserépben van, az is erre az üres helyre vár.

Kaptam valahonnan ilyen „háziszedettféle” magból olyan csemegekukoricát, ami nem hibrid, tehát házi magszedés után nyugodt lélekkel visszaültethetem jövőre, ezt is elvetettem.

Van egy szinte teljesen kikeletlen takarmánykukorica-sor, oda meg rakok uborkát a tavalyi kukoricafuttatásos módszerrel.

Lóg egy ordas nagy vetőmagtároló bevásárlócekkerem a kazánházi ajtó mögé felakasztva: ott jó száraz és enyhe idő van mindig a magok számára. Időközönként fel szoktam túrni, és mindig van benne valami elkószált mag, amit AZONNAL el kell vetnem. A pénteki turkálás eredményeképpen találtam Rajnai törpe és Zsuzsi borsót, cékla-és cukkinimagot, korai sárgarépát, retket, áttelelő salátát. Ezeket még mind be óhajtom terelgetni a kert földjébe. A malaclopó alján azonban pár olyan tasak hedergett, amit tavasszal megvettem, aztán tisztára megfeledkeztem róluk.

Először is az olajtök. Nem tudom, érlelne-e termést őszig, de azért megkísérlem elvetni. Igaz, harmadik éve próbálkozom vele, és eddig még egyszer se kelt ki, de hát mindig a remény hal ki utoljára, az előtt még a tök is kidöglik…

Aztán találtam még vörös bazellamagot. Ez egy spenótféle zöldség . Egy – két év óta intenzív őszi-tavaszi spenóttermesztők lettünk, rákaptunk a házi spenótfőzelék, a spenótos galuska örömeire. Nyáron azonban sose sikerül megfékezni a spenót szárba szökkenését. Ezt pótlandó szereztem be ezt az eddig ismeretlen ehető pozsgás magját. Kíváncsi leszek, mire megyek vele. Remélem, finom, magérlelésig is eljutok vele, és meghonosíthatom a kertben.

Találtam még okramagot is, s ez is a földbe kerül a „mindig a remény hal meg utoljára” jelige keretében. Találtam még fél tasak kilométerbabot, ennek meg valami felfuttatószerkezetet kell gyártanom. Elvileg ilyenkori vetéssel még száraz babnak valót is lehet ültetni.

A másodvetések teljessé tételéhez két dolgot kell még figyelembe vennem.

Először is: ahogy haladunk előre a nyárban, úgy fognak egyre nagyobb területek megüresedni: a kiszedett hagyma, újkrumpli helyére is kell veteményeket terveznem, így az ágyások elrendezését jól át kell gondolnom. A másik meg: látogatást kell tennem újra a vetőmagboltban…

Összegzésképpen: a kert területének számomra optimális kihasználása érdekében fogok még cukkinit, uborkát, csemegekukoricát, zöldborsót, zöldbabot, hagymaféléket, céklát, spenótot, petrezselymet, sárgarépát, bazellát, okrát, tökféléket, kelkáposztát, karfiolt, bimbós kelt, brokkolit, leveles kelt, káposztát, salátát, retket. Szinte az összes zöldségféle még egyszer teremhet, mint amiket korán vetettünk – ne reklamáljunk, hogy nálunk nem terem meg semmi kétszer, irány a kert, még nem maradtunk le semmiről!

3 megjegyzés :

  1. Céklával nem próbálkozol?
    A mostani vetés augusztus végére, szeptemberre lenne szedhető.

    VálaszTörlés
  2. Benne van a felsorolásban. A télire valót az utóbbi években mindig ilyenkor szoktam elültetni.

    VálaszTörlés
  3. Szia! Őszi retkek (fekete, müncheni sör) őszi karalábé, uborka is mehet még. Az olajtök már nem hoz értékelhető termést. A magja azonban 6-8 évig csíraképes. A borsót is majd csak augusztus második felében vesd el, az őszig még terem. A csupasz területekre vessél addig körömvirágot, mustárt (ahova káposztaféle és retek megy, oda ne)
    Én ilyenkor még szoktam sárgarépát is vetni, finom zsenge termését ősz végéig megesszük. vethető tarlórépa, őszi kelkáposzta.
    Ltod, elég nagy a választék.

    VálaszTörlés