Élet a gaz alatt

Ez olyan posztcím, mint valami természetfilmé. Az ilyen címek hallatán az ember elméjének mélyéből David Attenborough vagy Cousteau kapitány merészkedne elő. Ez azonban csalás és ámítás. Szó sincs itt komoly, tudományos ismeretterjesztésről, a természet csodáinak művészi bemutatásáról, csak a kert jelenlegi prózai állapotáról.

De tenger is van és dzsungel, mégpedig gyomok tengere és gazok dzsungele – még mindig. Bizony itt önbevallás következik, még a kertes blogban két éve villantó „nagyokos” is ilyen gondokkal küzd, mint a gazok. Pedig aztán ha valahol, akkor itt kéne villantani arról, hogy hogyan ne legyen egy szál se belőlük. A jelen helyzetben azonban annyi gazom van, hogy tán összes olvasónk kertjében nincs annyi, mint nálam egyedül.

Az előzmény az, hogy időhiány miatt „kissé” hanyagoltam a gazolást. A kissé az időtartamra utal: nem sok ideig, körülbelül egy hétig nem értem rá ezzel foglalkozni. A meleg és az eső ellenem dolgozott: ordas nagy paréjok nőttek, Isten bizony a térdemig érnek. A gazból csak a hagymák hegyei látszottak ki, a sárgarépa fele és a cukkini eltűnt a szulákban, csak a retek felmagzott szárai kandikáltak ki a libatopokból, a mákot pedig érdekesen árnyalták a lilásan virágzó acatok. A paradicsomkordon mögötti rész kellemes zöldre váltott. A kukorica szélében lágy kalászokat ringatott az egérárpa. Tetszetős, sűrűn zöld összkép, és hát papíron hasznos, mert a sok gyom is termeli az oxigént, nemde?

Csakhogy a kertészkedés nem erről szól! Ennek megfelelően tegnap megkezdtem a gyomlálást. Kapálni nemigen lehetett a hatalmas gaz miatt, először mindent a tíz körmömmel kellett kezelésbe venni. Messzire nem jutottam, viszont vegyes tapasztalatokkal gazdagodtam a büdös, elfeketedett mancsokon kívül.

Az első: a gaz sok növényt megfojtogatott, igen, elvéve a napot, vizet, tápanyagokat.

A cukkini ilyen rémesen néz ki, miután kiszabadítottam a szulák fogságából:

Volt is mivel: ilyen betyár gyökerekkel éldegélt némely gaz.

Ami harmatgyenge, az a zeller, bár még így is jobb, mint tavaly ilyenkor.

A korai hagymák helye egyértelmű gaztenger, gyomlálás után csak kistrakizás jöhet szóba, aztán újra beültetés. A még ott agonizáló hagymákat felhúzkodom, a salátákat meg átplántálom valahová.

A rossz tapasztalatok után azonban jó dolgokra is felfigyeltem:

Például arra, hogy a paréjok egy része összeszedi a tetveket, így azok nem a paprikapalántákat, a babot vagy a borsót zabálják. (Nem tudom megérteni a fekete levéltetveket különben, hogyan nyomulhatnak egy olyan undorító szagú növényre, mint a paréj.) Ami még undorítóbbá teszi az egészet, hogy az ilyen tetves paréjok kihúzogatása közben a döglött levéltetvek dús nedve kellemesen árnyalja az ember lányának tenyerét. (Nehogy má semmi láccattya ne legyen ennek a szép munkának.) Katicából alig láttam egy-kettőt, lehet, hogy azoknak is túl büdösek a paréjon hízott tetvek? Azért reménykedem, hogy a kedvenc tápnövény kihuzigálása után a dögencek nem szoknak át a zöldségekre.

Másik kellemes tapasztalat, hogy a lágyszárú gazok dús burjánzása nyaffasztókörre rakta a tarackot. Tavasszal, amikor még nem kezdődött meg a kerti talaj betömörülése, talicskaszám szedtem ki a tarackgyökereket, de mindig újra előjöttek az éles levelű zöld hajtások, igaz, gyérebben. A sok paréj közt azonban valahogy kifulladtak, vagy nem volt elég nekik a napfény? Mindenesetre nem volt már olyan sok belőlük, mint két hónapja. Az acat is ritkább lett. Csak maradjon így!

A hármas számú tapasztalat: ott, ahol porrá vált tikgané, fahamu és fűrészpor keverékével lett a talaj javítgatva, ott a gazok különösen dúsan tették dzsumbujjá a hajdan patyolat ágyásokat. Úgy látszik, a fahamu tényleg jó talajjavító szer… J

A gazlepel azonban nem tudott erőt venni bizonyos növényeken. Íme, az első karalábé:

A földicserkók is nagyot nőttek a meleg hatására, így a gyomok közt is elboldogultak. Most már tényleg felfelé is növekednek, hamarosan karóra is igényt tartanak. Nagy örömmel láttam, hogy a májusi fagy után mindannyian megújultak a 15 tőből, csak egy purcant ki. Ettől függetlenül már csak tizenhárom van belőlük: a növendékek kísértetiesen hasonlítanak a magszár nélküli szőrös disznóparéjra, és egyet ügyesen ki is kapáltam közülük. Nem a gaztól dögledeznek tehát szegények. Összehasonlításképpen: balról a paréj, jobbról a cserkó.

Így a képen nem is tűnnek olyan egyformának, de az ágyásban a hasonló alakú ésszőrös, sűrűn összeboruló levelek között figyelni kell, hogy ne a veteményt huzigáljam ki, és a gazt hagyjam meg.

A római saláta a nehézkes kelés után olyan robbanásszerű fejlődést produkált, hogy a gazok a sűrűn növő salátával szemben teljesen esélytelenek lettek.

A paradicsomháló mögötti részt kell még alaposan kigazolnom.

A virágpalánták nevelőágya néz ki még minősíthetetlenül, de a kis növények tartják magukat.

Így a mai esti kerti program is megvan, csak neki kell látni. Még az a jó, hogy az évszakhoz és időszakhoz képest a talaj meglehetősen puha, vagyis a munka még könnyű és gyors.

Tegnap is nagyon jól haladtam, bár Nyunyit több ízben intenem kellett, hogy ne kurjongasson fennhangon: "Lapostetű, ágyi poloska!", és ne fényképezze a kapáló szomszédokat.

Bár nagy a meleg, ettől csak jobban fonnyadnak a kihúzott gazok, és a szúnyogból is kevés van. Ideális az idő a gazolásra, csak rá kell szánni magunkat! És aki szorgos, az számíthat a munka eredményére.

Gazolás közben valahogy sose jut eszembe, hogy a gazok egyike-másika számomra fogyasztható lenne. A megehető mivolt mindig a kertiveteményeké marad. Ettől még nem biztos, hogy nem hasznosul: jó adagokat szoktunk tyúkocskáink kiegészítő táplálására fordítani a kihúzott, de még egészen friss gazból. A csajok nagyon szeretik. Ettől lesz a tojás sárgája olyan igazán élénk, s ha megfőzzük, a sárgájának a külső részén megjelenik az a jellegzetes zöld sáv, az íz is erősebb. Vagyis a gaz sem megy kárba, a helyét meg, amennyire lehetséges, borsóhéjas, kaszáltfüves, mákegyelésből való és fűrészporos mulcs veszi át. A kitisztítottságot mindenképpen fenn akarom tartani, sokkal egyszerűbb, mint hagyni begazosodni, aztán meg hétszám gyomlálni. Most már jobban rá is érek, hamarosan szebb lesz a kert.

A gazok élővilága igencsak szegényes, a csigákon,

hangyákon, néhány krumplibogárlárván, és a hétpettyes katicákon

kívül csak a fekete levéltetvek képviseltették magukat nagyobb számban. A gyomlálással a katik vacsoraasztalát felszámoltam, de van még elég tetű a kertben! A gazok nagy részének pályafutása remélhetőleg a héten véget ér a kertben, remélem, a későbbiekben némileg tetszetősebb kerti fotókkal szolgálhatok. A kiszabadított vetemények pedig hamar erőre kapnak, és teremni kezdenek.