Befejeztem elsőként az áttelelőzöldséges kiskertet azzal, hogy átpalántáztam a telelő keleket a szántandó területről a teleltetőre a salátákkal együtt, aztán ezt a részt karóval megjelöltem, hogy a traktoros tudja, meddig mehet el az ekével.
Utána a földben maradt haszonnövények kiásása következett. Volt még szárzeller, ami idén igazán nyeszlett lett. A földicseresznye mellé került, és az teljesen a rovására terjeszkedett, agyonfojtotta. Azért valamennyit így is szüretelhettünk, de az közelébe se ment a tavalyi mennyiségnek.
Volt még szedetlen, másodvetésből megmaradt Amszterdami sárgarépa, egyvödörnyit ástam fel. Retek is akadt még, illetve a póréhagymák, amiknek a hidegek meg se kottyantak. Ezzel a veteményeket illetően végeztem, jöhetett a gaz-és növénymaradványok letermelése. A munka két legnagyobb megakasztója a hideg meg a korai sötét. Egy-két óra áll csak az ember rendelkezésére, hogy mindent elvégezzen. S ezt a zúzmarás köd nem segíti. A hidegben igen utálatos kint dolgozni, és volt, hogy elfutott a méreg: hagyom a pokolba az egészet, majd az eke leforgatja a föld alá a sok szárat, rohadjon el ott, kezicsókolom! Aztán mégis kitartottam, de igen csekély lelkesedéssel, és hordtam tovább félre a gezmeceket, szárakat, kórókat.
Az a tapasztalatom, hogy ez a leszedjem vagy leszántassam/leássam kérdés gyakran megosztja a kertészkedőket. Egy ismerősöm kora tavasztól késő őszig az összes kikelő gazt, lehulló falevelet, a legcsekélyebb szármaradványt is gondosan eltávolít a földről. A gazt nemcsak kihúzza, hanem össze is gyűjti, de nem lekomposztálja, majd visszateríti, hanem elégeti a kert egy eldugott sarkában. A kertje tiszta, mint a patyolat, nincsenek elhullatott magból kelő gazok. Azonban állandóan panaszkodik, hogy a talaj kőkemény, alig terem. Műtrágyával próbálkozik, de az se vezet sok jóra. A föld szemmel láthatóan kizsigerelt. A másik véglet is megtalálható a környéken azoknál, akik a derékig érő gazkórótömeg, csoffadt babszárak, rohadt karalábék, krumplik és kukoricacsökök komplett keverékét leszántatták, mondván „lebomlik, és csak javítja a talajt”. Tény, hogy a bedolgozott szerves anyagok jót tesznek a földnek, de ezzel az eljárással nagy műgonddal elvetették a teljes gazválasztékot, konzerváltak egy sereg kórokozót a jövő évre.
Úgy sejtem, a helyes megoldás valahol a kettő között van. A jó terméshez nyilvánvalóan kell az, hogy a talajból kikerülő szerves anyagok visszapótlódjanak. Ennek a komposztáláson kívül megfelelő módszere az is, hogy az őszi művelés során föld alá kerüljenek olyan növényi részek, amelyek lebomolva ténylegesen gazdagítják és lazítják a –mifelénk amúgy is betonkeménnyé tömörödő - talajt.
Az alábbiakat szerintem nem tanácsos „visszaművelni”:
-beteg növényi részeket: a rohadt krumpli leszántásával csak a jövő évi betegséget lehet megalapozni (ezt a fajta „talajjavítást” a szomszédban láttam, idén nem lett egy normális szem krumplijuk se).
-fásodott gyom-és zöldségszárakat, kukoricacsököt: egyszer-kétszer az utóbbit nem szedtem ki, és utána tavasszal napokba telt, míg megszabadítottam a darabjaitól a kertet. Ráadásul a traktortárcsa a kert teljes hosszán széthúzta a maradványokat.
-térdnél magasabb, magszárral rendelkező gyom-és haszonnövény-maradványok. A felmagzott, önelvető magtömeggel bíró saláta-és édesköményszárak, mákmaradványok éppúgy érdemesek erre, mint a magszóró paprikagyam. Nem kell újravetni az idei gaztermést, és feleslegesen elszaporítani bizonyos veteményeket. Idén három, magszárba ment római saláta a fél kertet telivetette a magjaival, amik gyomként fejlődtek mindenütt.
-diólevél: a diófa alatt mindig sárga és dögleteg még a fű is, csírázásgátló és más egyéb anyagokat tartalmaz.
-tarack. nincs is talán olyan kertész, aki ne vívott volna küzdelmet az újra meg újra kihajtó gyökérdarabokkal!
Ezeket a maradványokat még komposztálni se célszerű fás darabjaik, fertőző mivoltuk miatt. Legjobb elégetni. Ezt én is megtettem egyik este Nyunyi hathatós segítségével, sötétedés után. (Ilyenkor faluhelyt bocsánatos bűn már az égetés, mert sokan szénnel fűtenek, és annak a kénszaga mellett a gyomszártűz gomolygó füstjének bűze elenyésző.) Hogy semmi ne vesszen kárba, az égetnivalót az egyik ágyás közepén halmoztam fel, ott lobbantottuk lángra. Hamuja így a talajt fogja gazdagítani. A nagy letakarítóbuzgalomban még a gereblye nyelét is sikerült kettétörni a szezon végére…
Aminek azonban a talajban van a helye: a tiszta, nem fertőzött, nem magszáras lágy rostú növényi részek. Ebből is akad bőven minden kertben. Ilyenek a tyúkhúr, a sárgarépa, cékla zöldje, a káposzta- és tökfélék levele, kisebb paprikagyomok, avar, kukoricalevél. Igaz, ezek komposztra is mehetnének, ahol a kert számára még értékesebb anyaggá válhatnának, de a lusta megoldás is használ a talajnak, pláne ha kötött. Mindezeket nem gyűjtögettem, ott hevernek a földön, sorsuk, hogy a hantok alá kerüljenek.
Ezek mellett a fahamut is szorgosan hordom hátra a kert korábban kukoricával beültetett részeire. Lassan eltűnnek a gyomszárak, szántáskész lesz minden. Csak a túl masszívan felszegelt paradicsomhálót kell még leszednem, és befejeztem. Jöhet az őszi talajmunka, én meg elvonulhatok az etetőhöz a madaraimban gyönyörködni!
Köszi a finom póréhagymákat, a héten főzök belőle krumplis pórékrémlevest. Tettem el e célra üres húslevest.
VálaszTörlésÚristen, a cím láttán kiújult az ufóbiám.
VálaszTörlés"Hagyom a pokolba az egészet, majd az eke leforgatja a föld alá a sok szárat, rohadjon el ott, kezicsókolom! " :))
VálaszTörlésAzon gondolkodtam, hogy ha a diólevelek növekedésgátló anyagot tartalmaznak, akkor a lehullott levelek ártanak a diófának is?
Nem, szerintem a diófa immunis a saját maga által termelt anyagokra. Az építési telken van egy szép nagy diófánk, alatta az árok. Oldalt derékig is nőne a gyep, ha hagynánk, a fa alatt meg kétcentis és sárga. Nem is igen nyírtuk. Ahova meg az avart felhalmoztuk, ott évek óta nem nő semmi.
VálaszTörlésNem is tudtam, hogy ufófóbiád van. Majd megyek hozzád kísérteni, mint krampusz, paprikából lesz a szarvam, póréhagymával foglak fenyegetni. Jó?
VálaszTörlésHédi, mit hittél, hogy csészealjat találtam a tikudvarban a ganéban, kis zöld emberekkel, és arról írok? :-) (Igaz, a tikmoslékban múltkor találtam egy bicsakot, mert anyuci véletlen beleejtette, és úgy bekeverte táppal, hogy nem vette észre, de csészealj még nem volt.)
VálaszTörlésNem, csak eszembe jutott, hogy kiskoromban mindig attól féltem, hogy leszáll az ufó, elvisznek és kiműtik a nagyszeműek a belső szerveimet. Most is megborzongtam...
VálaszTörlésMert túl sok sci-fit olvastál.
VálaszTörlésAz ufók nekem se jönnek be, de elkeveredett cuccok nálunk is akadnak. Remélem nem ők tüntették el a zöldséghámozómat és az ültető lapátomat.
VálaszTörlésÁgi, nagyon ügyes vagy! Nálunk még a felhagyott, vakond által tönkretett eperágyásban féllábszárig gázolunk a tarackban:(
Azon gondolkodtam, rajtahagyom a földön tavaszig, takarónak, a magot már úgyis elszórta.
Lehet, hogy bolondnak tartasz, de mostanában csak a kilóméterbabra és a lóbabra tudok gondolni, amit nálad olvastam:) Már nagyon fenem rájuk a fogamat.
Köszönöm, Meli, olyan kedves vagy mindig! A dicstelen véget ért lóbabról fogok egy posztot írni a jövő héten. Érdemes vele foglalkozni. A kilométerbabbal beégtem, de tesómnál gyönyörűen fejlődik, 200 méterre a kertünktől. Biztos az ufók miatt...
VálaszTörlésNem igazán köthető a témához, de hát nem terem mindenkinél ufó a kertben, és nem lehet ufómedence se. De az eltünő dolgokhoz végülis szegről-végről köze van Szóval a kérdés:
VálaszTörlésTudjátok-e mi a közös a szélmalmokban és a kertészekben?
Ha megfújod a lapátját, mindkettő bepörög! :-D
:-))
VálaszTörlés