Kerti és természetjáró kalandok

Őszi tervezés, rendezés

1 megjegyzés
Idén elég kevés energiát fordítottam a kertre, sőt azt terveztem, hogy ősszel aztán semmi újat sem ültetek. A kis "rendezőbogarak" viszont beindultak és megint tervet tervre halmoztunk, majd hagytuk ülepedni a sok zagyva ötletet. Most már az ültetőszezon a végére jár, úgyhogy ez a kotyvalék a következőre egyszerűsödött:

Az év legfontosabb kerti eseménye a lugasépítés volt, ennek környékét szeretnénk tavasszal  majd rendezett formába hozni. Bár a szőlőtelepítést tavaly elkezdtük, de néhány kipusztult, így a hiányzó helyeken újabb hat tó csemegeszőlő felcsirkézett kupacai figyelnek. A megmaradt szőlőtövek alapos alakító metszésre várnak.

A védett fekvésű lugas oszlopai mentén találtunk helyet a trombitafolyondárnak és a fügebokromnak, ők majd tavasszal költöznek végleges helyükre. 

Vettem egy Flavortop fajtájú nektarinfát, hogy a ház mögötti védett rész utolsó négyzetméterét is kihasználjuk.
A fa a kép bal oldalán csenevészkedik, elvileg középérésű, augusztusi fajta. A földkupacok életem párja precíz ültetési technikájának köszönhetők, kivesz egy köbméteres gödröt, félig pakolja komposzttal, ráönt úgy száz liter vizet, visszatemeti egy kicsit, erre jön a fa, majd betemeti teljesen. A bökkenő csak a sok hegyvonulat, ami a művelet után a visszatuszkolhatatlan földből a terepen marad. Azt hiszem, az új telepítések  felkupacolásához azért jó lesz, vagy komposztra kerül. Majd meglátjuk.

Összevásároltam egy csomó különböző színű botanikai tulipánt a Kaufmannia fajtacsoportból és a kert összes ágyásába telepítettem belőlük. Volt néhány téliviola-palántám, aztán Ági hozott újabb íriszeket és egyéb évelőket, úgyhogy újabb kis virágágyást ástunk fel a zöldségeskert szegélyében. A mogyoróbokor lombjával takartuk be a területet, de kis levegőzőnyílásokat hagytunk a palántáknak.



Balra a téli viola, jobbra az írisz palántája látható. Fajtájáról tesóm tud nyilatkozni.





Kaptam anyósomtól jó sok évelő sarjadékhagymát, ezeket a kert szélén, a torma mellett két sorba ültettük, ahol több évig háborgatás nélkül maradhatnak. Az ágyás folytatásába a többször véletlenül gyomnak nézett és kiirtott, ehhez képest gyökérről mindig megújuló zöldspárgák kerültek, most kivételesen jó komposztos, bakhátas ágyásba, ahogy Juhmeli is megírta. Kíváncsi vagyok, hogy fogja érezni magát nálunk. 

A nagyon szeretett vérborbolyáim igen elsűrűsödtek, belőlük meg a tőosztást igénylő díszfüvekből nekiálltunk egy kis szigetágyat kialakítani. Tompa csúcsú háromszögben gondolkodtunk, a technika, mint a nektarinnál: bokronként félköbös gödör, satöbbi, mint fent. De a vérborbolya a vártnál tüskésebb, így a projekt ebben a fázisban elakadt:

Elhatároztuk, hogy jövőre aztán igazán rendbe csapjuk a ház környékét, ez járdaépítést, emelt ágyások és fűszerkert kialakítását jelenti. Költség- és szabadisősmeló-vonzata miatt viszont a terv elég necces. Viszont az árnyékos részen most már lenne esélye egy kis részen a talajcserének és ---esetleg--- egy-két tő hortenziának és rododendronnak. De ez már az álmok birodalma... Egy kis bokrot még tavaly vettem a piacon, ő egy védett ablakban kívül telel egyelőre.

A zöldségeskertben folytatjuk a vetésforgót. A répák-hagymák-saláták-retkek ágyása egész jobbra, a káposzták jó komposztozva középre, az áttelelő vetések (spenót, sali) egész balra, helyükre másodveteménynek majd a kabakosok, paradicsom-paprikák és a babok. A többi vetemény meg oda, ahol épp van hely. December elejééig remélhetőleg pont be lehet fejezni az ásást, ugye, Janek?

A novemberi szárazságnak hála, egészen mini állapotban fog telelni a saláta és a spenót, mindössze két-három centisek a kis palánták.











Ja és a rukola, akárcsak a rock, örök és elpusztíthatatlan. A második mínusz hétfokos hidegperiódust is lazán átvészelte, és mindennap jut belőle a szendvicsekre.
Az ablakban a hortenzián kívül kint fog telelni még az egyébként soknevű piros sarkantyúvirág, amit alig-alig gyökeres tőként szereztem és nyáron dugványként kezeltem. Ősz végére cserépben szépen megerősödött, elbokrosodott.
Ugyanezt a sorsot szánom a rozmaringnak is, bár tudom, hogy ez a próbálkozás nem sok sikerrel kecsegtet. Ilyenkor jut eszembe némi nosztalgiával a hajdani szolgálati lakásunk egysorüveges verandája - soha annyi virágom nem volt, mint ott...
Tegnap csábítóan napfényes volt az idő, mára viszont az ígérgetések ellenére komoly reggeli fagy és nehezen feloszló zúzmarás köd kergetett be a kemence őrzésére. A zsályák így is szépek, főleg a tarkalevelű változat. Lehet, hogy valami nyáridéző, grilles kaját kéne vigaszul összedobni, zsályalevél-ízesítéssel?

1 megjegyzés :

  1. Ti is tele vagytok tervekkel pincétől a padlásig. De a kertnek pont ez a szépsége. Mindig van mi tervezgetni, csinálgatni. Jó hír ez nekem, hogy ennyi évvel a hátatok mögött is pezseg az udvarban az élet.
    Remélem majd megmutatod jövőre a pergolát is, a növényekkel. És csak hogy tudjátok, én nem a borbolyáknak szurkolok:)

    VálaszTörlés