Negyed nyolckor - még szürke volt az ég - álmos zombifejjel csoszogtam a – 7 fokos hidegben a buszmegálló felé. Átbotorkáltam az úttesten, és ekkor a buszmegállóban egy fura, csapongó-hömbölgő barnás-szürkés, tollakat hullató, kosárlabda nagyságú gombócra lettem figyelmes. Mi a manó lehet ez? Közelebb mentem, és akkor láttam: egy karvaly éppen egy galamb levágásával foglalatoskodott.
Még jó, hogy a táskámban ott lapult az ócskábbik, kisebb fényképezőgép, sikerült megörökítenem a ritka pillanatot. Sosem láttam karvalyt ilyen közelről. Olyan vad dühvel szaggatta a galambot – csak úgy szálltak a pihék -, fel sem tűnt neki, hogy olyan három (!) méterre állok tőle. Aztán észrevette a lesifotózást, erre letakarta a még élő galambot a szárnyával.
Gyönyörű madár! Ragyogó fehér fejcsík, aranysárga szem, kékes csőr, barna hát és a hullámosan csíkos has, kecses alkat. Szebb, mint aminek képzeltem. Már megfigyeltem a környéken elsuhanó barna árnyékként, de ilyen közelről az állatkerten kívül nem láttam még ragadozó madarat. Azt gondoltam, nagyobb, de az a galamb, amit levágott, lényegesen termetesebb volt nála.
Szakkönyvekbe belelapozva – pláne a régebbi kiadásúakba – azt olvashatjuk, hogy vérmadár: a kismadarak réme, de még a tyúkra is rámegy. El is hiszem, elképesztő vérmességgel tépte azt a nyomorult galambot. Bizonyára a madáretetőm környékén is „leemelt” már néhány szárnyas apróságot. Itt azonban nem sajnáltam a galambot. A szomszédban a templom, a tetején egy egész sereg tanyázik, állandóan hullatva az arra igyekvők fejére a galambpiszkot, palozsnákat, döglött fiókákat, tollakat. A kertekben kizabálják tavasszal a kelő veteményt. Marika néni, aki a templom gondnoki feladatait látja el, bizonyára még a saját lakásában is nevelgetne, tenyeréből etetne egy ilyen „vérengző fenevadat”, csak hogy megszabadulhasson a madarak szemetének mindennapos takarításától, ezzel nincs egyedül.
Vérengzés ide vagy oda, nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy Magyarországon védett, az eszmei értéke 50000 Ft, ritkulóban van.
Közben jött a busz, és a karvaly ettől megriadva bevágódott egy közeli fenyőfa lombozatába, otthagyva a fél galambot. Bár nem szeretném, hogy a madáretetőmre szokjon (az körülbelül kétszáz méterre van légvonalban az eset helyszínétől), remélem, még egypár galambot elintéz a környéken. Az etetőt meg átrakom a sűrű borostyánosba, oda csak nem merészkedik be ez a szépséges, vérmes ragadozó.
Azta!!!
VálaszTörlésA koránkelés előnyei, tudod.
VálaszTörlésNekünk két éve kékvércsénk volt, de az főleg rovar- és pocokevő.
VálaszTörlésHonnan tudod, hogy kék vércse volt?
VálaszTörlésNetről+szakkönyvből próbáltuk meghatározni. Hátul ült mindig a kilógó tetőgerenda-végen.
VálaszTörlésValami rémlik, hogy mutattad. A karvaly meg az utcátokban tanyázik, a második kertszomszédunk nagy fűzfáján.
VálaszTörlésBizony ritka pillnat ezt igy elkapni, de en azert megis sajnalom a galambot!
VálaszTörlésAz az igazság, a templom közelében lakunk, és mi is részesülünk a galambok ténykedésének utóhatásaiból. Pláne az udvarba potyogó galambpiszok meg szétfolyt palozsnák igen gusztustalanok. Már évek óta riasztják a galambokat eredménytelenül, pedig az ősszel felújított templomtornyot irdatlanul elcsúfítják és telehordják szeméttel.
VálaszTörlésHú, nem semmi! Szívesen lettem volna a helyedben.
VálaszTörlésMi az az palozsnák?
VálaszTörlésZáptojás.
VálaszTörlésÉrdekes :) Még sohasem hallottam ezt a szót.
VálaszTörlésMicsoda nap! Gyönyörű madár, olyan ritkán lehet ennyire közelről ismerkedni velük. Szerencsés vagy, bár a szétcincált galamb látványa nem emeli az esemény fényét, de attól még szép és meghökkentő pillanat lehetett.
VálaszTörlésJani vagyok. Hajrá, karvaly, utálom a templomot körbesz@ró madarakat.
VálaszTörlés