Boszorkányok pedig nincsenek! Vagy mégiscsak vannak?

- Anya, igaz, hogy ilyenkor kint vannak a réten a boszorkányok?
- Hogy jutott ez eszedbe, kislányom?
- Józsi bácsi mondta két hete néptáncon, hogy ilyenkor kimennek a rétre, és lepedővel szedik a harmatot. Hogy minek, arra már nem emlékszem, de tudom, hogy ilyenkor nem jó rájuk leselkedni és a közelükbe menni. 
- Igaz, régen azt tartották, hogy püski búcsúkor, Szent György neve napján kelnek útra a boszorkányok.   De azt ugye nem gondolod, hogy fényes nappal seprűnyélen repesztenek a Duna fölött?
- Hát azért én nem szeretnék ilyenkor kimenni a rétre. 
- Hidd el, nincsen ott semmilyen banya. Holnap úgyis ráérek, délelőtt kimegyünk  kirándulni a Csikólegelőhöz és megnézzük, hogy higgy nekem. 
- Jó, anya, de vigyünk fokhagymát is a biztonság kedvéért!
- Hát azt meg minek? Veteményezni fogsz a rét közepén?
- Tudod, az állítólag jó a boszorkányok ellen. 
- Tényleg? Hát ezt meg honnan hallottad? A Józsi bácsitól?
- Nem, ez a Bibi Blocksberg kalandjaiban volt a Minimaxon.




Másnap beüzemeltük a bicikikliket, felpakoltunk annyi ennivalót és vizet, ami talán két napra is elég lett volna, és az állítólagos boszorkányság feltérképezése érdekében kitekertünk a rétre.

Hiába jött korán a nyári kánikula, a rét még nem mutatja májusi arcát.  Arról is elsőre meggyőződhetünk, hogy  boszorkányok sem tartanak söprűnyélen és szénvonón való röpülési versenyt, pedig a sík leszállópálya igazán alkalmas a landolásra, ha azt nem a falu templomtornya felé végzik.

A fű lábszárközépig nőtt már, teli bóbitával, meg az utolsó nyíló gyöngyikékkel.
A Duna vize emlékeztet arra, hogy nyolc héttel ezelőtt még jégdarabok úsztak itt: sok helyen feltorlódott télről maradt avar, nyárfapihék, rothadó iszap, kisebb ágak a nagyobb, korábban jégbe szorult és megakadt uszadékfák mögött.

A tájkép azonban az igazi, feledhetetlen nyári Szigetközé.

A fűben pedig virágok.  Még nem ér csípőig a suhogó fű, és a parton nem világít sárgán a mocsári írisz, magyarán fosó liliom, meg a virágkáka, az utat nem szegélyezi a szarvaskerep meg a zsálya, és nem látni gyurgyalagot sem, mint tavaly egyszer. A múlt évi száraz kórókon és nádtörmeléken most kezd túlnőni a friss zöld. Pillangók azonban már vannak. És az utolsó nyíló gyöngyikék tömege. Belőlük itt a rétszegélyen olyan sok van, mint a hóvirágból tavasszal az erdőben.

A réti tarkaságról gondoskodtak a kis, rózsaszín gerániumok seregei,

sárgán világított a sok farkaskutyatej, 

és a másik "tej", a madártej, avagy sárma.

Most nem találtunk vitézkosbort, mint pár évvel ezelőtt ilyenkor, de a gyep teli volt már lila, apró virágokkal 

meg vad kakukkfűvel.

Heverésztünk a fűben, ropit rágcsálva és az eget bámulva. Láttuk a szemközti erdő felett kacskaringózva repülő ölyveket, a levegőt fekete keresztként hasító kárókatonát, suhogva repülő szürkegémet, de egy banya se járt arra, pedig Nyunyi kíváncsi borzadállyal várta a feltuningolt söprűk és tulajdonosaik megjelenését a láthatáron. Végül meguntuk a lapítást a fűben, pláne hogy egy hangyafészek volt alattunk, és továbbkerekeztünk, majd lementünk egészen a nádasba, a partszegélyig. Rengeteg béka ugrált a vízbe, és egy nádirigó is ijedten riasztotta társait is jöttünkre. Szóval elég nagy ribilliót okoztunk, de ez egyvalakit nem zavart. Velünk pontosan szemben, a víz átelleni partján egy hattyú rendíthetetlen nyugalommal tollászkodott, jöttünkre meg sem mozdult.

Szünet nélkül tollászta először csak a hátát, aztán valami egészen fura szögben felemelte a lábát (mint a kiskutya a villanyoszlopnál), és a hasát kezdte igazgatni. Ránk se hederített. Nyunyi ágakat dobált a vízbe, verseket kiabált, toporzékolva ugrált, de a madár nem is törődött vele, rá se nézett. Végül megállapította: ez a hattyú bizonyára begolyózott.

Hamarosan hazaindultunk, mert a levegő - és vele együtt a biciklik fekete ülése - igencsak átforrósodott. Hazamenetre még két érdekes dolgot találtunk a fűben: apácavirágot, 

és a vadon ritka évelő len kék virágait.

Aztán irány haza. A nagy melegben igazán jólesett otthon a jégkrém...

- Na, kislányom, most már elhiszed, hogy nincsenek a réten boszorkányok?

- Hááát igen. Vagyishogy nem! Nem! Anya, a réten ott volt végig a boszorkány, és nem vettük észre.

- Hol?!

- Hát te nem jöttél rá a nagy titokra? A boszorkány hattyú képében volt a vízen, azért volt olyan furcsa. És ha nem tudnád, maga a Százarcú boszorka volt személyesen!