Rét

Ahogy Halászit körbekanyarítja a Mosoni-Duna, az egyik félszigetszerű cikornyában van egy rét, úgy hívják, hogy Úgó. Amikor kicsi voltam, sokat játszottunk itt, akkor hatalmasnak tűnt, olyannak, mint egy egész ország. Voltak dombok, elhagyott folyómedrek rajta, mind méteres fűvel borítva, aztán egy forrás, no meg maga a Duna. Minden lépésnél lepkék szálltak fel, meg szitakötők A fű között rengeteg virág. Azt hiszem, én valami hasonló helynek képzelem a Mennyek Országát.Úgy lehetett szabadnak lenni, hogy igazából nem kellett semmitől sem tartani.

Aztán ahogy terjeszkedett a falu, új utcák nyíltak, és sajnos az a meseországbeli rét nemcsak a gyerekkori illúziók elvesztése miatt lett kisebb. Azért még megvan egy darab belőle, azt jártuk most körbe a fényképezőgéppel. Igazából a gyerekkori élményt kerestem, és részben meg is találtam.
Most már kalászosak a füvek, tehát úgy derékig érnek, hamarosan jön a kaszálás. Pillangók is vannak néhányan, de közel sem annyi, mint húsz éve.

Boglárkalepke
Egy szerencsés pillanatban lencsevégre tudtam kapni pár rovart, bár ezek nem überelik az Andinál látott édes mókust.
Sokféle barna, félig barna-félig kék, és tiszta kék boglárkalepke van a mi rétünkön, pontos meghatározásra nem vállalkozom, tudva a végtelen gazdagságukat. Ő egy a gyönyörű égszínkék lepkék közül. Tudom hogy vannak nagyobbak és szebben mintázottak is, nekem mégis ő a kedvencem.

Szitakötő
Náluk most zajlik a szex-szezon, ő viszont egy magányos szingli volt a fotózás pillanatában. Ági határozta meg, szerinte szép légivadász. Most biztos nőre vagy pasira vadászik.

Ő egy ismeretlen, kb. 3 centis jószág.

Vitézkosbor
Timaffy László Szigetköz c. könyvében olvastam először arról, hogy a Szigetközben mennyi vadon élő orchidea található. Szerettem volna közülük legalább egyet meglátni, és ez most sikerült. Találkoztam néhány tő vitézkosborral. Számomra akkor egy kisebb csodának tűnt, aztán kiderült, hogy ehhez képest meglehetősen gyakori. Sőt elhagyott homokbányák pionírnövényei közt is előfordul. Azért természetesen védett, eszmei értéke 10.000 Ft.

Ez a leggyakoribb vadon élő orchideafaj, és elég sokféle élőhelyen megjelenik. Olyan helyen nőtt, ahol tavaly felégették a vízpartot, a tövénél még látszott a többé-kevésbé elszenesedett fűszálak csonkja. Pici növény, talán arasznyi, de a levele nagyon hasonlított az ablakban, virágcserépben nevelgetett lepkeorchideáméhoz.

Ezért hívják vitézkosbornak: pici emberke óriás sisakkal.
Madártej vagy kónya sárma
Múltkor egy kertészeti árudában lettem figyelmes egy Ornitogallum néven árusított növényhez, egy felhizlalt narancssárga szörnyszülemény volt, egy vasat sem adtam volna érte. A neve viszont ismerős volt, és szerintem sokak által ismert kis fehér, liliomféle virágot takar. Aki ilyet talál, érdemes lehajolnia megszagolni, nagyon kellemes, mézhez hasonló az illata.
Ezt a növényt nem ismerem, talán közönséges ebnyelvűfű, egyrészt fájdalomcsillapító hatást tulajdonítanak neki, másrészt mérgezőnek is mondják.
Kiskorunkban kacsavirágnak hívtuk, igazából... fogalmam sincs, ő kicsoda. Ági, leszel okos, megnézed nekem?


A rét és a víz
Azért jó hely ez a Duna körbefogta rét, mert öt lépésen belül kétféle élőhelytípus, a rét és víz világa növényei egyaránt megtalálhatók. Ha nem élünk a tesómmal kollektív tévedésben, a Duna partján mocsári ledneket találtunk.
A másik ilyen vízparti növény a vízi kányafű. Egy darabig vadrepcének hittem, ki kellett nyitni a határozót, hogy megnézzük, tulajdonképp micsoda.
Néha elégedetlenkedem az életemmel, arra gondolok, ha közelebb laknék Budapesthez, talán több rockbuliban meg Braindogs-koncerten tudnék ott lenni, de amikor arra gondolok, hogy 2 km-en belül megtalálhatok egy gyöngyvirágos erdőt, egy ilyen szép rétet, meg egy folyót, hálátlannak érzem magam. Fontos volt nekem, hogy ezt lefotózzam és megírjam, megmutassam.