Kéregmulcs házilag és a lábatlan gyík

Vannak olyan kerti hulladékok, amelyeket nem szívesen dobnánk valamiért a komposztra, de azért ettől még házilag sokféleképpen hasznosíthatjuk ezeket az anyagokat. A mi kertünkben ilyenek a tűzifa feldolgozásakor keletkező kéregdarabok, a gyümölcsfák, cserjék metszéskor leeső ágai és az olasznád szárai. Tudom, a komposzt meg dombágyás is lehetne a megoldás, de ezek az anyagok túl lassan korhadnak, a kertünk pedig elég sok friss komposztra éhes. Mást kellett kitalálnunk. 

Ágak, nádak

A metszésből kikerülő ágak nyáron a bográcsban rotyogó pörkölt, paprikáskrumpli, stb.  alatt végzik, a hamujuk megy a hamukupacra. Begyújtósnak is használhatók szárazon, csak időt kell szánni a feldarabolásukra.

Az olasznádnak még nincs meg a végső helye a kertben. Kis tó mellett lenne igazán mutatós, de a kerti tó létesítése  még a jövő zenéje. Egyelőre a komposztot árnyékolja. 3-4 méteres szárait decemberben vágjuk le ágvágóval. Ez a nagy tömegű nyers, szilárd és nehezen korhadó növényi anyag már nehezebb dió: próbáltunk gyújtóst készíteni belőle - nem volt jó. Aztán egy  virágboltban megláttam, hogy "bambusz" néven, virágkaróként száz forintért adják darabját. Innen nem volt megállás, paradicsom- és babkaró, a teraszon pedig rafiával megkötve  növényfuttató létra készült belőle a golgotavirágok számára. Egy-két éves kinti használat után már megroggyan annyira, hogy a nyári szezon alatt elég jól lebomlik a komposztban. 

Kéregmulcs házilag
A fentieknél azonban összehasonlíthatatlanul több durva növényi anyag keletkezik a tűzifa kezelése során. Mi is azok közé a családok közé tartozunk, akik fával fűtünk. Nemrég hozattuk meg a jövő télre való tűzifát és Jani neki is állt felkuglizni, hasogatni, mint mindig (paraszt fitnesz). Dicséretes a szorgalom, hogy a fa a mi kezünk közt száradjon ki normálisan a következő fűtési szezon kezdetéig, hiszen a tüzépes faanyag általában nyers, rosszul ég, nehezen gyullad, füstöl. A házi fafeldolgozásnak azonban sok olyan mellékterméke van, amely ezidáig bizony kisebb-nagyobb halmokban ott hevert rendetlenül az udvaron, szóval nehezen találta meg a szerepét a kert-udvar rendjében. 

A fűrészporral viszonylag egyszerű a helyzet, hiszen az jó takaróanyaga a fagyérzékenyebb növényeknek, például a rózsának. Arra is volt példa, hogy házi füstöléshez elkérte valamelyik utcabelink. A fatörzsek felvágása, hasogatása közben azonban sok leeső kéregdarab keletkezik, ezeket eddig kupacba hordtuk és vártunk, hátha felszívódik. Nem tette. Most azonban kitaláltam valamit. 

Az előző bejegyzésben már írtam, mennyire beindultam a mulcsozástól. Amikor a neten anyagot kerestem, csőstül jöttek a kéregmulcsos oldalak, színezett, aprított és jó drága portékát kínálva. Nekünk az udvarunkon pedig ott áll kupacban a kissé durvább, de természetes, kezeletlen kéreg! Ezzel ugyanígy lehetne mulcsozni! A feladat nem bonyolultabb, mint bármely más kerti rendrakás, azonban nem gondolom, hogy ez a Barbie-lányok számára a leginkább testhezálló munka: gereblye, villa, lapát és talicska kell hozzá. Persze könnyebb, ha a lelkes segítők is közreműködnek.

A durvább kéregdarabokat kézzel és kisbaltával hasogattam össze és egy rusztikus, de száz százalékban természetes takaróréteg lett az eredmény.

A már teljesen kifejlődött évelők közt könnyű volt a terítés. Bízom benne, hogy az előkert agyagos talajának szerkezetén jócskán tud javítani.

Lábatlan gyík

A munka közben azonban rá kellett döbbennem, nem túl környezetbarát, ha csupa rend a kertünk. A kéregkupacok feltakarítása közben egyszer csak megláttam egy tekergőző óriási gilisztát, aminek gyíkfeje volt. A zavarásra halottnak tettette magát (addig tartott ez az állapot, amíg berobogtam a fényképezőgépért), majd amikor megnyugodott, villámgyorsan eltűnt a farakás alatt ez a rejtőzködő kis hüllő. 

Gyermekkorom egyik kedves olvasmányában, Schmidt Egon: Nemszeretem állatok c. könyvében mély döbbenettel olvastam, hogy vannak olyan mélysötét emberek, aki ezt az ártalmatlan állatkát kígyónak nézik és agyonverik. Akkor megfogadtam, hogy ha lábatlan gyíkot látok... az agyonverőjét verem agyon. Most végre megláttam a lábatlan gyíkot és senkit sem akarok agyonverni, csak leírom, hogy megeszi a meztelen csigákat, úgyhogy kincs a jelenléte a kertben. 

Szegényt jól megzavartuk ébredezése közben (ilyenkor van párzási idejük ;-), de bízom benne, hogy az élőhelyét nem forgattuk fel teljesen. Van még rendetlen fakupac elég a kertben...