2012. szeptember 5., szerda

Kiskapu utcai titkos szépség




Mosonmagyaróváron a Kiskapu utca környéke egy meglehetősen fura része a városnak. Körben - a hajdani lőporgyár területén -  iparvágányok, régi, lerobbanó üzemcsarnokok, romos épületek, mindezt átszeli a timföldgyár felé tartó csővezeték. Az utca egyik fele füves rét, amely valamikor művelt terület lehetett, mert agg gyümölcsfák teremnek rajta, a másik oldalon árok, lakóházak, a Kiskapu nevű italkimérés, nagy előkertek, cserjékkel, virágokkal. És az egyik árokparton egy érdekes, nagy, gyönyörű virágú valami.

Minden nap erre járok dolgozni, és már júliusban feltűnt, hogy milyen takaros növény vette birtokba az árokpartot. Lila virágokat bontott, amin pillangók ücsörögtek, egyre nőtt és terebélyesebb lett. Most már egész bokor, csípőig ér. És mivel minden nap itt tekerek el munkába menet és visszajövet, naponta kétszer is megcsodálhattam. Elsőre valami varfűfélének tűnt, aztán közelebbről megnézve még az én szerény botanikai tudásommal is meg tudtam állapítani, hogy ez valami más. Jobban megnézve a takaros, lila virágokkal csurig teli bokrocskát – még az árokba is beálltam az ügy érdekében – a leveleit olyannak találtam, mint a balkonládánkba ültetett verbénát, belepve a kocsik által felvert szürke porral..
 

  Némi nyomozás után  megállapítottam, hogy ez a növény nem lehet más, mint az ernyős verbéna, latinul verbena bonariensis, németül argentinische Verbene. Lehet, hogy most nagyon melléfogtam a meghatározással, de a külseje, sajátosságai alapján más növényre nem tudok gondolni.
(Ha rosszul határoztam meg, kérem a nálam jobban hozzáértőket, hogy segítsenek a kép alapján azonosítani a növényt!)
Nem valami gyakori jószág Magyarországon, gyakorlatilag csak kerti, egynyári növényként ismert a leírások alapján, ezért meglepő a megjelenése az árokparton, a tizenöt centi vastag zúzott kőben. Hogy a szél hozta – e a magját, vagy a szomszéd kertből került ki, nem tudom. Lila pomponjai elragadóak, pillangók, bogárkák hintáznak rajta.Minden egyes pompon tömérdek kis rózsaszínes-ibolyás trombitácskából áll össze.

Csak bizakodok, megmarad addig, hogy magot szedjek róla. És nemcsak én figyeltem fel erre a titkos szépségre. A szomszéd, szépen gondozott kert ismeretlen tulajdonosa virágszerető, jó ember lehet. A környező árkot, az előkertet és környékét (még a senkiföldje útszegélyt is) gondosan nyírott gyep ékesíti, ebből kiáll az egyetlen verbénabokor, egy szép, szálas ökörfarkkóró, vadon nőtt mályvák, meg egy szintén vadon kelt vakondriasztó növény a villanyoszlop tövén: nem nyírta le őket, gaznak nyilvánítva a vadvirágokat, hanem meghagyta ezeket a mutatós növényeket. Talán ha pár hétig még nem vágja le, tudok róla magot csenni, és akkor tervezhetem jövőre, hova helyezzem el ezt a szép vad? szelíd?  lila virágot a kertben.
 

9 megjegyzés:

  1. Pont ma kérdeztem a szomszéd bácsitól, hogy mi a neve ennek a bájos virágnak!

    VálaszTörlés
  2. Tényleg igen tetszetős, de nem gondoltam volna róla, hogy ez egy aránylag kevésbé ismert kerti virág, ami egy egészen lehetetlen helyen fejlődött ki. Azt hittem elsőre, hogy valami vadnövény.

    VálaszTörlés
  3. Nem hiszem el! Évek óta próbálok szerezni, de Magyarországon egyszerűen lehetetlennek tűnik a küldetés. Húgom, Németországban él, ott rendelt magokat és küldte el nekem, de nem sikerültek. Egyébként az azonosítás jó:) Fagyérzékeny, de áttelelhet, ha enyhe a tél, védelemmel, vagy ki kell ásni és úgy. A magokról veti után magát, de nem tudom, hogy kell-e hideg hatás nekik. Drukkolok neked, hogy sikerüljön meghonosítani a kertedben. És most még hátsó szándékom sincs:)

    VálaszTörlés
  4. És ha van hátsó szándékod, és sikerül fél kiló magot szednem róla, akkor... :-)... ott a magcserebere@gmail.com cím. Persze ennek az a feltétele, hogy tudjon magot érlelni.
    Meli, két lábon járó határozókönyv vagy! Hogy csinálod? :-)

    VálaszTörlés
  5. Télre meglesz szerintem, csak nehogy elpotyogjanak, kisebbek, mint a levendulamagok, legalábbis azok, amiket én kaptam anno.
    A kérdésre a válasz lehetne az is, hogy foglalkozási ártalom, de nem kertész vagyok, sőt a biosznak nem ezt a felét szerettem, tudtam és műveltem, mielőtt beálltam mókus-tenyésztőnek és hiszti-idomárnak. Szimplán rám ragadnak ezek a dolgok, mint hajamba a bogáncs.:)

    VálaszTörlés
  6. Nem semmi, ami itt zajlik! Nekem is szedjél ám magot!

    VálaszTörlés
  7. Kedves verbénánk most is ott álldigál, az arra járók csokrot szedtek róla, mert a legnagyobb virágai hiányoznak. Vajon mikor lehet róla magot szedni? Még mindig virágzik, az elnyílottnak tűnő magtokok csúcsán is üldögél egy-egy kis lila trombita. Merjek róla szedni, nem lesz vajon éretlen a mag? Attól is tartok, hogy a tulaj úgy dönt, hogy lekaszálja az árokpartot, és akkor volt-nincs ernyős verbéna. Ha meg bejön az esős idő, megrohadhat! Van tanácsotok, milyen állapotban alkalmas magszedésre a virágzat?

    VálaszTörlés
  8. Na nem mintha nem bírnék magammal, de mégsem bírom kivárni, hogy magadtól beszámolj, mit találtál a megszáradt tokokban? Volt időd, erőd rá?

    VálaszTörlés
  9. Igen-igen. Pont tegnap néztem, amit száraznak találtam, azt leszedtem, most szikkasztom. Még van pár magtok a bokron, ha addig a tulaj nem tépi ki a tövet, lecsipedem azt is róla. Valamelyik fajta mag csak csíraképes!

    VálaszTörlés