Nem azokra a növényekre gondolok, amiknek párszori alapos kapálása megadja az „Endlösungot”, hanem a fás szárú, bődületes tarackgyökerekkel, masszív gyökérhajtásokkal arcátlanul előtörő, sunyi módon maggal szaporodó növényeket. Ezeknek nincs helye a kertben, ha teret adnánk nekik lustaságból vagy jóindulatból, hamarosan csak belőlük állna a teljes növényzet. A viruló, pompás tavasz pedig előcsalja ezeket a növényeket, amik növekedésükben kegyetlenül fojtogatják legszebb virágainkat, tönkreteszik a járdát, falat, tetőt. Kiebrudalásukhoz hosszú, gyakran több éves, kínos alaposságú munka kell.
Ilyesfélék a mi kertünkben:
- a bodza,
- az orgonasövény egyes részei,
- a komló,
- a csalán,
- a meggyfa magról kinövő és gyökérhajtásai,
- a túlburjánzó fűszernövények: menta, citromfű, lestyán
- a trombitafolyondár.
Van még akác, vadrózsa, szeder, málna, kivágott szőlő, meténg és borostyán is, ami hajlamos az elburjánzásra, de ezeket könnyebb megfékezni, elég nekik az egyszeri metszőolló, erősebb feltépkedés ezért külön nem emelem ki őket.)
Muris, hogy többségük gyógynövény, és jó hatású az emberi szervezetre, a kertben mégis itt-ott nemkívánatosak, csínján kell bánni a telepítésükkel! A szakkönyvek, kertészeti katalógusok nemigen hívják fel a vásárlók figyelmét egyes növények diktatórikus hajlamaira, és szegény, hajdan boldog növénytulajdonos foghatja a fejét, hogyan irtsa ki, fogja vissza őket.
A bodzából egy tő szükséges a szörpgyártáshoz, de több nem. Mivel az udvart körben sövény keretezi, amiben madarak tanyáznak, eszik az érő bodza gyümölcsét, aztán lila emésztési végtermékükkel együtt a magokat is elszórják, azok meg boldogan kihajtanak a leglehetetlenebb helyeken. Mondjuk a melléképület ajtaja mögött úgy, hogy az ajtót sokadszori rángatással se lehessen kinyitni.. Kijön a sziklakert közepén is a büdös bodzahajtás, teli tetvekkel. Na, gyógynövény ide vagy oda – nálam nincs esélye.
Az orgona gyökérhajtásokkal terjed. Ezek szétnyomják a kerítést, a közelben fejlődő növényeket elárnyékolják, elfojtják. Szerintem gyengítik az „anyabokrot” is azzal, hogy elvonják tőle azt az energiát, amit az a virágzásra fordíthatna.
A komló…Haszonnövény, de máshol…A Szigetközben őshonos, repülő magokkal és gyökérhajtásokkal is szaporodik, felülmúlhatatlanul agresszíven. Mi a szomszédból kaptuk, még akkor, amikor nem önkormányzati parkoló, hanem egy elhanyagolt kert volt. Több méterre megnövő tüskés szárai mindent elfojtanak, a föld alatt meg rőfös, ujjvastag, kitéphetetlen gyökereket növeszt. Jó érzékkel jön elő fák tövénél, kerítéseknél, ahol mindjárt támaszt is talál, tüskés hajtásaival agyonszorítva a fát, súlyával kidöntve a kerítést.
A csalán: ez is gyógynövény, meg biokertészeti „alapanyag”, de mondjuk Nyunyi homokozója mellett, vagy a frissen telepített gyepben nemigen tudom értékelni a növekedési teljesítményét. Piszokul el tud terjedni ez is gyökérhajtásokkal.
A meggyfa maghullatással számos kis növényt állít elő tavaszra, és gyökérhajtásokat is nevel. Ha ezek nincsenek kipucolva, a fa alja hamarosan értéktelen dzsungellé válik, a gyümölcs leszedhetetlen lesz, mert nem lehet a létrával odaférni.
A citromfű, menta, lestyán, tárkony hihetetlenül erőszakos. Jól érzik magukat a kertben. Ez önmagában nem baj, de… Én naiv lélek, mindenféle szépséges kerti szakkönyvben megcsodált képek láttán elhatároztam, hogy összeállítok egy vegyes fűszer-és évelőágyat. Azóta ez az ágyás átment fűszernövényesbe, mert még a legstrapabíróbb évelőkkel is végeztek. Egyedül a berki szellőrózsa élte túl az agressziót, maga is hasonló természetű lévén.
A trombitafolyondár kipusztult a télen, már olyan húsz éves tő volt. Mivel a tető irányában lett felfuttatva, rendszeresen felnyomta a cserepeket ágaival, gyökérhajtásai meg a leglehetetlenebb hézagokban is előjöttek.
Nos, gyakorlatilag évek óta küzdünk velük, az eredmény: fél siker, minden évben újrakezdődő munka.
Én az irtási módszereket háromfelé osztottam: van mechanikai és vegyi, illetve rossz szomszédsági alapon történő irtás!
A mechanikai irtás alapja a jó éles ásó, kapa, csákány és metszőolló, rosszabb esetben motorfűrész, markológép.
Ez a bodzánál félmegoldás, mert hamar kihajt újra. Az orgonánál, trombitafolyondárnál egy-két évente egyszer elég lenyírni a gyökérsarjakat. Itt azonban célszerű félig feltépni a hajtásokat a föld alól, és ott kivágni. Így nehezebben hajt ki újra (erre mindig számítani kell), illetve nem lesznek a föld közelében szárcsonkok, amikben fölbukfencezhetünk. Teljes kiirtás sajnos csak markológéppel vagy mélyre, gyökérig menő ásással oldható meg. A komlónál a kapásdit egész nyáron nyomni kell, mihelyst friss hajtások törnek elő, így tudjuk csak elgyengíteni. Én arra törekszem, hogy minél nagyobb gyökérdarabokat is feltépjek. Sajnos a tövek végleges kiirtásához ez se elég, évek kellenek ahhoz, hogy úgy elgyengítsük, hogy kidögöljön. A kapálás és gyökértépkedés a csalán ellen is jó, a meggyhajtások ellen pedig ez vált be a legjobban. A fűszernövényeket kapálni nem egyszerű, mert az irtástól szinte megifjodnak, és kétszer olyan erősen fejlődnek. Ha valaki olyan szerencsés, hogy nyílt, fűnyíróval járható placcon jönnek elő ezek a nemkívánatos zöldek, zsenge korukban nyírja le, aztán háromhetente menjen rá újra. Ez a legjobb. A túlbuzgó csalán, fűszernövények ellen jó még a fekete fólia, rá kell teríteni a növényre, valami nehezékkel lefogatni, és jó sokáig, akár egy hónapig is rajtahagyni. Zöldellő vegetatív rész híján álomszépen elsárgul és a végén csodásan kidöglik.
Ide tartozik még a leforrázás is, ezt komlónál próbáltam ki. A mélyebb gyökereket nem érinti, de a föld feletti részeknél végzetes. Olyat is láttam, hogy égetéssel irtottak sövényt.
A vegyi irtás nem merül ki a gyomirtózásban. Láttam egyéb, elég buta, nem követendő módszereket. Illusztris példa erre a járda, térkő, sírkövek hézagaiban előtörő gazok irtása marékszám kidobált sóval. A madárkeserűfű (ami a leggyakoribb ezekben a hézagokban) ellen kutyafülét se ér, de egy idő után a járda, térkövezés, a drága sírkő (pláne, ha műkő) gyorsan tönkremegy, szétmarja a só. A környező gyep, virágágyás is kikészül, mert az esővíz odamossa a sót, ami tönkreteszi a talajt. Ezért kell csínján bánni télen a jég sózásával is. (Különben direkt ilyen célokra gyártanak valami hintőporszóró-szerű dobozban gyomirtó port, az lényegesen hatékonyabb, egy doboz évekig elég). Láttam olyan értetlen embereket is, akik gázolajjal (!) irtották az orgonát, úgy, hogy lelocsolták vele. Hogy ez mennyire szennyező a talajra, azt nem kell ecsetelnem, amellett meg félmegoldás, mert úgyis kihajt ettől még.
A gyomirtók bevetése az efféle agresszorok ellen sok kiskertben általános. Fás szárú növényeknél nálam nem sokat értek, de a komló ellen jól beváltak, minden évben kétszer le szoktam fújni az „ellenséges növényhadakat”, nagy könnyebbség a környező növényeknek, hogy lefonnyadnak róla a felkúszó hajtások. (Ha valamelyikőtök kénytelen gyomirtót bevetni a kertben, a használatról, a vegyszerfajtákról, a hatásról L-t kérdezzétek, ő minden ilyenre kimerítő, szabatos választ ad!)
A kiirtásnál jó segítség a „rossz szomszédság – török átok” módszer, amit anti-társításnak is nevezhetnénk. Lényege, hogy olyan növényeket kell betelepíteni, amit a mellette levő utál, így előbb-utóbb kihal. A komlónál ilyen növény a borostyán. Ez szintén a szomszédból jött át, pontosan a legnagyobb komlóhajtás-kupac mellett. Ahol megjelent, legyengült, végül kinyiffant a komló.
A másik ilyen páros a csalán kontra citromfű. A csalános helyek közé ültetett citromfű megadta a tőrdöfést, kiritkult a csípős, megerősödött az illatos. Ugyanígy használtam meténget és nyuszifület tavaly a kerítés és a járda közti becsalánosodott terület megtisztítására, ezek egy év alatt ritkították meg a csalánt pusztulásig azzal, hogy sűrű gyökereikkel leárnyékolták és elvették előle a tápanyagokat. A meggyfák alá telepített eper sűrű levelei miatt nem tudtak a csírázó meggymagok erőre kapni, és mivel még kapáltuk, az ágyásszegélyt pedig fűnyíróval vágtuk, hamarosan (egy-két év alatt) kitisztult a fák alja.
Szóval: aki irtásba fog, készüljön hosszú, kitartó, elég nehéz munkára, ami lassan hozza meg gyümölcsét. Mindezek után lehet gyönyörködni a jól végzett munkában: a csodás kopárságban, ami a majdani virágágyás, zöldségeskert ígéretét hordozza magában… Hajrá, adj neki!
A vízforraló takarításához használt melegecske, eceteske levecske jó a bodzabokrokra, kiskorú gyomokra.
VálaszTörlésÉn is éppen tegnap vágtam meg a nagyjából 1,5 méter átmérőjű zsályabokrot a kölcsönkertben. Kérdeztem a szomszédomat, hogy mindennap használ kb. kilónyi zsályát valamihez, azért hagyja ezt így?
VálaszTörlésNem, szerinte szép, hogy így megnő. De, mondom neki, van még két kisebb bokor is.
Az volt a szerencse, hogy a nagy bokor aljára vagy 70 csigát küldött az ég, amiket ő nagyon utál, így azzal tudtam neki példálózni, hogy minden ilyen burjánzós bokra alatt csigatenyészetek vannak, gondolja meg. Mindjárt szerette az irtásomat.
Mondjuk, nekem inkább esztétikai kifogásaim voltak a darabbal, de ezt nem reklámoztam. Mert ugye hogy jövök én ahhoz, hogy ilyesmikkel álljak elő egy kölcsönkertben...
:-))))))
VálaszTörlésÉrdekes, mert nálunk is van egy hatalmas bodzabokor, de nem nőtt máshol még a kertben egyetlen egy sem.Viszont trombitafolyondárt kb. 10 éve írtom mindenhonnan és reménytelen.....H holnaptól senki nem nyúlna a kerthez hagynánk burjánzani, nálam a folyondár, a végzetfa, az ecetfa lenne amit találnál pár év múlva.A kultúrnövények mind kihalnának.
VálaszTörlésPepi, te melyik módszert találod a legjobbnak az irtásra? Nálunk komló-bodza-orgona-meggy-folyondár-akác uralom lenne. A meggyen kívül a szomszédból jött az összes... :-(
VálaszTörlésAz ecetfát ki kéne húznom, mielőtt megerősödik? Már javasolta a barátnőm, hogy szedjem ki, de annyira örülök, hogy egy fácska került a kertembe végre.
VálaszTörlésNéhány év, és elátkozod a percet, amikor meghagytad az ecetfát. Nem őshonos, behurcolt faj. Soha nem lehet többé kiírtani. Ezrével szórja a magját, ha levágod tövig tízszer, százszor kihajt. Tegyél inkább valami más fát, de ezt ne.
VálaszTörlésVan díszváltozata, de ez a közönséges egy átok.
Sziasztok,
VálaszTörlésA komló bokorra milyen gyomirtó használható?
A komló ellen a mechanikai módszer- ilyenkor, kihajtás előtt felkapálni, a gyökerét is kiszedni a földből, és utána folyamatosan odafigyelni és irtani. Vegyszerhez nem tudok hozzászólni.
VálaszTörlésTesóm, már megint okoskodsz, pedig te egy napig se huzakodtál a rohadt komlóbokorral. Amiket hallottam:
VálaszTörlés- a legdurvább és legkörnyezetszennyezőbb az volt, amikor valaki benzinnel locsolta meg a tövet, hozzáteszem, ilyet normális ember nem csinál, mert ki az, aki a kertje földjét tönkre akarja tenni?!
- a Glialka, Glifosz is bevethető,
- hasznos a gyökerek felásása, a friss hajtások éles kapával való kimetélése, a tő gyötrése csákánnyal. Ez elég jól visszaveti.
-egy régi könyvben olvastam, hogy a komló, bodza tövére rézgálicdarabot rakva ki lehet irtani a bokrot.
-nekem tűrhetően bevált a lobogó, forrásban levő vízzel a tő leöntése, csak gyakran kell ismételni. Ez a talajközeli gyökereket és a zsenge hajtásokat azonnal taccsra vágja.
-nem azonnali, de lassú irtáshoz jó, ha taposod, farakást létesítesz rajta, esetleg gazt égetsz a tövön. Fekete fólia nem jó, mert röhögve hajt alatta.
A komlóirtás több éves munka, és sajnos a hagyományos vegyszeres gyomirtók nem sokat érnek, mert a föld alatti részből újra meg újra kihajt. Ráadásul hajlamos a fák tövénél előjönni, ahol ugye nem lehet durvább vagy vegyi módszereket alkalmazni. És érdekes, hogy ahol ki lett irtva az, amire fel tudott kapaszkodni, ott elkezdett sorvadni a komlótő. Ha vannak tyúkjaid, és a komlóhoz tudod ereszteni azokat, akkor azok elég jól lecsipkedik a hajtásokat, szerencsés esetben meg ha a tő körül porfürdőznek vagy kaparnak, a tövet is jól döglesztik. A tő állandó lenyírása is megfelel (motoros kaszával vagy fűnyíróval). Azonnali radikális irtás csak úgy lehet, ha az ember felássa az egész tövet a hatalmas gyökérzettel együtt, ami gyakorlatilag képtelenség. A tő szisztematikus, több éves gyengítése elősegíti a visszaszorulást. Arra kell ügyelni, hogy a komló ne mehessen virágba, mert akkor millió magot szór el. Csak hát vigyázhatsz, de közben ez az álnok növény már a harmadik szomszédban van, onnan hozza vissza a szél a magokat, a földben maradt gyökérdarabok meg megint hajtanak... Összegezve: nálunk a legjobb irtási mód a mechanikus. Eleinte sziszifuszi melónak tűnik, de azért van eredménye.