Húsvétra...

…az igazi tavasz megérkezett. Ennek dacára a kertben túl sok mindent nem csináltam: a magok a meleg földben, az eső meglocsolta őket, még nem bújtak elő.
De az édes semmittevés ideje nem április: az udvar rég halogatott rendberakásának nekiestünk. Erre – a rendrakáson túl – azért is szükség volt, mert az udvar ritkán látogatott sarkaiban itt-ott bontottcserép-kupacok, korhadozó farönkök, vashulladékok bujkálnak, köztük megint előtört az átok komló, az orgonahajtások, a csalán. A rendrakás okán mérhetetlen sok fahulladékot vittünk az égetőhelyre. Az orgonahajtásokat igyekeztem gyökerestől feltépni és úgy kivágni. A komló tavalyi irtása csak féleredményeket hozott, mindenesetre a ribizlibokrok fellélegezhettek: körülöttük a komló csak gyengélkedve tört elő. Az idei év az ismételt ádáz irtás időszaka lesz, nem fogok irgalmazni: lesz a repertoárban fent kapa, gyomirtó, forrásban lévő víz, só. Csak visszaszorul egy idő után.
A palántákat most is ugyanolyan lelkesedéssel pátyolgatom. Sajnos a kaliforniai és a Fehérözön paprika magjai nem keltek ki, valószínű rossz volt a szaküzleti mag, mert minden más hajt. A tollas szegfű is szépen kel. Kiszoktatóban van két tégely hagymapalánta, és egy láda paradicsom. A hagymák már kint alszanak, a paradicsom még a kazánházban éjszakázik.
Okráim kiköltöztek a konyhaablakból Most vannak maghéjlepattintós állapotban. Kíváncsi vagyok, hogy fognak a csíranövények kinézni. A héten egy furcsa dolog is történt. Lacit megkértük, hogy vágja le az egyik ágát a tető felé kúszó trombitafolyondárnak. Jött a fűrész, megragadta a fát… és kidőlt az egész hatalmas folyondár, kifordult a földből. Még jó, hogy nem zuhant senki fejére! Hogy a tavalyi lábazatjavítás miatti bolygatás, vagy az erős téli fagy volt az oka, de kiszáradt. Kicsit sajnálkoztunk fölötte, de már úgyis három új gyökérsarjat hozott, megvan az utánpótlás.
Ma reggel pedig sokkoló jelenségben volt részem. Kimentem fél hétkor az udvarra: nyüszítés, cuppogás a kutyaólból. Drága Roxikánk – minden előzetes jel nélkül (tüzelés, szemmel látható vemhesség) éjjel négy kiskutyát hozott a világra. Édes, tündéri kutyácskák – de új gond: hogy találok nekik gazdit? Azért majd megoldjuk: korábban is el tudtuk szerezni a kicsiket. Kutyamami nem engedte lefényképezni őket, annyit láttam, hogy két fekete és két barna kiskutyus van.
Lelkibeteg tyúkunk is vígan él az ablakban. Sajnos a fajtársai most is kegyetlenül verik. Mivel az ablakban se kaja, se víz, se levegő nincs, reggeltől estig szabadon járhat az udvarban. Az ablakban szegény már úgyis nagyon lesoványkodott.
Jövő héten – ha kicsit átszikkad a föld – el kell vetnünk a második tábla zöldborsót és hagymát. „Pult alól” szereztem fehér dughagymát, illetve ezüsthagymafejeket magneveléshez. Virágmagok, bab: ez is ültethető már. És ha nem ígérnek túl nagy hidegeket, megkockáztatok egy sor csemegekukoricát is. És fujj, a fűnyírás is esedékes lesz! Mindegy, a szebb jövőre gondolva essünk túl rajta!