Véget ér lassan a nyár...

... de a kert nem mutat kifejezetten őszies képet, néhány növény most fordult termőre.
Tavaly ilyenkor előbbre voltunk sok kertiveteménnyel. Például: ilyenkor már volt kifejtős korú tűzbab, idén még nincs, majd csak kukoricaszedésre lesz. A másodvetett zöldbabot még nem is lehet szedni, és az annyi gonddal nevelt paprikáim még csak most kezdenek teremni. Tizenegy hónappal ezelőtt ilyenkor már ott soroltak a spejzban az olajos-ecetespaprikás üvegek. Nincsen se pagodakarfiol, se brokkoli, csak nagy "potlohók". Tulajdonképpen ha belegondolok, idén sok mindenből elég gyatra lett a termés a tavalyihoz képest. Sok paradicsom tönkrement, alig van paprika, a borsó igen szerényen kelt, a káposztafélék is rosszul indultak, a bab egy részét lerágta a csiga, a jégverés se tett jót. A krumpli és a csemegekukorica se szerepelt fényesen. És pont ezek azok, amikből rengeteg fogy! A tavalyit azonban messze verte az uborkatermés, és a hagyma, kifejtőbab is lesz jócskán. A zeller és a póré is jó lesz, nagyon szép lett a saláta, és életképes, nem lisztharmatos a petrezselyem, sárgarépa. Így a gyökér-és hagymafélék szerepelnek szépen. A kísérleti darabok közül nagy várakozással tekintek a kínai kel, az áttelelő saláta és a kilométerbab termésére. Kíváncsi vagyok, hogy mit mutat fel az elkövetkezendő hetekben a lassan termést kötő zöldborsó. Vajbab már biztos lesz, bár még túl gyenge az evéshez.

A kertnek csak egy pontja botrányosan gazos, és ez a felszedésre váró krumpliágyás. És már ez is eredmény! A többi darabokon is vannak pörjék, paréjok, de ezek a maguk csekély huszonöt centijeikkel és lágy szárukkal kismiskák tavalyhoz képest. Nincsenek méternagyságú darabok, fás-karós szárral, magontó hajtásokkal. Sikerült azt is kiküszöbölni, hogy az acat kivirágozzon, magokat növelve és elszórva. Ahogy a magágyat csináltam a reteknek, leveles kelnek és őszi dughagymának, észrevettem azt is, hogy a perjék megritkultak, gyökereik sekélyebben vannak, könnyebb volt kipucolni az ágyást. A gyomszárakat is sikerült lehordani, elégetni.

Egy - két ilyen takarítandó parcella van, bár csak hellyel- közzel gyomlálgatok rajtuk, őszre kelve már nem olyan vad tempóban nőnek a gazok. Ahova lehet, még próbálok vetni, hiszen a vetett ágyások - még ha csak kicsit is- a későbbiekben is azért több művelést kapnak, mint az üresen állók. És ha idén kevesebb a gaz, jövőre még kevesebb lesz! Tulajdonképpen már hat éve próbálom így visszaszorítani a hajdan mindent ellepő gyomtengert, és most tudom azt mondani, hogy érdemi eredménye látszik.

A héten be szeretném vetni a magágyakat, a leszedett terméseket befőzni, a másodvetéseket ápolgatni, és a krupliszedést is megkezdhetjük. Gigacukkinik és patisszonok megint nagy számban nőttek, ezeket le kell szednem és tyúkkajává aprogatnom, hogy újra teremni kezdjenek a tövek.

Egyébként ilyenkor olyan a kert, mint valami bőségszaru: szinte mindent megtalálok benne, amire gusztusom van, így könnyű kitalálni a heti menüt.

És nem tudok betelni kis hétköznapi gyönyörűimmel, szerény kis legényfogóimmal. Kicsi csak az ágyásuk idén, rosszul keltek, megverte őket a jég, de kárpótoltak dús virágzásukkal. Érdekes, hogy tavaly, amikor a magokat megszedtem róluk egy nagy papírdobozba, a legszebb, legérdekesebb színeket: élénkpirosat, bordósat, narancsszínűt válogattam ki magnak, nem a közönséges rózsaszíneket. Ehhez képest újra csak a rózsaszín az uralkodó, de feltűnt benne rózsaszín-fehér csíkos, és sárga-piros is, ilyenek tavaly egyáltalán nem is nőttek! Érdekes ez az öröklődés! Idén ezekből a tarkákból is jócskán szedek, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz belőlük jövő nyárra.

És most már nem hagyhatjuk ki a köszöntő-blogajánlót sem, hiszen három új olvasónk van!

Egyikük, Timi, hozzánk hasonló buzgalommal - és szerintem sokkal nagyobb fegyelemmel - műveli gondosan a kertjét, Micit, aki szintén a vidéki élet kedvelője, és Adriennt. Köszöntse őket ez a szép szitakötő kettőnkön kívül.

Apropó szitakötő! Idén mintha szitakötő-tanyává változott volna a kert. Korábban mindig csak a Duna-, de főleg a Lajta-parton láttam annyira sok és annyiféle szitakötőt tanyázni, mint most a kertjeinkben. A végén talán még szárazföldi szitakötőink is lesznek? :-)