Kerti és természetjáró kalandok

Véget ér lassan a nyár...

6 megjegyzés
... de a kert nem mutat kifejezetten őszies képet, néhány növény most fordult termőre.
Tavaly ilyenkor előbbre voltunk sok kertiveteménnyel. Például: ilyenkor már volt kifejtős korú tűzbab, idén még nincs, majd csak kukoricaszedésre lesz. A másodvetett zöldbabot még nem is lehet szedni, és az annyi gonddal nevelt paprikáim még csak most kezdenek teremni. Tizenegy hónappal ezelőtt ilyenkor már ott soroltak a spejzban az olajos-ecetespaprikás üvegek. Nincsen se pagodakarfiol, se brokkoli, csak nagy "potlohók". Tulajdonképpen ha belegondolok, idén sok mindenből elég gyatra lett a termés a tavalyihoz képest. Sok paradicsom tönkrement, alig van paprika, a borsó igen szerényen kelt, a káposztafélék is rosszul indultak, a bab egy részét lerágta a csiga, a jégverés se tett jót. A krumpli és a csemegekukorica se szerepelt fényesen. És pont ezek azok, amikből rengeteg fogy! A tavalyit azonban messze verte az uborkatermés, és a hagyma, kifejtőbab is lesz jócskán. A zeller és a póré is jó lesz, nagyon szép lett a saláta, és életképes, nem lisztharmatos a petrezselyem, sárgarépa. Így a gyökér-és hagymafélék szerepelnek szépen. A kísérleti darabok közül nagy várakozással tekintek a kínai kel, az áttelelő saláta és a kilométerbab termésére. Kíváncsi vagyok, hogy mit mutat fel az elkövetkezendő hetekben a lassan termést kötő zöldborsó. Vajbab már biztos lesz, bár még túl gyenge az evéshez.
A kertnek csak egy pontja botrányosan gazos, és ez a felszedésre váró krumpliágyás. És már ez is eredmény! A többi darabokon is vannak pörjék, paréjok, de ezek a maguk csekély huszonöt centijeikkel és lágy szárukkal kismiskák tavalyhoz képest. Nincsenek méternagyságú darabok, fás-karós szárral, magontó hajtásokkal. Sikerült azt is kiküszöbölni, hogy az acat kivirágozzon, magokat növelve és elszórva. Ahogy a magágyat csináltam a reteknek, leveles kelnek és őszi dughagymának, észrevettem azt is, hogy a perjék megritkultak, gyökereik sekélyebben vannak, könnyebb volt kipucolni az ágyást. A gyomszárakat is sikerült lehordani, elégetni.
Egy - két ilyen takarítandó parcella van, bár csak hellyel- közzel gyomlálgatok rajtuk, őszre kelve már nem olyan vad tempóban nőnek a gazok. Ahova lehet, még próbálok vetni, hiszen a vetett ágyások - még ha csak kicsit is- a későbbiekben is azért több művelést kapnak, mint az üresen állók. És ha idén kevesebb a gaz, jövőre még kevesebb lesz! Tulajdonképpen már hat éve próbálom így visszaszorítani a hajdan mindent ellepő gyomtengert, és most tudom azt mondani, hogy érdemi eredménye látszik.
A héten be szeretném vetni a magágyakat, a leszedett terméseket befőzni, a másodvetéseket ápolgatni, és a krupliszedést is megkezdhetjük. Gigacukkinik és patisszonok megint nagy számban nőttek, ezeket le kell szednem és tyúkkajává aprogatnom, hogy újra teremni kezdjenek a tövek.
Egyébként ilyenkor olyan a kert, mint valami bőségszaru: szinte mindent megtalálok benne, amire gusztusom van, így könnyű kitalálni a heti menüt.
És nem tudok betelni kis hétköznapi gyönyörűimmel, szerény kis legényfogóimmal. Kicsi csak az ágyásuk idén, rosszul keltek, megverte őket a jég, de kárpótoltak dús virágzásukkal. Érdekes, hogy tavaly, amikor a magokat megszedtem róluk egy nagy papírdobozba, a legszebb, legérdekesebb színeket: élénkpirosat, bordósat, narancsszínűt válogattam ki magnak, nem a közönséges rózsaszíneket. Ehhez képest újra csak a rózsaszín az uralkodó, de feltűnt benne rózsaszín-fehér csíkos, és sárga-piros is, ilyenek tavaly egyáltalán nem is nőttek! Érdekes ez az öröklődés! Idén ezekből a tarkákból is jócskán szedek, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz belőlük jövő nyárra.
És most már nem hagyhatjuk ki a köszöntő-blogajánlót sem, hiszen három új olvasónk van!
Egyikük, Timi, hozzánk hasonló buzgalommal - és szerintem sokkal nagyobb fegyelemmel - műveli gondosan a kertjét, Micit, aki szintén a vidéki élet kedvelője, és Adriennt. Köszöntse őket ez a szép szitakötő kettőnkön kívül.

Apropó szitakötő! Idén mintha szitakötő-tanyává változott volna a kert. Korábban mindig csak a Duna-, de főleg a Lajta-parton láttam annyira sok és annyiféle szitakötőt tanyázni, mint most a kertjeinkben. A végén talán még szárazföldi szitakötőink is lesznek? :-)

6 megjegyzés :

  1. Szia! Köszönöm szépen a blogom ajánlását :) Gyönyörűek a virágaid! Megtennéd, hogy közkinccsé teszed a házi ketchup receptjét?
    Minket a paradicsomvész szerencsére elkerült, anyukáméknál tarolt, gyanítom, az esős időjárás is lehetett az oka. Ilyen szempontból áldás, ami máskor átok, hogy eléggé csapadékmentes helyen lakunk.
    Timi

    VálaszTörlés
  2. Nálunk nem ért be a paradicsom .. :)
    Csak "Feri bácsi savmentes" paradicsomából lett 3 szem piros..a többi mind zöld marad :( )

    egyedül az erős paprika,a cukkini és a sárgarépa-zöldség ami a kicsi kertben bőségesen termett... a nyárnak igencsak érezhetően vége...

    VálaszTörlés
  3. Szia Timi!
    A ketchupreceptet belinkeltem a bejegyzésbe. Tényleg a sok nedvesség is közrejátszott a rohadásban. Csak a koktélparadicsomunk virul, azon rengeteg van, a piros ketchup abból fog készülni. Meg szerintem területfüggő is, mert tesómék paradicsomjai tőlünk 200 méterre 2 nap alatt lerohadtak, nekem ez olyan hat hete megy, így aránylag sok termést tudtam a fagyasztóba meg üvegekbe bementeni.

    VálaszTörlés
  4. Kérdésem:Fekete paprikád magját hol szerezted?:O)

    VálaszTörlés
  5. Szia Ági!
    Szitakötő mindenfelé van ahol van víz. :) Idén meg ugyebár vízből volt bőven, talán már kicsit(?) sok is... Így patakpartokon, pocsolyákban is elvannak, de kis kerti tavak körül is szép példányokat lehet találni! Mifelénk is sok volt idén, szerencsére ették a szúnyogokat rendesen....

    Szép, naposabb őszt: Nyözö

    VálaszTörlés
  6. Akkor akár a kerti vizeshordóra is gyanakodhatok, mint szitakötőforrásra? (Szúnyogforrás mindenképpen.)
    A fekete paprika magját a neten rendeltem.

    VálaszTörlés